Sharp LC-32LE350V-BK

Azt, hogy a Sharp komoly szószba került, az innen-onnan szállingózó hírek mellett megerősítette az is, hogy a cég az IFA-n csupán egy mini standon állított ki pár televíziót. Ráadásul Berlinben nyoma sem volt az Ultra High Definition modelleknek, tehát úgy tűnik, hogy igazak a pletykák, és a cég költségtakarékossági okokból visszafogta a fejlesztéseket. Emellett az LE750 tesztelése során szerzett tapasztalataink is azt mutatták, hogy a konszern háza táján nincs minden rendben.

Arra már volt korábban példa, hogy az ugyanabban az évben boltokba került Sharp tévék között óriási eltérések voltak felfedezhetőek, gyakorlatilag mintha két külön gyártótól származtak volna a termékek. Ezért mindenképp fontosnak tartottuk, hogy az LE750 mellett kipróbáljunk egy másik modellt is, hátha annál jobb tapasztalatokat szerzünk. A vállalat hazai képviselete partnernek bizonyult ebben, így egy rövid időre kölcsönkaptunk az LC-32LE350V típusjelzésű, tehát 32 colos, LE350V sorozatba tartozó, belépőszintű televíziót.

Konzervatív dizájn

Manapság a fémes szürke, illetve a matt fekete színezés uralja a tévék univerzumát, sőt lassan nagyítóval kell keresni a korábban olyannyira elterjedt csillogó lakkfekete fényezéssel operáló modelleket. Azért ezek sem haltak még ki teljesen, hiszen például az LE350 is ebbe a formatervezési irányvonalba tartozik.

A vékony, másfél centiméteres kávák azért már jelzik, hogy itt egy modern darabról van szó, és a különleges kialakítású talp is az új idők szelére utal. Kár, hogy ez egyáltalán nem passzol a kijelzőhöz, jobb lett volna a krómozás helyett is ezt is szimplán feketére festeni. Az összhatás pont emiatt nem az igazi, a megcélzott minimalista-futurisztikus végeredmény helyett az egész olyan, mintha véletlenszerűen dobálták volna egymásra az egyes alkatrészeket.

Az Edge-LED háttérvilágítású készülékház legmélyebb pontján is kevesebb mint négy centiméter, súlya talppal együtt 10,5 kilogramm. A hátoldalára a három darab HDMI 1.4 kimenet mellé építettek kettő darab USB 2.0 portot, egy-egy analóg és digitális audió, Ethernet, SCART és D-Sub csatlakozót, illetve persze a fizetős adások dekódolásához szükséges kártyák fogadására szolgáló CI slot sem hiányzik.

Képminőség

Bár a Sharp rengeteg pénzt ölt a négy alapszínt használó Quattron technológia kifejlesztésébe, azonban költségtakarékossági okokból jó néhány modelljükbe, például ebbe a televízióba is hagyományos, ám kedvezőbb árú paneleket építenek. A sárga és az arany tónusok így nem annyira látványosak a kijelzőn, ami talán nem is akkora gond. Az viszont már igen, hogy a bőrszín megjelenítésével olykor probléma adódik, hiszen akadt rá példa, hogy rákvörös, vagy épp ellenkezőleg, zöldessárga sápadtsággal kornyadozó emberi arcok tűntek fel a képernyőn. Ráadásul mivel hiányzik a Bőrszín tónus névre hallgató képjavító technológia, ezért ezen nem is igazán lehet segíteni.

A tévét egyébként nem tömték tele képmódosító eljárással. A Dinamikus kontraszt mondjuk nem hiányzik, de mivel ez az aktuális képtartalomtól függően váltogatja a kontrasztarány mértékét, jobb kilőni, hiszen aktív állapotban enyhe vibrálást okozhat. A Zajcsökkentésnek ezzel szemben van értelme, hiszen gyatra minőségű, SD források esetén bizony előfordulhat, hogy zajossá válik a kép. Utánhúzással nem találkoztunk, a betekintési szög horizontálisan és vertikálisan is 170 fok körül alakul, azaz akkor sem torzulnak a színek, ha oldalról vagy felülről nézi az ember a tévét. A háttérvilágítást túlzás lenne teljesen homogénnek nevezni, a sarkoknál fekete képernyő esetén enyhe glow effektus is megfigyelhető, viszont az is igaz, hogy ezek a foltok általános, mindennapi használat, tehát videózás, tévézés közben nem tűnnek fel.

Az előzetesen programozott képprofilok sem hiányoznak. Ezek közül szokás szerint a Dinamikus hagyományos, otthoni körülmények között gyakorlatilag használhatatlan az óriási fényerő miatt, viszont az is igaz, hogy egy üzletben, szórakozóhelyen, étteremben, kirakatban vagy akár egy szállodában ez lehet a jó megoldás. A maradék négy viszont egész jól használható. Ezek közül a Játék és a Sport a hideg színvilágot kedvelőknek szól, a Mozi a meleg tónusokkal operál, a Természetes pedig az arany középutat képviseli.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Dinamikus, Játék, Mozi, Sport, Természetes. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. A 16:9 mellett a 4:3 és a 14:9 képarány is kiválasztható, viszont az furcsa, hogy az automata kitöltés opció hiányzik a kínálatból, ami egy 2013-as televíziótól azért meglehetősen szokatlan. A tévé nem teszi lehetővé a háromdimenziós tartalmak megjelenítését, de mivel a 3D kisméretű kijelőzökön nem is üt akkorát, így ez annyira nem is hiányzik.

Kezelés

Korrekt menürendszer

A tévégyártó cégek általában az egy évben piacra kerülő modelljeik mindegyikébe ugyanolyan vagy nagyon hasonló menürendszert építenek. Épp ezért joggal lehetett attól tartani, hogy itt is visszaköszön majd az LE750 rémálomba illő kezelőfelülete, de szerencsére az égiek, vagyis inkább a Sharp döntéshozói máshogy határoztak.

Az itt alkalmazott grafikus kezelőfelület ugyan már 5-6 évvel ezelőtt is csúnyának számított volna, viszont cserébe legalább a felépítése logikus. Végre engedték a józan paraszti észt is érvényesülni az egyes opciók, paraméterek elhelyezése során, így a használata senkinek sem okozhat komolyabb problémát, főleg, hogy magyarul is kommunikál. Azért az egyes menüpontok, beállítások melletti rövid leíró magyarázatokat kár volt kispórolni, és arra is szánhattak volna energiát, hogy összeüssenek egy kislexikonféleséget. Utóbbi szolgáltatás ma már szinte az összes nagy konkurens gyártó készülékében megtalálható, és ha a kivitelezésbe nem csúszik hiba, akkor igen komoly segítséget jelenthet. Teljesen érthetetlen, hogy a Sharp miért spórol ezen, nagyjából egyhetes munka lenne az egész tokkal-vonóval.

Vezérlőeszközök

A modellt nem sikerült meggyőzni, hogy támogassa az USB-n csatlakoztatott külső egér és billentyűzet használatát, ami a különféle netes alkalmazások futtatásakor pedig jól jött volna. A Sharp televíziók 2013 nyarától elméletben vezérelhetőek egy ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével okostelefonról vagy tabletről is, ám ez ennél a televíziónál nem működött. Mivel a termékoldalon nem található erre vonatkozó információ, lehet, hogy rossz alkalmazással próbálkoztunk, mindenesetre nem ment a dolog. Egyes televíziók ma már támogatják a hang-, illetve mozgásalapú vezérlést, de ez pont nem tartozik közéjük.

Egyre gyakoribb, hogy a gyártók egy második, kisebb, könnyebb, dizájnosabb távvezérlőt is pakolnak a televízió mellé a dobozba. A Sharp nem vesződik ilyesmivel, úgyhogy itt csak egyetlen távirányítót lehet használni. Ez egyébként egy teljesen korrekt darab, fogása kényelmes, jól néz ki, bár az igaz, hogy a foltokban feltűnő lakkfekete fényezés nem volt a legjobb választás, hiszen erről világítanak az ujjlenyomatok és egyéb szennyeződések.

Dedikált funkciógombokból jó párat pakoltak a távvezérlőre, aminek köszönhetően szinte az összes szolgáltatás, funkció állítható innen közvetlenül, sőt például az internetes tartalmak elérésére szolgáltató Aquos NET+-ba csak innen lehet belépni. Egy komolyabb hibája van, mégpedig a háttérvilágítás hiánya, ami miatt sötétben nem igazán komfortos a használata.

Hang, digitális tévé, net

Hangzás

A Sharp az elmúlt néhány évben különösen odafigyelt arra, hogy előre programozott equalizerbeállításaival gyakorlatilag az összes, hangzással kapcsolatos igényt kielégítse. Így ebbe a televízióba is jó pár előre programozott hangprofil kerül, amelyek a szokás szerint már nevükben (Klasszikus, Zene, Mozi, Beszéd, Lapos) jelzik, hogy milyen tartalmak mellé szánják ezeket, kivéve egyet, mert az nem igazán világos, hogy a Lapos névre hallgató fiókot mégis mihez lehet való. Ha valaki mégsem találna füléhez passzoló profilt, akkor a magas és mély hangok arányát teljesen saját ízléséhez szabhatja.

Kár, hogy ennek igazából sok jelentősége nincs, hiszen a két darab hatwattos beépített hangszóró csodákra nem képes, így igazán nagy hangzásbeli különbségek létrehozására nincs mód. A megszólalásból hiányzik a dinamika, de azért az is igaz, hogy hanghibákkal egyáltalán nem találkoztunk. Zúgás-búgás nem jelentkezett, és a készülékház rezonanciája sem zavarta meg a tévézést. A virtuális surround megszólalás funkció bekapcsolható, de mint annyi más esetben, itt is csak ígéret maradt a térhatás megteremtése. Hiába, aki valódi mozihangzásra vágyik, az ilyenféle trükkökkel nem kerülheti ki egy több komponensből álló házimoziszett beszerzését.

DTV

Mivel a készülék rendelkezik integrált digitális tévétunerekkel, ezért elméletben képes a digitális földfelszíni adások vételére. A korábban nálunk járt Sharp tévét erre nem sikerült rávenni, de szerencsére itt ilyen jellegű probléma nem jelentkezett. A csatornakeresés gyors és kulturált, a jelfeldolgozás pedig remekül működik, hiszen egy teljesen átlagos, kisteljesítményű beltéri antennával is minden komolyabb fennakadás nélkül képes volt együttműködni.

A kép egyetlen alkalommal sem esett szét, nem lett pixeles és a hang is teljesen rendben volt. A csatornák természetesen tetszés szerint sorrendbe rendezhetőek, és az épp futó adás rövid tartalmi leírása is lekérhető. Az Elektronikus Programmagazin rendkívül jól használható, egy időben 8 csatorna kétórányi műsora fér ki a képernyőre, ráadásul a programok típusuk szerint is kilistázhatóak, illetve az időzített felvétel is itt programozható be.

Internetes tartalmak

A készülék az Aquos NET+ támogatásnak köszönhetően képes különféle internetes alkalmazások elérésére. A kínálat 35 szoftverből áll, ami a Samsung másfélezres adatbázisával összehasonlítva kicsit kevésnek tűnik. Az is igaz ugyankkor, hogy a legfontosabb appok, tehát például a YouTube, a Picasa, a Facebook vagy a Twitter nem hiányoznak. Ezeken kívül mód nyílik különféle webrádiók, így például a Tunein vagy a Tunin.fm meghallgatására, illetve megnézhetőek különféle autós videók, filmelőzetesek, sőt még akár felnőtteknek szóló alkotások is. Sajnos a rendszer kegyetlenül lassú, hosszú másodpercek telnek el egy-egy alkalmazás betöltéséig, ez pedig mai világban, amikor az emberek megszokták, hogy minden egy pillanat alatt a szemük elé kerül, egyszerűen nem fér bele.

A böngésző kimaradt, ami csak azért nem annyira nagy baj, mert a tévé elektronikája amúgy sem támogatja az USB porton keresztül csatlakoztatott külső egér vagy billentyűzet használatát, ezek hiányában pedig egy kész rémálom lenne a szörfözés. A modell beépített Wi-Fivel nem rendelkezik, de elméletben támogatja az USB porton keresztül csatlakoztatott Wi-Fi adapterek használatát. Kár, hogy nekünk erre nem sikerült rávennünk, pedig még egy, közvetlenül a Sharptól kapott eszközzel is megpróbálkoztunk.

Médialejátszó

Az integrált médialejátszó – hasonlóan a menürendszerhez – nem egy kifejezetten szépségdíjas darab. A grafikus kezelőfelület felépítésében a legolcsóbb set-top boxokat, médialejátszókat idézi, viszont alapvetően egész jól használható, úgyhogy nem baj, hogy mellőzték a csicsás díszítőelemeket, tipográfiai elemeket. A karakterek kellően kicsik, így egy időben nagy mennyiségű fájnak és könyvtárnak jut hely a képernyőn, viszont az állományokból lejátszási lista nem hozható létre, így azt korábban kell megtenni egy számítógépen.

Videók

A videók lejátszásánál mód nyílik arra, hogy a felhasználó századmásodpercre pontosan megadja, honnan szeretné folytatni filmezést. Ez olykor igen jól jöhet, de mivel alapvetően lassú módszerről van szó, ezért nem fog túl gyakran előkerülni. Mivel nem lehet előcsalni és a nyilak segítségével tologatni a képernyőn egy virtuális csúszkát, így maradnak a távirányítón elhelyezett, régóta bevált, megállítást, beletekerést szolgáló funkciógombok. A rendszer a külső feliratok megjelenítését támogatja, a karakterek színe és mérete is módosítható, így mindig megoldható, hogy a szöveg olvasható legyen.

Tesztcsomagunk lefuttatása után kiderült, hogy mindössze a Killa_sample fájllal akadt a tévébe épített lejátszónak problémája, hiszen ennek lejátszását kerek perec visszautasította. Viszont a többi videó teljesen rendben volt, mindenféle akadozás, döcögés, zajosodás, egyéb képhiba nélkül jelenítette meg ezeket, és a hangokkal sem akadt probléma.

Képek, zenék

A kötelező és kihagyhatatlan JPG mellett a PNG és a BMP kiterjesztésű képek megjelenítése jöhet szóba, azaz a GIF-eket és a manapság egyre népszerű animgifeket el lehet felejteni. Az úgynevezett EXIF adatok feldolgozásával nem boldogult, azaz nem lehet neki megparancsolni, hogy a fotókkal kapcsolatos információkat, tehát, hogy azok milyen géppel, milyen beállítások mellett készültek, a képernyőn megjelenítse. Viszont a diavetítés funkció működik, itt beállítható a képváltás sebessége is, tehát egészen használható digitális képkeret varázsolható a tévéből.

Zenelejátszóként is használható, bár tény és való, hogy ennél azért akadnak kisebb audiolejátszók is a világon. Az ID3 tagek kezelése és megjelenítése megoldott, viszont olyan internetes alkalmazással nem egészítették ki, amelynek segítségével a netről szívhatóak le különféle, a számokkal kapcsolatos adatok. Az MP3 mellett a WMA szabvánnyal is boldogul, viszont a veszteségmentesen tömörített FLAC fájlok már áthághatatlan akadály elé állították.

Értékelés

Egy megnyerő modorú, sármos hazudozó sem lenne képes arra, hogy ezt a televíziót az innováció csúcsaként állítsa be. A benne megtalálható szolgáltatások már három-négy éve sem számítottak volna nagy durranásnak, a menürendszer kinézete századunk elejére repíti vissza az embert, viszont az is igaz, hogy a logikus struktúrának köszönhetően kezelésébe igen hamar bele lehet jönni. A helyzet még jobb volna, ha a kislexikont vagy legalább a funkciók melletti rövid kis magyarázatokat nem spórolták volna ki belőle. Távirányítója a háttérvilágítás hiányát leszámítva rendben van, az viszont már kevésbé, hogy az USB-n keresztül csatlakoztatott egér és billentyűzet használata nincs lehetővé téve, valamint hogy nem sikerült megoldani az okostelefonos, tabletes vezérlést.

A 3D-támogatás hiánya egy pillanatig sem zavart minket, az viszont már annál inkább, hogy az Aquos NET+ névre hallgató okostévérendszer a használhatatlanság határát súrolóan lassú. Pedig az ezen keresztül elérhető, majd' 50 alkalmazás között akadnak hozzáadott értéket jelentő darabok. A megszólalás teljesen átlagos, de azt azért érdemes kiemelni, hogy hanghibák egyáltalán nem jelentkeztek. A médialejátszó kisebb hibáktól eltekintve rendben van, persze egy asztali, direkt e célra szánt eszközzel nem veszi, nem veheti fel a versenyt, de nem is erre szánták.

A tévé a legfontosabb területen remekül teljesít, hiszen épkézláb beállítások mellett képminősége teljesen jó. Komolyabb hibákkal nem találkoztunk, akadozás, utánhúzás nem jelentkezett, a rossz minőségű források esetén jelentkező zajosodást pedig egész jól lehet orvosolni. Százezer forint körüli árával nem tartozik a legolcsóbb televíziók közé, de azért ugyanekkora méretben akadnak ennél drágább darabok is. Aki egy sallangoktól, csiricsáré megoldásoktól mentes, megbízható, szép képet produkáló televízióban gondolkodik, annak érdemes számba vennie ezt a készüléket is.

elefant

A Sharp LC-32LE350V-BK LCD tévét a Sharp magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.