Működés
A P2 nemcsak külső megjelenésével, hanem kijelzőjének csodálatos, élénk színeivel csábít el minket. Gazdájának nem kell beérnie egyfajta menüvel, háromféle megjelenésből, illetve hozzájuk három betűtípus közül választhat. Alapesetben a Kozmosz nevűt láthatjuk, melynél a képernyőn mindig három menüpont jelenik meg. A kijelzőt föl-le simogatva tudjuk a további ikontriókat elővarázsolni. A Mátrix a legegyszerűbb, itt egyben láthatjuk mind a kilenc ikont (Videos, Music, Pictures, FM Radio, Datacasts, Prime Pack, File Browser, Bluetooth, Settings) 3x3-as eloszlásban, így lent, a jobb sarokban egy órának is jutott bőven hely. A harmadik menülehetőségnél egy – akár általunk megadott – kép alatt elhelyezkedő, egyszerre három ikont megjelenítő sávval találkozunk. Itt a képernyőn vízszintesen húzva az ujjunk váltakoznak az ikonok.
Plusz dizájnelemként saját háttérképeinket is beállíthatjuk mind a három sémához. A Kozmosz mögül alig sejlik ki a kép. Jó, hogy a Mátrix világos ikonjainak fekete kerete van, mert így bármilyen színű háttéren jól látszanak. A harmadik verziónál semmi sem zavarja a képet, csak a menü fekete sávja vált túl élesen.
A beállítások pontban találkozhatunk a már említett menü-, valamint a hangbeállításokkal, ahol korlátozhatjuk a hangerőt, emellett ki/bekapcsolhatjuk a hangjelzést, illetve találunk itt a zenelejátszótól független Master EQ-t is. Megannyi nyelv közül választhatunk, külön a menühöz és külön a tartalomjegyzékhez (utóbbi értelmére nem jöttünk rá). Módosíthatjuk még a kijelző fényerejét és a megvilágítás idejét, valamint az időzónát és a pontos időt. A rendszer részen találunk információt a memória állapotáról és az aktuális firmware-verzióról. Ugyancsak ebben a menüben formázhatjuk, illetve állíthatjuk be az indítási módot és az automatikus kikapcsolást.
Lejátszónk támogatja az ID3 tag alapján történő rendezést. Ennek köszönhetően a zenelejátszásnál megválaszthatjuk, mi alapján rendszerezze zenéinket (előadó, album, dal, műfaj). Ha valakinek a fájlkezelő nézet fekszik jobban, akkor használhatja a zeneböngésző fület is. Lejátszás alatt több képernyő közül választhatunk (négy vizuális hatás, zeneinfó, albumborító), melyeket az aktuálisra nyomva, illetve a menüben válthatjuk. A kijelzőn ezeken kívül olvashatjuk az aktuálisan játszott szám címét, mely alatt találjuk az állapotjelző sávot; ezen ujjunkat huzigálva (ezt „vízszintes csapásnak” nevezi a magyar szoftver) beállítástól függően mozoghatunk a számon belül vagy a számok között. A kijelző alján van még a rewind/forward, play/pause és menü ikon, illetve a back nyilacska.
A lejátszás menüjében megannyi lehetőség tárul elénk. Kiválaszthatjuk, milyen előre definiált vagy saját ízlésünkre szabott hangszínt szeretnénk. Megadhatjuk a lejátszás módját (normál, ismétlés, egyszeri ismétlés, véletlenszerű sorrend), sebességét (0,7x–1,3x) illetve a vízszintes csapást (1 fájl, 5, 10, 30 mp, 1 perc). Van öt lejátszási lista is.
A legtöbb PMP-nél elgondolkoztunk, vajon van-e értelme a videolejátszó funkciónak, mivel nem rendelkeztek valami nagy kijelzővel. Íme, itt a P2, amelynek kristálytiszta, széles kijelzőjén már kezdenek élvezhetővé válni a filmek (főként a 16:9-es arányúak). A P2-re a hozzá adott SMS (Samsung Media Studio) segítségével konvertálhatjuk át filmjeinket, SVI formátumba (480x272 / 15–30 fps). A kép 90 fokkal elforgatva jelenik meg. Lejátszás közben a kijelzőre bökve a szokásos irányítógombok (rew/forw, play/pause), a vissza, illetve a menü ikon kúszik elő. Itt is beállíthatjuk a vízszintes csapást, illeszthetünk könyvjelzőt a filmbe, valamint választhatunk három hangszín közül.
A csodálatos telt színű kijelzőn mutogathatjuk haverjainknak képeinket, ugyanis találunk a P2-ben sok minden más mellett képnézegető funkciót is. A kis képekre bökve tudjuk őket teljes képernyőre varázsolni, illetve a jobbra-balra nyilakkal vagy a képernyőt jobbra-balra-le-fel simogatva válthatunk köztük. Lehetőségünk van változtatni a nézetet, forgathatjuk, nagyíthatjuk képeinket (2x, 3x, 4x), valamint beállíthatjuk őket saját témaként. Találunk diavetítés funkciót, melynek sebességét is állíthatjuk.
A P2-ben van egy stílusos beépített FM rádió, mely kezeli az RDS információkat. A 76–108 MHz-ig húzódó tartományból harminc állomást tárolhatunk el, melyekből a lejátszó egyszerre hatot helyez el a képernyőn. Választhatunk manuális és automatikus állomástárolás közül. A rádióban hallottakat MP3 formátumban rögzíthetjük.
A Samsung elhelyezett egy „Prime Pack” (Elsődleges csomag) nevű menüpontot a nyitó képernyőn. A régi, 1.15-ös firmwarenél még csak a szöveg, ébresztés, naptár és világóra volt benne, de a legfrissebb 3.15-ös verziónál már pluszban megjelentek a játékok és a címjegyzék. Pillanatnyilag négy játék közül választhatunk (bár az egyik metrótérkép).
Az ébresztésnél megadhatjuk, hányszor, mikor, milyen hanggal ébresszen, vagy milyen időközönként ismételje a jelzést. A naptár könnyen átlátható, külön kiemeli a vasárnapokat, illetve az adott napi dátumot, jó nagy betűvel, a kijelző tetején. A világóra egy nagy térképen jelzi az aktuális időzónát. Nem jöttünk rá, hogy s miként tudjuk feltölteni a címjegyzékünket adatokkal, a jelenleg elérhető SMS programban nem találtunk rá utalást.
Az „elsődleges csomagban” találjuk még a szöveg almenüt, melyben e-bookjainkat (TXT állományokat) olvasgathatjuk. Választhatunk függőleges és vízszintes tájolás, három betűtípus, valamint hét megjelenés közül. Fekete alapon három betűszín, illetve négyfajta háttér közül válogathat az olvasó. Ha túl kicsi lenne a betűtípus, átválthatunk kétszeres, illetve háromszoros nagyítású nézetre.
A fájlböngészőben a P2-n található mappák tárulnak elénk, melyekbe szabadon lépegethetünk ki-be, indíthatunk el zene- vagy videolejátszást, olvashatjuk e-bookjainkat és még sorolhatnánk.
A P2-es lejátszó kezeli a Bluetooth 2.0 fülhallgatókat, headseteket. Megfelelő telefonnal tárcsázóként is működik, tehát elő sem kell venni a mobilt, ha hívást szeretnénk kezdeményezni vagy fogadni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
