Samsung BD-D5500
A Blu-ray technológia hiába nyerte meg a formátumháborút a HD-DVD ellen, mégsem terjedt el annyira, mint ahogy mondjuk a maga idejében a VHS letarolta a piacot. Ebben persze óriási szerepet játszanak a kisméretű asztali vagy hordozható médialejátszók, illetve a tévékbe közvetlenül beépített megoldások, amelyre USB porton keresztül csatlakoztatott külső adattároló eszközökről juttathatóak el a képek, zenék, videók. Ez azonban nem jelenti a Blu-ray teljes visszaszorulását, hiszen sokan vannak, akik szeretik fizikailag is birtokolni a filmeket. Értékelik, ha van szép borítóval ellátott doboza, amit fel lehet tenni a polcra vagy oda lehet adni ajándékba. Az sem utolsó szempont, hogy még mindig ez az egyik legegyszerűbb út arra, hogy legális forrásból szerezzünk be nagyfelbontású, jó minőséget garantáló anyagokat. Bár egyelőre még nem tiszta, hogy mi lesz a fájlcserélők, torrentoldalak ellen indított globális háború vége, de benne van a pakliban, hogy ez a jövőben még inkább így lesz.
És akkor még nem is beszéltünk a 3D-ről, hiszen a térhatású tartalmak elsősorban az optikai meghajtók segítségével juttathatóak el a megjelenítő eszközökre (bár az is igaz, hogy már van olyan gyártó, aki közvetlenül a szervereiről is képes háromdimenziós anyagokat a képernyőre varázsolni). Tehát a Blu-raynek van és lesz is létjogosultsága, főleg ha kiegészítik az olyan kapcsolódó szolgáltatásokkal, mint az internetes tartalmak elérése vagy éppen a saját médialejátszó. Amikor a Samsung hazai képviselete felajánlotta a BD-D5500 típusjelzésű modellt, örömmel csaptunk le rá. Leginkább az érdekelt minket, hogy mennyire stabil az optikai meghajtó, mi a helyzet a 3D filmekkel és a médialejátszóval, illetve, hogy hogy szuperál a Smart TV rendszer.
Egyedi dizájn
Az asztali Blu-ray lejátszók pont nem tartoznak azon eszközök közé, ahol a formatervezők kiélhetik legvadabb fantáziáikat. Sőt, hát nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ezek általában elég unalmas kivitelű, tégla alakú dobozok, de végülis az ember nem azért tart egy ilyet, hogy a kocsmapultra kivágva vagánykodjon vele vagy a metrón mutogassa a népeknek. Ennek ellenére ezt a modellt sikerült úgy kialakítani, hogy elüssön a nagy többségtől, ami leginkább az érdekes frontfelületnek köszönhető. Ez ugyanis két-három centire kinyúlik a készülékházból, kicsit olyan hatást keltve, mintha csőre lenne. Egyébként átlátszó, sötétített műanyagból készült, amiről sajnos sütnek az ujjlenyomatok.
A kikapcsolt állapotban láthatatlan folyadékkristályos kijelző középre került, míg az optikai meghajtó bemenetét bal szélre pozicionálták. A slot rendszerű modul egy lehajtható rugós védőfal mögött bújik meg, így nem kell tartani attól, hogy megsérül. Az elülső panel jobb oldalán található kisméretű műanyag lap mögé rejtették az USB portot, amely a külső adattárolók csatlakoztatására szolgál. A készülékházat fémből alakították ki, ami strapabírónak tűnik, bár dobálni nem dobáltuk. A szálcsiszolt mattfekete felület jó választás volt, hiszen amellett, hogy elegáns, még a különféle szennyeződések, porszemek sem látszódnak meg rajta.
Jobb oldalt és hátul helyezték el a hűtőrácsokat. Ezek első pillantásra kicsinek tűnnek, viszont a feladatukat ellátják, ugyanis a ház nem melegedett át egyáltalán. Az interfészeket, ahogy ez lenni szokott, hátulra száműzték. Az ARC támogatású HDMI 1.4 mellett itt helyet kapott egy-egy analóg és digitális audio, komponens, kompozit, valamint Ethernet csatlakozó is. Beépített Wi-Fivel nem rendelkezik, viszont egy USB portot fenntartottak a vezeték nélküli adapter számára. Bár ennél vannak kisebb modellek is már, 43 centiméteres szélességével, 21 cm-es mélységével, illetve 3,9 centis magasságával a karcsúbb darabok közé tartozik. Tömegét sikerült másfél kilogramm alatt tartani, hiszen csak 1,4 kilót nyom, azaz a termékcsaládon belül egy kifejezetten mobilis eszközt tisztelhetünk személyében, amely könnyedén bepakolható egy nagyobb hátizsákba, futár- vagy notebooktáskába is.
Filmek fotók zeneszámok
Médialejátszó
A Samsung az elsők között volt, aki beépített médialejátszóval szerelte fel szórakoztatóelektronikai termékeiket, így az lett volna a furcsa, ha ez a funckió ebből az eszközből kimarad. Természetesen erről szó sincs, ez a modell is biztosítja a képek és videók megjelenítése mellett a zeneszámok lejátszását is. A kezelőfelület a tévéknél már megismert szisztémára épül, azaz egy viszonylag átlátható, többhasábos fájlkezelővel dolgozik, a mappák és fájlok közti lépkedés pedig a kurzornyilak segítségével történik.
Az összes támogatott fájlt nem képes egyszerre kezelni, így ki kell választani, hogy filmek, zenék vagy fotók között kíván keresni a felhasználó. Sajnos az egyes állományok ábécé, méret vagy keletkezési dátum szerinti listázására nincs mód, pedig az megkönnyítette volna a kezelést.
Videók
A személyes tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a zenelejátszó és a digitális fotóalbum funkcióit is értékelik az emberek, elsősorban otthoni mozizásra használják az emberek az ilyen készüléket. A tavalyi Samsung tévéknél már bevezették azt a rendszert, amelynek részeként az alsó sávban felbukkanó csúszka mozgatásával az anyag bármely pontját el lehetett érni egyetlen másodperc alatt, ez azonban innen kimaradt, ahogy a tartalmak virtuális fejezetekre osztása is, amely pedig szintén leegyszerűsítette a vezérlést. Így maradt a szokásos funkciógombokkal (Play, Pause, Forward, Rewind) történő irányítás, illetve az időkeresés funkció használatával percenként is ugrálhatunk az adott állományban. A Tools gomb megnyomásával előhívható almenüben lehetőség nyílik a képarány és a képmód megváltoztatására, ami jó, de az is igaz, hogy a képi világért elsősorban a projektor vagy a tv felel.
A külső feliratok megjelenítése biztosított, ám csak akkor, ha annak neve megegyezik a forrásfájléval. A magyar, tehát az ékezezetes betűk kezelése is megoldott. A karakterek színén nem, viszont a méretén lehet változtatni egy háromfokozatú skálán. Amennyiben a kép és a szöveg nincs szinkronban, akkor az elcsúsztatás funkció segítségével tizedmásodpercenként siettethető vagy késleltethető a kép. A támogatott szabványok vizsgálatához a megszokott csomagot használtuk. A berippelt Blu-ray anyagoknál használatos HDTV (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájlt fel sem ismerte, ami csak azért érdekes, mert a vállalat tévéinél ez nem szokott gond lenni. A többit viszont lejátszotta, még a Killa_sample sem állította megoldhatatlan akadály elé, viszont az is igaz, hogy a minőség korántsem volt egyenletes.
A QuickTime 1080p videó túlságosan, természetellenesen éles volt, ráadásul a világos és sötét részletek váltakozásánál (tehát például lobogó lángok esetén) egy kissé idegesítően vibrált a kép. A WMV pedig periodikusan, átlag három másodpercenként bereccent egy kicsit, de ehhez tíz perc után hozzászokik teljesen az agy. A Xvid a sötét részleteknél meglepően zajos volt olykor, de ezen kívül egyéb hiba nem zavarta meg a szórakozást. A két MKV viszont csúful akadozott. Egy idő után már elszakadt a cérna, és inkább az újraindítás mellett döntöttünk, ami után ez a probléma elmúlt, és hibátlan képminőséget produkált az eszköz. A DivX, a TS és a 720p QuickTime videóhoz viszont még ez sem kellett, ezekbe egyszerűen nem lehetett belekötni.
Zenék & fotók
A támogatott formátumok köre a zeneszámok esetén elég soványka, ugyanis az MP3 mellett csak a WMA jöhet szóba. Azért egy asztali lejátszótól elvárható lett volna, hogy mondjuk FLAC-ot, vagy valami ahhoz hasonló, veszteségmentesen tömörített szabványt is támogasson. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az ID3 tagek feldolgozása és megjelenítése adott, azonban a jelek szerint ezekkel mégsem boldogult. Vannak már olyan eszközök, amelyek különféle alkalmazások (pl. Gracenote) segítségével módot adnak az előadóval, az albummal vagy a zeneszámmal kapcsolatos egyéb információk (biográfia, borító, szövegek stb.) netről történő levadászására, de ez nem tartozik közéjük.
Lejátszási lista összeállítható, ám csak azokból a fájlokból, amelyek egy könyvtáron belül helyezkednek el. Mindegy, ez is valami, talán tíz év múlva oda is eljutunk, hogy akár több mappából is összeválogathatjuk a kívánt dalokat. A számok átkeverése funkció is működik: ennek aktiválásával eltűnik a közöttük lévő csend, és szépen egymásba folynak.
Fotók esetében sem beszélhetünk óriási bőségről, ugyanis – bár a termék weboldala szerint GIF, illetve PNG képek megjelenítésére is képes – a gyakorlatban csak a JPG fájlokkal boldogult. Így tehát az animgifekről is le lehet mondani, pedig ezek a közelmúlt sztárjainak számítanak. Nagy látogatottságú blogok épülnek ezekre, és sokan kifejezetten gyűjtik is ezeket a rövid animációkat. Nem túl gyakori megoldás, bár már láttunk hasonlót, hogy egy gombnyomással lekérhetőek különféle metaadatok az egyes fotókról, például, hogy milyen típusú géppel, milyen beállítások mellett készültek. Pakolható a képek alá aláfestő zene, viszont lejátszási lista egyáltalán nem hozható létre. A demonstrációs céllal létrehozott kisképek minősége megfelelő, a diavetítés funkció pedig bármikor szüneteltethető, ami akkor jöhet jól, ha valaki mondjuk az ismerőseinek tart beszámolót a nyaralási fotók segítségével. A képváltást különféle látványos effektek színesítik, ami sokat dob az összhatáson.
Blu-ray lejátszó és kezelés
Az optikai meghajtó
Kikapcsolt állapotból indulva összesen 13 másodpercre volt szüksége a stopper szerint ahhoz, hogy a behelyezett lemezen található filmet elkezdje lejátszani. Ez ugyan gyorsnak gyors, de az is igaz, hogy léteznek olyan készülékek, amelyek ezt az egészet 1,5-2 másodperc alatt megoldják. Az asztali eszközöknél is lassan elterjedő BDXL formátumú lemezek lejátszásával nem boldogult, ami egyelőre nem tragédia, de lehet, hogy a későbbiekben gondot okozhat. A gyári BD-ROM mellett a más meghajtókkal megírt BD-RE/-R korongok kezelését viszont biztosítja, és természetesen a DVD-k sem okoznak neki problémát. A DVD-Video szabvány mellett a DVD-R/+R, valamint a DVD-RW/+RW típusú diszkeken található tartalom megjelenítése is megoldott. A gyári audio (CD-DA), illetve az írt és újraírt (CD-RW/-R) CD-kkel is ugyanez a helyzet elméletben. Az ugyanis előfordulhat, hogy a 800 megabájt tárolókapacitású korongok már megfektetik, úgyhogy ezek alkalmazása nem igazán javasolt. Képes lejátszani a háromdimenziós anyagokat tartalmazó lemezeket is, így már "csak" egy kompatibilis megjelenítő szükséges ezek élvezetéhez, meg persze némi tartalom, amiben továbbra sem dúskálunk. A kétdimenziós anyagokból nem képes térhatásúakat varázsolni, de mivel ezt az első generációs darabokon kívül már szinte mindegyik tévé tudja, ez talán annyira nem nagy baj.
A működés stabil volt, így a ma még néhány terméknél elő-előforduló fagyási, akadási problémák nem jelentkeztek. A lemezt se köpte ki magától egyszer se, pedig ez is megfigyelhető még olykor. A korábban említett rugós védőmechaznizmus jól működik, nem nagyon tűnt fel semmi szennyeződés ezen belül. Próbáltunk a meglévő mellé még egy lemezt beletuszkolni, de ennek a remek ötletnek teljesen ellenállt. A surround hangszabványok közül a Dolby Digital 5.1, Dolby Digital Plus, Dolby True HD, DTS audio, DTS-HD High Resolution Audio, illetve a DTS-HD MasterAudio anyagok megszólaltatását biztosítja. Támogatja a 24p technológiát, azaz képes a lejátszóról származó, másodpercenként 24 képkockás anyag lejátszására úgy, hogy megtartja az eredeti képsebességet és képritmust.
Kezelés
A grafikus kezelőfelület nem más, mint egy látványos képernyő, ahol nagyméretű, színes stilizált ikonok testesítik meg a fő menüpontokat. Tehát itt lehet belépni a médialejátszóba, elindítani a Blu-ray filmeket, katapultálni a Smart Univerzumba vagy a Beállítások menüpontba, ahol színes netes tartalmak helyett szikár paraméterek várják a felhasználót.
Ez utóbbiban mód nyílik a képarány és a felbontás megváltoztatására, valamint a 24p mód aktiválására. Jobb ezeket Auto fokozaton hagyni, ugyanis az elektronika kiválóan végzi a dolgát. További kényelmi funkció, hogy itt közvetlenül beállítható a Hang profilban a beszédhang-kiemelés. Szintén ebben a menüpontban állítható be a hálózat, a nyelv, a különféle biztonsági funkciók, és a szoftverfrissítés is innen menedzselhető. Ez utóbbit az első bekapcsolás után érdemes azonnal levezényelni, hiszen ez hatással lehet a médialejátszó által támogatott formátumok körére, illetve a Smart Hubon keresztül elérhető netes tartalmakra, kapcsolódó szolgáltatásokra. Az egyes paraméterek funkciójáról az alsó információs sávban rövid (bár olykor kissé érthetetlen) magyarázat olvasható, amiért pirospont jár.
A távirányító egy egészen szimpla darab. Ahhoz képest, hogy a cég két-három éve milyen szobrászati alkotásokat pakolt a termékei mellé, ez a mostani első látásra talán visszalépésnek tűnhet, pedig semmi baj nincs vele. A gombok mérete és kialakítása teljesen rendben van, a fontosabbak még foszforeszkálnak is (azaz a háttérvilágítás lemaradt), az alkalmazott jelölések világosak. A mattfekete, egyszerű műanyagfelület jó választás, hiszen ezen nehezebben tapad meg a kosz, mint az elegáns, ám igen kényes lakkfeketén.
Smart TV és értékelés
Buta tévéből okos tévé?
A Smart rendszernek köszönhetően a készülék képes arra, hogy a hagyományos televíziókon is elérhetővé tegye a Samsung Smart Hub rendszere által felkínált tartalmakat. Korábban erről már hosszabban írtunk, úgyhogy csak a lényeg röviden: az appok, widgetek között megtalálhatóak az életmóddal, szórakoztatással, információ- és tartalomszolgáltatással kapcsolatos alkalmazások, sőt, még egy teljes értékű, Flash-támogatású böngésző is került bele. Ez eddig szép és jó, csak az a baj, hogy ami szűk egy éve még innovatívnak számított, amellett mára kicsit elszaladt a világ.
A távirányítóval történő vezérlés (mondjuk egy URL bepötyögése a virtuális billentyűzeten) borzasztóan körülményes és lassú. Bár lehetőség van az okostelefonnal történő navigálásra is egy ingyenes appnak köszönhetően, azonban még az sem teljesen komfortos. Az Android-alapú asztali médialejátszók teljesen felzárkóztak e modell mellé ezen a téren, pedig a Samsung Smart megoldása az egyik legkifinomultabb, legsokoldalúbb a nagy gyártók hasonló rendszerei (Aquos Net, Net TV, Viera Connect stb.) között.
Végszó
Teljesen jól használható eszközről van szó a BD-D5500 személyében, amelynek a legnagyobb előnye az volt, hogy egy pillanatnyi idegeskedést se okozott. Teljesen stabilan működött, nem fagyogatott le, nem kapcsolt ki csak úgy magától, és a lemezt sem zabálta meg. A médialejátszóján egy kicsit még lehetne csiszolni, de igazából az sem vészes, hiszen a legfontosabb állományokkal probléma nélkül elboldogult. A Smart tv rendszer távolról sem tökéletes, de a konkurens megoldások mellett még mindig a jobbak közé számít. A kezelés felhasználóbarát, a grafikus kezelőfelület látványos, és a távirányítóra sem lehet egy rossz szót se szólni.
A kompakt (már ammenyire ilyesmiről beszélhetünk egy asztali Blu-ray lejátszó esetén) kialakítás is rendben van. A másfél kilogrammos súly kifejezetten figyelemreméltó, és bár a csőrös dizájntól nem estünk hanyatt, az tény, hogy egy viszonylag egyedi darabról van szó. 35 000 forintos árával abszolút a középkategóriát képviseli, sokkal olcsóbb darabok azért nincsenek a piacon, maximum pár ezer forint lehet a differencia. Részünkről teljesen elégedettek voltunk vele, van még hova fejlődni, de alapvetően tetszett nekünk a Samsung lejátszója.
Samsung BD-D5500 Blu-ray lejátszó
elefant
A Samsung BD-D5500 3D kompatibilis Smart Blu-ray lejátszótSamsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.
