Sencor SLE 48F1OM4

A magyar piacon elég nagy verseny zajlik a belépőszintű, olcsó LCD televíziók szegmensében, ahol a Blaupunkt, a Hyundai vagy az Orion márkanévvel a boltokba kerülő készülékek mellett a Sencor is évek óta jelen van saját készülékeivel.

Tavaly már teszteltük mi is a cseh vállalat egyik televízióját, ami hozta az elvárt szintet, így mindenképp szerettünk volna kipróbálni egy 2014-es, és ha lehet, egy fokkal nagyobb modellt is. A cég hazai képviselete partnernek bizonyult ebben, így amint lehetett, kölcsönadtak néhány napra egy 48 hüvelykes tévét, amely a technikai specifikációk alapján egész életképesnek tűnt első ránézésre.

Hagyománytisztelő külső

A Sencor sohasem tartozott azon cégek közé, amelyek a trendeket diktálták volna, és ez éppúgy igaz az innovációkra vagy az integrált technológiákra, mint a dizájnra. Ennek megfelelően e készülék megalkotásakor is maradtak a formatervezők a jól bevált elemeknél, semmilyen váratlan húzással nem borzolják a kedélyeket.

A két centiméter széles káváknál ugyan már láttunk karcsúbbakat is, de ez még abszolút tolerálható méret. A lakkfekete fényezés ízlés dolga, de azért jobb lett volna talán, ha a kevésbé kényes, szálcsiszolt hatású matt fekete mellett döntenek. A csiricsáré díszítéseknek ez esetben nem jutott szerep, hisz az alsó panelen egyedül egy céglogó, illetve a kezelőpanel jelölései kaptak helyet. A vállalat – szembemenve az aktuális divatirányzattal – megmaradt a hagyományos kialakítású talpnál és nyaknál. Ezek ugyan színben teljesen passzolnak magához a kijelzőhöz, azonban a forgatást ugyanúgy nem teszik lehetővé, mint a különféle girbegurba vagy épp csillag alakú mutánsok.

A készülékház vastagsága 9 centiméter, ami azt sejteti, hogy Full LED háttérvilágítás került bele, ez azonban tévedés, hiszen a fénykibocsátó diódák a keretben kaptak helyet. Az interfészeket a hátlap közepére építették, ami akkor okozhat gondot, ha valaki a falra lógatná fel a talp nélkül 13,2 kg súlyú televíziót. A 3 darab HDMI 1.3 és 2 darab USB 2.0 mellett egy-egy SCART, D-Sub, komponens, kompozit bemenet, illetve 3,5 mm-es analóg és digitális audiocsatlakozó található a tévén.

Képminőség

A színvilágnak köszönhetően első pillantásra rögtön a négy-öt évvel ezelőtti LG és Samsung tévék ugranak be az embernek . A tónusok tehát rendkívül élénkek, olykor természetellenesen túlszaturáltak, és ezen csak mérsékelten lehet segíteni a kontrasztarány, illetve a színtelítettség csökkentésével. A fehéregyensúllyal kapcsolatos paraméterek módosítására egyébként nincs is mód, egyedül az állítható be, hogy a színhőmérséklet hideg, közepes vagy meleg legyen. A bőrszín-megjelenítése nem a tévé erőssége, a kelleténél többször tűnnek fel a képernyőn hullasápadt, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan pirospozsgás arcok

A betekintési szög horizontálisan és vertikálisan is 160-170 fok körül alakul, tehát a sötét árnyalatok csak akkor kezdenek fakulni, torzulni, ha valaki túlságosan oldalról vagy felülről nézi a képet. A felhősödést nem sikerült száműzni, a háttérfény eloszlása láthatóan nem egyenletes, és a sarkoknál is átszűrődik némi világosság. Utánhúzás effekttel viszont nem találkoztunk, azaz a képernyőn átszáguldó objektumok nem vonszolnak maguk után zavaró csóvát. Az interpolációs képmódosító technológiát kispórolták a készülékből, de erre szerencsére nincs is sok szükség, hiszen akadozás szinte egyáltalán nem jelentkezett.

Zajosodás viszont már annál inkább, és ami még szomorúbb, hogy olykor még nagyfelbontású, jó minőségű forrásból származó videók, tévéműsorok esetén is produkálta. Ezen némiképp lehet segíteni a zajcsökkentés funkció bekapcsolásával, ám az hajlamos túlzottan összemosni egyes képrészleteket. Néha pillanatokra fel-feltűnik a gyorsan mozgó objektumok körül halvány auraféleség, ami szintén nem válik előnyére. Mindössze három előre programozott képmód került bele a kínálatba, ezek közül ráadásul a Fényes otthoni körülmények között nem az igazi az óriási fényerő miatt, de mondjuk egy kirakatban, üzletben vagy akár egy vendéglátóipari egységben jól jöhet. A Szabványos és a Lágy között nincs sok különbség, azt leszámítva, hogy utóbbinál kisebb a háttérvilágítás mértéke, azaz a kép sötétebb.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Fényes, Lágy, Szabványos. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Mivel a fehéregyensúllyal kapcsolatos paraméterek nem állíthatóak, ezért értelemszerűen nem is tudunk az ideális beállításokkal kapcsolatban sok mindent elárulni azon kívül, hogy a kép talán akkor a legszebb, ha a színhőmérséklet Normálra van állítva, a Fényerő  48, a Háttérvilágítás 21, a kontraszt pedig 55 körüli értékre. Mivel bele-bele lehet futni kisebb-nagyobb mértékű zajosodásba, ezért a Zajszűrést érdemes lehet bekapcsolni. A 16:9 és a 4:3 mellett egy, a valós felbontás méretéhez igazodó mód is kiválasztható a képarány menüpont alatt, viszont az automata kitöltés funkció hiányzik.

Kezelés és digitális tévézés

Nincs smart rendszer

A grafikus kezelőfelület a mai szemnek már egy kicsit elavultnak tűnik, mind felépítésében, mind az alkalmazott tipográfiai elemeket tekintve. Ennél azért fontosabb, hogy a vezérlés ennek ellenére egyáltalán nem problémás, bár egy-két menüpont furcsa helyre került (például mit keres a képarány a rendszerbeállítások között?), mindenesetre hamar bele lehet jönni a dologba. Az egyes más gyártóknál megszokott komplex, minden szolgáltatás elérését biztosító, látványos okostévérendszernek itt nyoma sincs, és a paraméterek, funkciók melletti rövid magyarázó leírás is hiányzik.

A teljes értékű kislexikont is kispórolták, pedig ez ma már egyáltalán nem csak a felsőkategóriás televíziók sajátja. Az elektronika kellően gyorsan reagál a gombok nyomkodására, a rendszer pedig igen stabil, fagyástól, villámcsapásszerű kikapcsolástól nem kell tartani.

Ma már jó pár tv mellé pakolnak második, kiegészítő távvezérlőt is, de ez modell nem tartozik közéjük, és okostelefonnal vagy tablettel sem lehet kiváltani a távirányítót, nem támogat ilyen funkciót. Az USB-n keresztül csatlakoztatott egérrel vagy billentyűzettel sem képes együttműködni, és aki hang- vagy gesztusalapú vezérlésre vágyik, az is rossz helyen keresgél. Egy szó mint száz: egyedül a hagyományos távvezérlőt lehet használni, pont, mint a régi szép időkben, ami egyébként egy teljesen szimpla tucattermék. Fogása kényelmes, és a szálcsiszolt hatású matt felület is jó választás volt, ugyanis a szennyeződések kevésbé látszanak meg rajta, mint a fényes feketén. A funkciógombok száma megfelelő, ennek köszönhetően pedig minden fontos szolgáltatás elérhető közvetlenül innen is. A háttérvilágítás viszont hiányzik, de ez ilyen árkategóriájú termékek esetén annyira azért nem meglepő.

DTV

A termék rendelkezik DVB-T és DVB-C típusú integrált tunerekkel, aminek köszönhetően a földfelszíni digitális adások vétele biztosított anélkül, hogy ehhez bármilyen külső eszközt, például egy set-top boxot kellene bevetni. A csatornakeresés gyors és kulturált, pár perc alatt végez vele a készülék, elrontani itt semmit sem lehet. A modell képes együttműködni már egy kisteljesítményű beltéri antennával is. A kép nem esik szét, az adás nem megy el, viszont a minőséggel bizony akad néha probléma, egyes műsorok képe ugyanis érthetetlenül zajos, zavaros.

A csatornalista tetszés szerint módosítható, és a kedvencek egy külön, egy gombnyomással elérhető csoportba rendezhetőek. Az épp futó műsor tartalmáról bármikor lekérhető rövid leírás, és a kép lestoppolható, kimerevíthető. Természetesen a digitális tévéújság fellapozására is mód nyílik, a rendszert azonban túlzás lenne kifinomultnak nevezni. Egy időben ugyanis mindössze egyetlen csatorna hat programjának jut hely a képernyőn, ami édeskevés, és arra sincs lehetőség, hogy a felhasználó a műsorokat típusuk (hír, gyerek, dráma, sport stb.) szerint listázza. Az adások USB porton keresztül csatlakoztatott külső merevlemezre történő rögzítése viszont megoldott, és az időzítés is az elektronikus programmagazinon keresztül állítható be.

Médialejátszó

Szerencsére ma már ott tartunk, hogy az integrált médialejátszó alkalmazás nem hogy a televíziókból, de még az alapszintű, pár ezer forintos set-top boxokból is kihagyhatatlan szolgáltatás, így értelemszerűen ebből a modellből sem hiányzik. DLNA-támogatás hiányában a médiaállományok csak USB porton keresztül csatlakoztatott pendrive-okról vagy merevlemezekről juttathatóak el rá.

A kifejezetten avítt külsejű grafikus kezelőfelülettel rendelkező rendszer képes a videók, zeneszámok és képek egyidejű kezelésére, de ha valakinek az jobban kézre áll, akkor ezeket típusuk szerint is listázhatja. Sajnos lejátszási lista összeállítására nem nyílik lehetőség, és az alkalmazás a magyar nyelvvel is hadilábon áll, hiszen olykor teljesen érthetetlen katyvasz jelenik meg a képernyőn.

Videók

Akinek nem áll kézre a távirányítóra épített, fizikai valójában is létező vezérlőpanel, azaz a már jól bevált (Play, Pause, Rewind, Forward) gombok, az előcsalhat egy virtuális kezelőfelületet is a képernyőn, ahol nyilakkal lépdelhet az egyes opciók között. Sajnos arra nincs mód, hogy számokkal állítsa be a felhasználó, pontosan honnan is szeretné folytatni a filmnézést, és a más gyártóknál már jó pár éve bevezetett virtuális fejezetekre osztás is hiányzik a palettáról. A külső feliratok megjelenítését támogatja, ám a betűk színe, mérete vagy pozíciója nem módosítható, így a szöveg világos háttér előtt nem látszódik túl jól.

Szokásos tesztcsomagunk lefuttatása után kiderült, hogy az M2TS fájlt fel sem ismerte, a Killa_sample lejátszását pedig kerek perec elutasította. Sajnos a problémák itt még nem értek véget, hiszen az XviD csúnyán, az 1080p 3,8 mbps MKV pedig enyhén akadozott. A többi videóval viszont nem akadt gondja, azokat színhelyesen, minden különösebb hiba és döccenés nélkül játszotta le.

Képek és zenék

A tévé nagyméretű digitális képkeretként is használható, azonban a JPG mellett csupán a BMP és PNG kiterjesztésű fájlok megjelenítését teszi lehetővé, ami ma már egy kicsit kevés, hiszen a GIF-ekkel és animgifekkel nem boldogul. A képek forgathatóak, valamint a diavetítés funkció is aktiválható, ám ez nem színesíthető különféle effektekkel, illetve az aláfestő zene elindítása is akadályokba ütközött, továbbá az EXIF adatok, tehát, hogy milyen géppel, milyen beállítások mellett, mikor készült el egy adott fotó, feldolgozására sem képes.

Bőséges formátumtámogatásról a zeneszámok esetén sem beszélhetünk, hiszen az MP3 mellett mindössze a WMA típusú fájlok megszólaltatása jöhet szóba. A lejátszófelület kifejezetten szép, az ID3 tagek kezelése és megjelenítése is megoldott, viszont a számok finom egymásba keverésére nincs lehetőség.

Hangzás és értékelés

Átlagos megszólalás

A készülékbe két darab tízwattos rejtett hangsugárzót építettek, ami miatt már a bekapcsolás előtt, pusztán a technikai specifikációk ismeretében sejteni lehetett, hogy világbajnok megszólalást felesleges lenne várni a készüléktől. E tekintetben igazolta az elvárásokat, hiszen bár a hangerővel nincs gond, azért a dinamika hiányzik, és a finom részletek is enyhén összemosódnak. Azonban az is igaz, hogy hanghibák sem jelentkeztek, zörgéstől, percegéstől, statikus zörejektől vagy a készülékház zavaró rezonanciájától nem kell tartani.

Az előre programozott hangprofilok nevükkel már jelzik, hogy milyen jellegű tartalmak (sport, zene, film, normál) mellé ajánlják ezeket, de ehhez persze nem kell ragaszkodni. Aki ezek közül egyikkel sem elégedett, az még mindig saját ízléséhez szabhatja a magas, mély és középhangok arányát, illetve a balanszt. Bekapcsolható az Auto hangerő funkció, amely a csatorna- vagy forrásváltáskor jelentkező hangerőkülönbségből fakadó kényelmetlenségeket hivatott kiküszöbölni. Ennek van értelme, a virtuális térhangzásnak viszont nem sok, ez ugyanis csak visszhangossá teszi a megszólalást, azaz olyan, mintha az ember egy katedrálisban vagy egy szakadékban tévézne.

Vélemény

A kategóriájában igen alacsonynak számító 120 000 forintos ár és az előzetesen a tévéről beszerzett információk már sejtették, hogy nem ez lesz minden idők leginnovatívabb darabja, ami megfordul kezeink között. És lőn... A tv bizonyos szempontból a top gyártók 3-4 évvel ezelőtti modelljeit idézi, hiszen a puritán grafikus kezelőfelület ma már meglehetősen elavultnak számít, a távirányító sem egy szépségdíjas darab, 3D támogatás nincs, se integrált kislexikon és az okostévérendszerről, az internetes alkalmazásokról, valamint a böngészőről is le kell mondani. A médialejátszó hozza az elvárt szintet, de azért az élvonaltól le van maradva, elsősorban a formátumtámogatással kapcsolatos kisebb hiányosságok miatt.

Két darab tízwattos hangsugárzójának teljesítménye és a megszólalás miatt úgy általában nem kell szégyenkeznie a készüléknek. Természetesen nem veheti fel a versenyt a direkt e célra tenyésztett audioeszközökkel, de az is igaz, hogy zavaró hanghibák sem jelentkeztek. Az előzetesen beprogramozott profilok esetén a színvilág túlságosan, természetellenesen harsány, ami a bolti értékesítést biztos elősegíti, de otthoni körülmények között már nem az igazi. Amennyiben valaki veszi a fáradtságot, hogy kicsit elbabráljon a beállításokkal, akkor azért tud rajta javítani, de a végeredmény így sem lesz első osztályú.

elefant

A Sencor Sencor SLE 48F1OM4 LCD tévét a Sencor magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.