A Samsung BD-D5500 3D Blu-ray lejátszó tesztje

Blu-ray lejátszó és kezelés

Az optikai meghajtó

Kikapcsolt állapotból indulva összesen 13 másodpercre volt szüksége a stopper szerint ahhoz, hogy a behelyezett lemezen található filmet elkezdje lejátszani. Ez ugyan gyorsnak gyors, de az is igaz, hogy léteznek olyan készülékek, amelyek ezt az egészet 1,5-2 másodperc alatt megoldják. Az asztali eszközöknél is lassan elterjedő BDXL formátumú lemezek lejátszásával nem boldogult, ami egyelőre nem tragédia, de lehet, hogy a későbbiekben gondot okozhat. A gyári BD-ROM mellett a más meghajtókkal megírt BD-RE/-R korongok kezelését viszont biztosítja, és természetesen a DVD-k sem okoznak neki problémát. A DVD-Video szabvány mellett a DVD-R/+R, valamint a DVD-RW/+RW típusú diszkeken található tartalom megjelenítése is megoldott. A gyári audio (CD-DA), illetve az írt és újraírt (CD-RW/-R) CD-kkel is ugyanez a helyzet elméletben. Az ugyanis előfordulhat, hogy a 800 megabájt tárolókapacitású korongok már megfektetik, úgyhogy ezek alkalmazása nem igazán javasolt. Képes lejátszani a háromdimenziós anyagokat tartalmazó lemezeket is, így már "csak" egy kompatibilis megjelenítő szükséges ezek élvezetéhez, meg persze némi tartalom, amiben továbbra sem dúskálunk. A kétdimenziós anyagokból nem képes térhatásúakat varázsolni, de mivel ezt az első generációs darabokon kívül már szinte mindegyik tévé tudja, ez talán annyira nem nagy baj.

A működés stabil volt, így a ma még néhány terméknél elő-előforduló fagyási, akadási problémák nem jelentkeztek. A lemezt se köpte ki magától egyszer se, pedig ez is megfigyelhető még olykor. A korábban említett rugós védőmechaznizmus jól működik, nem nagyon tűnt fel semmi szennyeződés ezen belül. Próbáltunk a meglévő mellé még egy lemezt beletuszkolni, de ennek a remek ötletnek teljesen ellenállt. A surround hangszabványok közül a Dolby Digital 5.1, Dolby Digital Plus, Dolby True HD, DTS audio, DTS-HD High Resolution Audio, illetve a DTS-HD MasterAudio anyagok megszólaltatását biztosítja. Támogatja a 24p technológiát, azaz képes a lejátszóról származó, másodpercenként 24 képkockás anyag lejátszására úgy, hogy megtartja az eredeti képsebességet és képritmust.

Kezelés

A grafikus kezelőfelület nem más, mint egy látványos képernyő, ahol nagyméretű, színes stilizált ikonok testesítik meg a fő menüpontokat. Tehát itt lehet belépni a médialejátszóba, elindítani a Blu-ray filmeket, katapultálni a Smart Univerzumba vagy a Beállítások menüpontba, ahol színes netes tartalmak helyett szikár paraméterek várják a felhasználót.

Ez utóbbiban mód nyílik a képarány és a felbontás megváltoztatására, valamint a 24p mód aktiválására. Jobb ezeket Auto fokozaton hagyni, ugyanis az elektronika kiválóan végzi a dolgát. További kényelmi funkció, hogy itt közvetlenül beállítható a Hang profilban a beszédhang-kiemelés. Szintén ebben a menüpontban állítható be a hálózat, a nyelv, a különféle biztonsági funkciók, és a szoftverfrissítés is innen menedzselhető. Ez utóbbit az első bekapcsolás után érdemes azonnal levezényelni, hiszen ez hatással lehet a médialejátszó által támogatott formátumok körére, illetve a Smart Hubon keresztül elérhető netes tartalmakra, kapcsolódó szolgáltatásokra. Az egyes paraméterek funkciójáról az alsó információs sávban rövid (bár olykor kissé érthetetlen) magyarázat olvasható, amiért pirospont jár.

A távirányító egy egészen szimpla darab. Ahhoz képest, hogy a cég két-három éve milyen szobrászati alkotásokat pakolt a termékei mellé, ez a mostani első látásra talán visszalépésnek tűnhet, pedig semmi baj nincs vele. A gombok mérete és kialakítása teljesen rendben van, a fontosabbak még foszforeszkálnak is (azaz a háttérvilágítás lemaradt), az alkalmazott jelölések világosak. A mattfekete, egyszerű műanyagfelület jó választás, hiszen ezen nehezebben tapad meg a kosz, mint az elegáns, ám igen kényes lakkfeketén.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés