Az OCZ Vector 150 SSD

Az OCZ szinte pontosan egy éve mutatta be Vector elnevezésű, legújabb SSD-családját, mellyel a vállalat a felsőkategóriát célozta meg. A Vector sorozat egyik érdekessége, hogy elsőként épít az OCZ saját, immáron teljesen házon belül tervezett Barefoot 3 vezérlőjére. Ennek eléréséhez hosszú utat tettek meg, hisz elsőként még 2011-ben a dél-koreai Indilinxet vásárolták fel, majd később PLX Technology adattárolással foglalkozó fejlesztőrészlegét kebelezték be. Nem sokkal ezt követően a SANRAD nevű társaság következett. Utóbbi vállalat a flash memórián alapuló gyorsítótárazásban és a különféle virtualizációval kapcsolatos szoftverek és hardverek fejlesztésében jeleskedett.

Lassan egy év elteltével megállapíthatjuk, hogy a vezérlő jól sikerült, de mint tudjuk, ez önmagában még kevés a hosszútávú sikerhez. Ezzel természetesen az OCZ-nél is tisztában vannak, így a közelmúltban egy termékfrissítés keretein belül kiadták a Vector utódját, mely egyszerűen csak a Vector 150 nevet kapta. Tesztünkben ezt az SSD-t vizsgáljuk meg a közelebbről.

[+]

A csomagolás és az abban található tartozékok (3,5 colos beépítőkeret, csavarok, szívecskés matrica) megegyeznek a korábbi Vertex és Vector sorozatok esetében látottakkal. Ezek mellé még az Acronis True Image HD nevű szoftvert, pontosabban annak licencét mellékeli az OCZ. Az Acronis True Image szerkesztőségünk számára sem ismeretlen, hisz a különféle tesztrendszereket ezzel mentjük le, illetve klónozzuk át, ergo itt egy jól használható, értékes kiegészítőről van szó.

[+]

A meghajtó háza szinte teljesen megegyezik a Vectornál látottal. A masszív csomagolás meglehetősen súlyosra sikeredett, ugyanis a meghajtó tömege 115 gramm. Mindez nagyjából annyit jelent, hogy a súlyra érzékeny, elsősorban mobil gépekbe vásárlók számára nem feltétlenül a legjobb alternatíva ez a modell. A magasság továbbra is 7 milliméter, azaz a Vector is befér bármilyen jelenleg használatos 2,5"-os meghajtóhelyre. Nálunk a 240 GB-os modell vendégeskedett, de 120 és 480 GB-os kiszerelésben is elérhető a Vector 150.

[+]

A ház fedelének eltávolítása után elénk tárul a nyomtatott áramkör, melyen a vezérlőt körbefogják a NAND chipek. A fő egység hűtéséről egy méretre vágott, kisebb hővezető anyag gondoskodik, ami a fémházra teríti szét a meleget.

Középen trónol a Barefoot 3 nevű chip, mely teljesen megegyezik a korábbi Vectorban található modellel. A 400 MHz-en üzemelő lapka a TSMC 65 nm-es gyártástechnológiájára épül.

A kontrollerben egy ARM mag, valamint az gyártó Aragon kódnevű koprocesszora lapul. Ezek mellett található az ECC motor, a véletlenszám-generátor, valamint a NAND interfész. Maga a vezérlő most is 8 csatornás, és támogatja az AES 256 bites titkosítást is; ezt az OCZ a korábbi Vectorban nem engedélyezte. Most változott a helyzet, a Vector 150 esetében már aktív a titkosítás.

A chip mellett összesen kettő, cache szerepét betöltő Micron DRAM egység található. A IWM77-D9PFJ jelzésű DDR3 chipek darabonként 256 MB kapacitásúak, azaz összesen 512 MB gyorsítótárról beszélhetünk. Ez a legnagyobb, 480 GB-os modell esetében már nem áll, mivel ott összesen 1 GB kapacitást tesz ki a két DRAM egység.

A legnagyobb változáson a NAND chipek mentek keresztül. A Vector még 25 nanométeres, szinkron ONFI MLC Micron (pontosabban IMFT, azaz Intel-Micron) lapkákkal operált. Ezek lassacskán elérhetetlenné váltak (válnak), hisz az IMFT már egy ideje a 20 nm-es, olcsóbb verziókra koncentrál. A kedvezőbb árú Vertex 450-be éppen ilyen egységek kerültek, de a felsőkategóriát megcélzó Vectorba ezt kevésnek találta az OCZ, így ide már inkább a Toshiba 19 nm-es Toggle-Mode MLC chipjeit választották be, melyek nagyobb sávszélességet képesek biztosítani. Fontos még megjegyeznünk, hogy az elődhöz mérten a Vector 150 esetében nagyobb tartalékterületet választott le az OCZ, amit over-provisioning célokra használhat fel a vezérlés. Erre az élettartam növelésének céljából került sor, így a tervezők ígérete szerint a Vector 150 képes akár 5 éven át gond nélkül elviselni napi 50 GB írási mennyiséget, ami összesen 91 TB értéket jelent. (Összehasonlításképpen a első generációs Vector esetében ehhez képest csak 20 GB/napot vállaltak.)

[+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

A 2011 júliusa óta hadrendben álló, SSD tesztekhez használt állandó konfigurációnk némi frissítésen esett át tavaly év végén. Az alaplap szerepét az MSI Z77 MPOWER modell vette át, míg a processzor feladatát egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Core i7-3770K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 Mhz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A tesztkörnyezet [+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Ebben az esetben meglehetősen jól szerepelt a Vector 150, amivel ott volt a leggyorsabbak között.

Írásban már egészen az első helyig kúszott az OCZ, amivel éppen elődjétől vette át a vezetést.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépe esetén különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálóknál már döntő szempont lehet ez az érték. Itt sem ment rosszul főszereplőnk, bár a korábbi Vector meglehetősen erős eredményét nem sikerült beérnie.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Írásban hasonló volt a felállás. Úgy fest, hogy ez teszt jobban fekszik az IMFT NAND chipes rokonoknak.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. A Vector 150 itt csak a középmezőnyig jutott, bár a nagyobb ISO fájlokkal operáló tesztben elég jól szerepelt.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Ebben a tesztben az előd tempóját hozta a Vector 150.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ebben a tesztben is a leggyorsabbak közé került a főszereplő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás gyorsasága elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Ebben a tesztben nem remekelt az újdonság, de lemaradása minimális volt.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 128 GB-os Plextor M5 Pro SSD-n helyeztük el, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

Ebben a két tesztben verhetetlennek bizonyult a tesztalany, tehát a tisztán fájlírásból álló művelet nagyon feküdt neki.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most a jól bejáratott STALKER-t és az SSD tesztünkben nem túl réginek számító Crysis Warheadet használtuk. Ezen játékos tesztek nem igazán tetszettek az új Vector 150-nek, ami leginkább a STALKER betöltési idejében mutatkozott meg.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Az új OCZ az élre állt, bár előnye márkatársaival szemben nem volt túl nagy.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az újdonságok itt is jól mentek, ami leginkább a négy rendszer egyidejű indításánál mutatkozott meg.

Végszó

Az specifikációkból, illetve az eredményekből egyértelműen látszik, hogy az OCZ Vector 150-et nem átlagfelhasználóknak szánta a vállalat. Egyrészt az 5 éves garancia végéig kitartó, napi 50 GB-os írási mennyiség nagyon sok. Szerintünk ezt csak az tudja kihasználni, aki nap mint nap több gigabájtnyi fájlt hoz létre vagy szerkeszt (pl.: videókat vág vagy készít). Ezen felül a meghajtó éppen az ilyen, amúgy egyáltalán nem hétköznapi helyzetekben mutat kiugró teljesítményt, ami minden bizonnyal az inkább a munkaállomásokra jellemző feladatokra optimalizált firmware-nek köszönhető.

[+]

Természetesen ezen tulajdonságok visszatükröződnek az árcédulában is, ugyanis az általunk tesztelt, 5 év garanciával rendelkező, 240 GB-os verzió ára jelenleg 66 000 forint körül mozog, ami nagyjából 15 000 forinttal múlja felül a kevésbé strapabíró, átlagos felhasználásra tervezett modellek árát. Bár a felárat kissé sokalljuk, de nekünk összességében tetszett az OCZ Vector 150 SSD teljesítménye.

OCZ Vector 150 240 GB-os SSD

Az OCZ Vector 150 SSD-t a OCZ bocsátotta rendelkezésünkre.