AmazePC K7TA Ultra
Néhány órára alkalmunk nyílt gondozásba venni az AmazePC SDR RAM-os zászlóshajóját, amely az igen kiforrott, ám manapság már divatjamúlt VIA KT133A chipsetre épül. Lássuk, hogy van-e még szufla az SDR koncepcióban... (van!)
A lap nagyon ígéretesnek látszik, papíron: mindent tud, amit egy jobbfajta Socket A laptól elvárunk: magas FSB-k, proci és I/O feszültségállítási lehetőség, szorzóállítás, valamint egy ISA slot is. Az Amaze mindezt megfejeli egy AGP Pro foglalattal is, ami nem is azért izgalmas, mert feltétlen a legdurvább 3DLabs 3D tervezőkártyákat akarom belepakolni, de azért egy GeForce256 is zabál annyit, hogy némely elnagyoltabb alaplap nehezen tudja megtáplálni. Természetesen egy VIA Audio kodekkel is megajándékoznak minket, ami nagyon alapvető hangkeltési célokra elég is lesz, akinek pedig kevés, az 5 PCI slottal gazdálkodhat a bővítések során.
Expressz küldemény
Az AmazePC lapok csomagolása nagyon megkapó, a mostani Epox lapoknál találkozni ehhez hasonló fogantyús, masszív műanyag dobozzal. A tartalom már spártaibb, a szokásos elemekre korlátozódik: alaplap, kábelek, doksi, CD. Kapunk hozzá egy Zmak Linuxot is, melynek kipróbálását mellőztem. Egyedi érdekesség az AmazePC World Wide Warranty Card, amivel elvileg bárhonnan érvényesíthetjük a lapra érvényes 3 éves hivatalos garanciát. (Legjobb tudomásom szerint itthon a nagykerek 1 évet adnak a lapra.)
A lapot kézbe véve nagyon korrekt látvány tárul elénk. Elég kompakt a kialakítás, a proci körül van bőven hely a nagy hűtőbordáknak, bár a kondisor megnehezíti a leszorítópánt bepattintását - esetleg érdemes megfordítani a bordán, nekem így jobban bejött. Az ATX tápcsati jó helyre került, az IDE csatlakozók is a lap szélére kerültek. Szintén példás a LED és egyéb herkentyűk csatlakozóinak az elhelyezése: jól elkülönítve, egy sorban a lap szélén. Hab a tortán a northbridge-et takaró, nagyon pöpec kinézetű Tennmax aktiv hűtő (ami azonban a mi lapunkon nem mindig akaródzott elindulni, legfeljebb egy kis segítséggel...). A hűtési igényeket 4 alaplapi venticsati hivatott kielégíteni, ezek közül kettő fordulatszámfigyelős (sajnos az egyiket rögtön el is zabálja a Tennmax chipset cooler...).
Külön említést érdemel a dokumentáció, amely nem is annyira kinézetével, inkább funkcionalitásával és kiváló tartalmával dicsekedhet: az összes beállítás leírásán túl részletes útmutatót tartalmaz a procihűtő helyes felszerelésére, továbbá sok helyen érdekes technikai háttér-információkat is mesél az egyes komponensekről - például az RAM-okól, vagy az AMD procikról (megemlítve például azt is, hogy a Duron milyen jó ár/teljesítmény mutatójú proci, és sokszor a P3-at is lealázza... ilyet sem láttam még doksiban :) ). Az IRQ kiosztás rejtelmeit tárgyaló rész kimondottan olvasmányos, én sokat tanultam belőle. Művelődni kívánók az alábbi linken tölthetik le a K7TA Ultra doksiját.
Bekapcs
A gyors vizuális szemrevételezés után rögtön be is pakoltam kéznél lévő bizonyított alkatrészeinket, hogy lássuk, mit is tud ez a lap. Referenciának a saját, immár jól kitapasztalt Abit KT7E-mből indultam ki, ami úgy 156-160 MHz FSB-t produkál nekem, és a megfelelő RAM-ot akár CAS2 Turbo (2-2-2) is viszi ennyin.
Amaze lapunkba egy 650-es tüskés Athlont pakoltam, mert ez lesz hosszútávú partnere is a későbbiekben. A rend kedvéért bemértem az Abitban is, itt úgy 860 körül még produkált bootokat, de stabilnak csak 810 környékén mutatkozott. Ennek fényében irány az Amaze!
Először is, bár nem nagyon megterhelőek a DIP kapcsolók, mégis kicsit szokni kellett, hogy az Abittal ellentétben az Amaze lapban nem megy minden beállítás a BIOS-ból. Három dolgot kell manuálisan állítanunk: egy jumper segítségével kapcsolhatjuk ki a proci automata konfigurálását, ez által az irányítást átveszi egy négykapcsolós DIP blokk. Ez sajnos nincs épp a legjobb helyen, a proci és az AGP slot között van elrejtve, ezért kicsit tornászni kell az állításához még kiszerelt állapotban is. Egy kis csavarhúzóval azonban némi gyakorlattal elég jól lehet velük bánni. Ilyenkor azért nem árt a tápot kikapcsolni, könnyen mellé lehet nyúlni és elfüstölni valamit... Egy másik DIP kapcsolópárral a 100/133 MHz FSB-t lehet kiválasztani.
A szorzót belőttem 5.0x-re, majd bekapcs. A gép pöccre indul, BIOS-ba be. Kinézetre a mai Awardok képét mutatja, nagyon hasonlít az Abitéhoz, persze némileg kevesebb finomhangolási lehetőséggel. Mindent felpakolok a megszokott legdurvább állásba, az FSB-t is kitolom a maximális 150-ig, majd exit. A gép ismét pöccre indul, minden a legnagyobb rendben. Windows bebootol, gyors SiSandra mem bench, szintén minden rendben. Lelő, szorzó egy felessel feljebb, lássuk mit bír a proci.
No, itt jött a hidegzuhany. Egy negyedóra variálás után azt kellett konstatálnom, hogy 770 felett bootolni sem hajlandó a gép, bármit csinálok. Kicsit elszomorító, nem tudom, mi lehet a gondja. Pedig potenciál van, az alaplap masszívan túltáplálja az összes feszültséget (VCORE pl. konstans 0,08 volttal több a beállítottnál, tehát 1,85-re 1,93-at kapunk... mások ezért rendesen átbarkácsolják a lapjukat... de itt semmi hatása). Ellenben a 150 MHz FSB masszívan megvan, mindent bekapcsolva, hosszú órákon keresztül. Néha a buszsebesség állítása kicsit körülményes, mert a BIOS-ból kilépve néha csak fekete képernyőt kapunk, ilyenkor a 100/133 MHz DIP kapcsolópár átkapcsolásával általában életre kel a rendszer a kívánt sebességen.
A lap teljesítményét illetően néhány alapvető SiSoft Sandra eredményen túl csak félnapos szubjektív használat alapján tudok nyilatkozni. A memória benchmark nagyon korrekt eredményeket mutat, amiben érdeme van a CAS2-2-2 RAM-nak is, gyengébb modullal kevesebbet lehet csak elérni. A magas FSB megteszi jótékony hatását, a rendszer Win98 alatt nagyon pattogós volt, stabilitási problémával nem találkoztam. A magas FSB adta lehetőségeket érdemes kihasználni, 150 MHz-nél még a PCI is egy viszonylag elfogadható 37 MHz környékére húzódik fel csak, amit a háló- és SCSI kártyák is jó eséllyel még tolerálnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
