Apacer AU822

Az Apacer Audio Steno AU822 is egy sokszor látott, klasszikus kategóriába sorolható, az iPod-klónok közé. Nagyjából akkora, mint egy névjegykártya. Mérete 90 x 40 x 8,7 mm, tehát nagyon vékony. A beépített akkumulátorral együtt is csupán 44 grammot nyom.

Előlapja fényes műanyag, a példaképül szolgáló iPodénál strapabíróbbnak néz ki, bár nem sugároz olyan minőségérzetet, de az ujjlenyomatok ezen is nagyszerűen meglátszanak. A nálunk járt fekete/narancssárga kombináció mellett kapható fehér/szürke is, melynek fekete keret van a 128x128 pixeles, 65536 színű CSTN kijelzője körül. Az egérmozi paramétereiből sejteni lehet, hogy nem csak hallgatni, de nézegetni is lehet az AU822-t. A szerintünk nem sokra való film (AMV formátum) és képek (BMP, JPEG, GIF – animált is) megjelenítésének lehetősége mellett ott a hasznosabb e-book is, ami szokás szerint a TXT állományokat jelenti.

A fő kezelőszerv egy kereszt, amelynek a közepe is nyomható. Ennek az elrendezésnek egyetlen hátránya, hogy a hangerőállításhoz – akárcsak az AU524-nél – „shiftelni” kell. A füles kimenetén látszik, hogy milyen vékony a kicsike. A mini USB csatlakozó mellett látható gomb nem a Hold, hanem a ki- bekapcsoló retesze. Egyre nagyobb elkeseredéssel kerestük a billentyűzárat, végül nem találtuk meg. Úgy tűnik, nincs. Nagy kár, nagyon nagy kár.

A kütyü hátulja egész jól sikerült; az öngyújtókéhoz hasonló, krómbevonatos fémből készült, csak a rögzítés négy kis csavarja csúfítja el valamennyire. Szomorúan szemléltük a Hold kapcsoló hűlt helyét, a felső sarokban csak a nyakpánt tartófülét leltük.

Az ízlésesen csomagolt készletben mini USB kábelt, egy fülest, telepítőlemezt és használati útmutatót találtunk.

Bár a tartófül megvolt a lejátszón, a fülhallgatón nem találtunk kábelecskét, amit belehúzhattunk volna, és külön nyakpánt sem járt. Így legalább mindenki ízlése, igénye szerinti darabot szerez majd be. A füles meglehetősen spártai darab. Vezetékei vékonyak, nem nyakba akasztósak. A füldugaszokon nincs szivacsborítás.

A menürendszer természetesen grafikus. Fő pontjai a zene, videó, hangrögzítés, felvételek lejátszása, rádió, fotó, beállítás és e-book. Kellemetlen, hogy a zene nem futhat a háttérben, tehát könyvolvasás közben legfeljebb saját dúdolásunkat hallgathatjuk. A zenélős rész itt is a szokásos. A sok kis képecske mellett nem hagyhatták ki a grafikus equalizert sem. Szerencsére a kijelző gyorsan lekapcsol, ha nem piszkáljuk a gombokat. A dalszövegek kiírása sem hiányzik. Jó pont, hogy a lejátszás sebessége 17 lépcsőben állítható. Érdekes, hogy a komolyabb darabnak nem volt egyedileg állítható hangszíne, csak hét előre rögzített. A leírás szerint csak kétszintű könyvtárszerkezetet kezel, de nekünk hét szinttel sem volt gondunk.

A rádió megoldása jobban sikerült a AU524-ben, a második modellben ugyanis az automata kereső nem szalad végig az egész frekvenciatartományon, a megtalált frekvenciákat csak sorban menthetjük el, és egy irányban léptethetünk a lementett csatornák között. Cserébe viszont felvehetjük az adást, ráadásul kétféle tömörítéssel (32 kbps WAV és 8 kbps ACT). Ugyanezek a beállítások választhatóak a mikrofonos felvételnél is. Az 1,5 colos, 128x128 pixeles kijelzőn hét sorban, fehér alapon fekete betűkkel jelennek meg a szöveges állományok, egészen jól olvasható méretben. Az ő betű rendben volt, de az ű-re már háztető került.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!