Felvezetés

Meglepő, de még csak bő négy év telt el azóta, hogy az Apple az iPaddel újradefiniálta a táblagépek világát, mondhatni elindította az ágazat diadalmenetét. Még megdöbbentőbb, hogy tavaly ősszel már az ötödik generáció, az iPad Air mutatkozott be. Sokáig úgy látszott, hogy a konkurensek nem tudnak mit kezdeni ezzel a termékkel, bár a Samsung, az Asus és a Sony is megcsinálta a maga közvetlen konkurensét, melyek idővel mind jobbak és jobbak lettek. Gondoltunk egyet, és összegyűjtöttük az iPad Air közvetlen konkurenseit, hogy megnézzük, mire mennek az etalonnak számító almással szemben.

Steve Jobs az első iPaddel 2010-ben

Az Asus oldaláról a Transformer Pad termékvonal csúcsmodelljét, a TF701T-t választottuk, a Samsungtól a Galaxy Note 10.1 2014 Edition, a Sony-tól pedig az Xperia Z2 Tablet érkezett megmérettetésre az iPad Airrel szemben. Mind a négy tablet a nagyok és legjobbak kategóriájába tartozik tíz hüvelyk körüli képernyővel, bikaerős hardverrel és prémium kivitelezéssel, plusz az áruk is hasonlóan magas.

Külön-külön megfordultak már ezek a gépek mobilarénás kollégáink kezében és megkapták jól megérdemelt, pozitív értékelésüket, hiszen mindegyik nagyszerű darab. Mi most arra vállalkoztunk, hogy egymás mellé állítva vizsgáljuk őket, hogy közvetlenül lássuk a különbségeket, melyek eldöntik, hogy a potenciális vásárló melyik cég számlájára fizesse be a kétszázezer forint körüli összeget.

Megjelenés, első benyomás

Egy olyan személyes eszköznél, mint a tablet, sokat nyom a latban a megjelenés, meg úgy általában az első benyomás. Ízlés kérdése, de szerintünk ebben a Sony Xperia Z2 Tablet a nyerő. Papíron a 6,4 milliméteres vastagság nem tűnik akkora dobásnak, mint élőben – még a második legvékonyabb, 7,5 milliméteres iPad Airhez mérten is óriási a különbség, és ugyanez elmondható a súlyra is. A Z2 Tablet 426 grammja sokkal inkább a nyolchüvelykes tabletekre jellemző, elképesztően alacsony érték; az Asus és a Samsung versenyzője nagyjából egy okostelefonnyival nehezebb, és még az amúgy légies Air is lemarad mögötte a maga 469 grammjával, pedig ez is közel kétszáz grammos fogyókúrát jelent az előző iPad-generációhoz képest.

Aztán ott van a Sony stílusa, szögletessége, az Xperia telefonokról ismert kerek gombja, fedél alá rejtett csatlakozói – ezekkel a stíluselemekkel könnyen el tudja csábítani a vásárlók egy részét. Még úgy is, hogy a tablet vékonysága és könnyűsége miatt nagyon törékenynek hat, úgy éreztük, simán le tudnánk törni a sarkát, mint egy tábla jófajta csokinak. És bizony meg is jelentek a képernyőn a zavarok, amikor az átlagosnál kicsit erősebben ráfogtunk a gépházra.

Így aztán az első találkozás varázsának eltűnése után az iPad Air felé nyúltunk, ami alig nehezebb, alig vastagabb, de nagyon-nagyon és még annál is jobban egyben van. A gépház finom lekerekítése és prémium anyaghasználata igazolja, hogy alapos tervezés van az egyszerű forma mögött. Kiváló kontrasztja ennek a Samsung Galaxy Note 10.1 2014-es változata a fémet utánzó, krómhatású műanyagkerettel és a bőr hatású, de szintén műanyag hátlappal, a közel száz grammal nagyobb súlyt pedig ne is feszegessük. Az viszont tagadhatatlan, hogy a Note 10.1 is elsőrangúan összerakott gép.

Alapvetően nem rossz az Asus Transformer Pad TF701T formaterve sem, csak valahogy olyan jellegtelen, nélkülözi a karaktert. Ugyanez érvényes az anyaghasználatra és összeszerelésre is. A gépház unibody fém, az előlap karcálló üveg, de amikor erősebben ráfogtunk a masinára, éreztük, hogy az egyik el akar válni a másiktól. Megkocogtatva a kijelzőt olyan benyomásunk volt, mintha levegőt kapott volna belül, mert üresen kongott. Emellett a legvastagabb és legnehezebb tagja a mezőnynek, mondhatni kicsit bumfordi. Az viszont tény, hogy Transformer termék lévén adnak hozzá akkumulátoros billentyűzetet is. Persze a Samsunghoz meg S Pen toll jár, a Sony vízálló, az iPad Air meg... az meg... Apple.

Felszereltség

Kezelőszervből a legtöbbet, csatlakozóból a legkevesebbet az iPad Air kapta. Az előlapon van ugye egy gombja, a ki-/bekapcsoló az egyik rövid oldalára, a két gombból álló hangerőszabályzó és egy retesz az egyik hosszú oldalára került. Okosan a perem hátsó részére tették őket, így jól kézre állnak. Csatlakozóból csak az új, töltésre és minden másra használható Lightning csatlakozó van, illetve a 3,5 mm-es hangkimenet. Egyes modelleken ezeken túl a nano SIM kártya ajtócskája található még meg.

Felülről: Apple, Samsung, Sony, Asus

Ahogyan az Apple-nél, az Asusnál is a hátlap felé ívelnek a kezelőgombok, amiket így sokkal egyszerűbb őket kitapintani, mint a Samsung vagy a Sony élen ülő megoldásait. A Transformer Padnak nincs előlapi gombja, az egyik sarkába került a bekapcsoló és a kettős hangerőszabályzó. Egyedi a töltőcsatlakozója, amihez a mellékelt kábel USB-ben végződik, ezen felül van micro HDMI monitorkimenet, 3,5 mm-es hangkimenet és a háttértár bővítéséhez microSD kártyaolvasó. A mellékelt billentyűzetes dokkolóra került USB 3.0 aljzat és SD kártyaolvasó, viszont a TF701T-ből nincs mobilinternetes változat.

Felülről: Apple, Samsung, Sony, Asus

A Samsung Galaxy Note 10.1 2014 Edition bekapcsolója és hangerőszabályzója a felső, hosszú élen van, elejére egy fizikai és két érintőgombot tettek az operációs rendszer kezeléséhez. Alsó oldalának közepén van a micro USB kimenet, ami töltőaljzatként is szolgál, és természetesen 3,5 mm-es jacket is kapunk. Extra az infra LED, illetve a gépházba rejthető S Pen digitalizáló toll, a memóriakártya és SIM kártya pedig a fedél alatt rejtőzik. A mezőnyből egyedüliként a Samsung versenyzőjének van segédfénye hátlapi kamerája mellett.

Felülről: Apple, Samsung, Sony, Asus

A Sony Xperia Z2 Tablet gombjait kicsit szokatlan helyre, az egyik rövid oldal közepére tették, de egyedi formájuk miatt annak ellenére is jól kitapinthatóak és kezelhetőek, hogy a tablet élére kerültek. Csatlakozóból nincs sok, a töltésre való micro USB-t a memória- és SIM kártyához hasonlóan kis ajtó mögé rejtették. Az alsó élre került a hangkimenet és a külön megvásárolható dokkoló csatlakozója, felül pedig infra LED-et találunk.

Felülről: Apple, Samsung, Sony, Asus

Érdekes, hogy egyedüliként a Sony üdvöskéje kapott FM rádiót és NFC támogatást. Monitorkimenete mind a négy modellnek van, Asusnál miroHDMI, Apple esetében a Lightning csatlakozóhoz van HDMI átalakító a Samsung és Sony MHL-képes. Vezeték nélküli monitorkimenetük is van, az Air a saját AirPlay-ét (Apple TV vagy egyéb médialejátszó eszköz kell hozzá), a többiek a szabványos Miracastot ismerik. A Xperia Z2 Tablet esetében ki kell még emelni az IP57 képességet, tehát a készülék korlátozottan porálló és 1 méteres mélységig vízbe meríthető (feltéve, hogy zárva vannak a csatlakozóvédők).

Kiegészítők

Egy-két jó kiegészítővel új dimenzióba emelhető a tabletek felhasználhatósága, különösen az erős hardverrel és nagy képernyővel ellátott modelleknél, amelyekkel ma foglalkozunk. Egy jó billentyűzettel egyből mini notebook lesz belőlük, ügyes állvánnyal könnyen rögzíthetőek mondjuk autó hátsó ülésén, hogy némi filmnézéssel üthessük el az időt. A tabletkiegészítők döntő többsége univerzális, de az igazán jó darabokat testre szabják.

Ebben a témában pedig az Apple a király, ami nem csoda, hiszen az iPad különböző változatai a legelterjedtebb modellek. Az Airhez is csomó nagy gyártó (például Belkin, Kensington, Logitech) kínál egyedi kiegészítőket, így a különböző tokok és tartók között könnyedén találunk olyat, aminek a csatlakozók, kezelőszervek és kamerák helyén vannak a nyílásai, pontosan illik beléjük a készülék vagy éppen támogatják a Lightning csatlakozót.

Teljesen másképp közelíti meg a témát a sokkal kevésbé elterjedt Asus. A Transformer Pad TF701T-hez gyárilag adnak egy akkumulátorral ellátott billentyűzetet, amit így lényegében felár nélkül kapunk, és formában és funkcióban is illeszkedik a készülékhez. Szerintünk nagy kár, hogy továbbra is kitartanak annál a vaskos, retesszel rögzített zsanérnál, amit már az első Transformer gépeknél is használtak, ugyanis ezzel a közel 600 grammos tabletet csak imbolyogva lehet megtartani, laptopként használva, ölbe véve „fejnehéz” a készülék, hajlamos előrebillenni.

Csatlakozókínálata (egy USB 3.0 és egy SD kártyaolvasó) rendben van, viszont a benne lévő második akkumulátor talán lehetne egy kicsit nagyobb, mert 16 wattórás mérete csak fele a tabletben lévőnek. Anyagminősége is rendben van, hátsó burkolata igényes fém, ahogyan a tableté is, a gombok az eszköz vékonyságához képest egészen jól járnak, a touchpad is megteszi.

A Samsung megint egy teljesen más stratégiát folytat a kiegészítők kapcsán: a hangsúlyt a Note modellekkel alapfelszerelésként érkező S Pen digitalizáló tollra fekteti. Ez a toll pontosabb, mint a hagyományos, kapacitív érintőtollak, amit általában kínálnak a tabletekhez, ráadásul nyomásérzékeny. A Samsung gyárilag több appot ad hozzá; a klasszikus jegyzetelő, rajzoló és hasonlók mellett a kijelző nagy felületét és a hardver multitask képességét kihasználva akár saját külön ablakokat is rajzolhatunk a képernyőre, majd megválaszthatjuk, hogy milyen alkalmazás induljon el benne.

Átlagos, tartalomfogyasztásra berendezkedett felhasználó számára az S Pennek nem sok haszna van, viszont a kreatív alkotásban, munkában óriási dolgokra képes mondjuk az AutoCAD 360 vagy egy jó rajzoló, képszerkesztő program segítségével. A megfelelő tokok kérdése viszont problémás lehet a Note 10.1 2014 edition kapcsán, mert átlagosnál vékonyabb képernyőkerete miatt kisebb az univerzális tabletek méreténél, viszont jó hír, hogy néhány milliméter híján azonos az iPad Airrel (Air - 240 x 169,5 x 7,5 mm, míg a Samsung 243 x 171,4 x 7,9 mm), bár gomb- és csatlakozókiosztása teljesen más. Persze a gyári Samsung kiegészítőkínálat azért rendben van.

A Sony-nál okosan oldották meg a kiegészítők kérdését, házon belül. Méretben az Xperia Z2 Tablet csak vastagságában különbözik fél milliméterrel az előd Xperia Z Tablettől, kameráját is ugyanoda tették, és a gombok kiosztása sem sokat változott, így a régi kiegészítők az új modellel is kompatibilisek. A gyári kínálatban minden van, ami kellhet: vékony tok, billentyűzetes tok, mágneses dokkolócsatlakozós töltő, hangszóró és még Bluetooth távirányító is, ráadásul a PlayStation 3 Dualshock 3 vezeték nélküli gamepad is mindenféle trükközés nélkül, gyári támogatással használható.

Teljesítmény

Tán mondani sem kell, hogy a nagy elit tabletek a legkomolyabb hardvert kapták. Az iPad Airnek ugyan csak két, meglehetősen alacsony, 1,4 GHz-es órajelen járó központi magja van, de ezek az Apple saját fejlesztésű Cyclone egységei, melyek különösen nagy teljesítményre képesek, felveszik a versenyt a konkurencia négymagosaival. Ráadásul már 64 bitesek, akárcsak a rajta futó operációs rendszer. És éppen az operációs rendszer a kulcsa az Apple erejének, ezért elég az Airnek 1 GB RAM és a specifikáció alapján a többieknél valamivel szerényebb, Power VR G6430 grafikus alrendszer.

Az Asus az NVIDIA Tegra 4-re voksolt, aminek négy darab, legfeljebb 1,9 GHz-en járó ARM Cortex-A15 processzormagja van, és még egy A15-öst használ kis terhelésű, energiatakarékos üzemmódban. Melléjük nyersen erős, de támogatott technológiában már elavuló GeForce ULP grafikus gyorsító és 2 GB RAM került. A Samsung és a Sony a Qualcomm zászlóshajóját, a Snapdragon 801-et választotta, ami négy saját fejlesztésű, Krait 400 központi egységet hajt 2,3 GHz-es órajelen. A grafikus gyorsító szerepét itt a nagyon fejlett Adreno 330 tölti be, memóriából pedig nem kevesebb, mint 3 GB van a fedélzeten.

Az Apple Cyclone központi egységének erejét a GeekBench 3 egyszálas tesztje mutatja meg igazán, amiben alacsony órajele ellenére másfélszer magasabb pontszámot hozott, mint a Krait 400 magos Qualcomm megoldások (Samsung és Sony). Az elvileg azonos hardverű Samsung és Sony grafikus tesztjeiben (3DMark és GFXBench) jelentős különbség mutatkozott, melynek az eltérő képernyőfelbontás (3DMarkban), és valószínűleg az eltérő Android verzió (GFXBench-ben) volt. Szintén tanulságos a GFXBench Driver Overhead tesztje, ami azt mutatja, mekkora grafikus teljesítmény vész el a grafikus hardver és a grafikus meghajtó együttműködésénél. Ebben az Apple toronymagasan vezet, a Qualcomm pedig nagyon le van maradva, ráadásul a Sony tabletjén lévő újabb Android verziónál visszaesés látható. Az internetböngésző teljesítményét vizsgáló Peacekeeper tesztben is nagy a Snapdragon lemaradása.

Gyakorlatban viszont nem igazán lehet megakasztani ezeket a csúcs tableteket. A legkomolyabb 3D-s alkalmazások is flottul futnak rajtuk, a kezelőfelület csak nagyon szélsőséges esetekben szaggatott itt-ott. Azt viszont meg kell említeni, hogy az intenzív teszteléssel eltöltött néhány napban, amikor főleg az előtelepített appokat kínoztuk, mind a három androidos eszköznél tapasztaltunk programleállásokat. Jellemzően a mellékelt Asus, Samsung és Sony programok szálltak el, de olyan is volt, hogy a Play áruház adta be a kulcsot. Hasonló problémával az iOS-nél nem találkoztunk.

Mind a négy készülék esetében meg voltunk elégedve a Wi-Fi és a Bluetooth hatótávolságával. Még a témában legszerényebb szereplő Asus is jól megközelítette a lényegesen komolyabb antennákkal felszerelt vállalati notebookunk tudásszintjét, 10-12 méteres távolságból, két vastag falon keresztül is befogta a router jelét. A GPS modulok teljesítményét is dicséret illeti, mind a négy eszköz példásan szerepelt, szabadtéren fél percen belül, beltéren nagyjából egy perc alatt elegendő műholdat találtak a pontos pozicionáláshoz.

Kijelző, hangzás

Az elit tabletek egyik komoly vásárlócsalogató paramétere a képernyő felbontása. Az Apple jött ki elsőnek Retina elnevezésű, igen komoly pixelsűrűségű panellel, ami az Air esetében 9,7 hüvelykes képátló és 2048x1536 képpontos felbontás mellett 264 ppi-t jelent. Ezen az Asus Transformer Padja és a Samsung 2014-es Note 10.1-e is túltesz, 10,1 hüvelyken 2560x1600 képpontjuk brutális, 299 ppi-t jelent. Hozzájuk képest a Sony le van maradva a 10,1 hüvelyken 1920x1200 képponttal, ami hüvelykenként 224 képpontot jelent.

Fényerőben és kontrasztarányban viszont az Apple viszi a prímet 461 cd/m²-es maximummal és 1100:1-es aránnyal. A mért második helyre kis lemaradással a Sony jött be, bár ott a fekete magas minimuma miatt gyengébb kontrasztarány jött ki. Szemmel láthatóan is sötétebb volt a többieknél az Asus képe, a Samsung kapcsán viszont meglepődtünk a 400 cd/m² alatti maximum láttán. Aztán rájöttünk, hogy az érzetre magas fényerőt a nagyon élénk gyári háttérképek és az automata fényerőszabályzás világossága eredményezi. Mind a négy készüléken azonos fotót nézve már jól látszott, hogy valójában nincs a Samsungnál semmi csoda. A kiváló színvisszaadás, elsőrangú betekintési szögek mind a négy elit tabletnek sajátja.

Gyakorlatban, mindennapi használat során egyébként az Xperia Z2 Tablet 224 ppi-s pixelsűrűségét is teljesen rendjénvalónak találtuk. Egy ekkora tabletet nem néz az ember 20-30 centiméteres távolságból, messzebbről pedig már észrevehetetlen a specifikációban szereplő hátránya. Jó hír, hogy minimális fényerőben az összes tablet levihető nagyon alacsonyra, így sötét környezetben nem vakulunk meg fényüktől. Még egy dolgot érdemes megemlíteni: a négyesből csak a 4:3 oldalarányú iPad Airt találtuk kényelmesnek álló módban használni, a többi, 16:10-es tablet így tartva már fölfelé nagyon hosszúnak tűnt .

Ha csak a hangminőséget vesszük figyelembe, akkor szerintünk az iPad Air mezőnyünk győztese. Viszont nagy kár, hogy két hangszóróját egymás mellé tették az egyik rövid oldalra, így vízszintesen tartva, filmnézés közben nagyon érezni, hogy csak az egyik oldalról szól. Ugyanez a hibája az Asusnak is megvan annyival súlyosbítva, hogy itt jóval szerényebb a minőség, túl sok és sistergős a magas. Így aztán a hangpróba összesített győztese a Samsung lett, aminek egy-két fokozattal gyengébbek a hangszórói, mint az Apple-nek, de két oldalon helyezték el őket. Jól szól a szintén kétoldalra helyezett hangszórójú Sony is, de hangja tompábbnak tűnt a Samsungénál.

Kamerák

Kamerában az elit tabletek sem igazán jeleskednek, bár azt meg kell hagyni, hogy a nagyszerű kijelzőkön egészen jól néznek ki képeik. Külön monitoron, közelről elemezve viszont látszik, hogy ezek nem fényképező céleszközök, előlapi kamerájuk inkább csak videotelefonáláshoz való. Jó fényviszonyok mellett is zajos és/vagy életlen eredményt kaptunk több-kevesebb vízfesték effektussal. Előlapi kamerában szerintünk az Asus volt a leggyengébb, a Sony sem éppen fényes, az Apple és a Samsung viszont már egész elfogadható, különösen az utóbbi.

Előlapi kamerák képe: felül Apple és Asus, alul Samsung és Sony

Nagyon hullámozott az iPad Air hátlapi kamerájának produkciója. Az első „irodai” fotó iszonyatosan zajos és sötét lett, nem sikerült megbirkóznia a két kijelzőről és a balról érkező természetes fénnyel. A félhomályban készített, tulipános fotó, bár zajos, de egész jó lett, az orchideás makró is rendben van, de a külső fotó rettenetesen elcsúszott. Az egyébként nem is túl erős napfény ködfelhőt varázsolt, a színek dinamikája sem az igazi, de legalább élesek a részletek.

iPad Air hátlapi kamerájának képe

Asus Transformer Pad TF701T hátlapi kamerájának képe

Az iPad Airhez hasonlóan viselkedett az Asus Transformer Padje is. Az irodás kép nem sárgult be annyira, a kinti kép viszont nem csak ködös, hanem életlen is.

Samsung Galaxy Note 10.1 2014 Ed. hátlapi kamerájának képe

Lényegesen jobban szerepelt a Samsug versenyzője, viszonylag jó irodai képet lőtt. A félhomályos tulipános kép ugyan világos lett, de ezért vízfesték effektussal kellett fizetnünk. Gusztusos lett a makrófotó, és a kültéri felvételnél is köröket vert a Note a konkurenciára. Ki kell még emelni, hogy a Galaxy Note 10.1 2014-nek a mezőnyben egyedüliként van vakuja, így sötétben lekörözi a többieket. Persze egy direkt villanófénytől sokat ne várjunk; íme, a tulipános felvétel segédfénnyel.

Sony Xperia Z2 Tablet hátlapi kamerájának képe

Az Xperia Z2 Tablet olyan képeket csinált, mintha a Samsung fotóira rátettünk volna egy vízfesték hatást és kicsit elmostuk volna őket. Az irodai kép több próbálkozásra is életlen lett, a tulipános közelről nézve vízfestmény, a makró nagyjából rendben van, a kültérinél pedig van egy kis ködfátyol, és a sok apró levélen látható a JPEG tömörítőmotor pixelesítő kínlódása.

Üzemidő, melegedés

Egy kivételtől eltekintve versenyzőink közel állnak egymáshoz akkumulátor terén. Az Apple, Asus és Samsung is 30 Wh körüli telepet épített be, ami egyértelműen az iPad Air dicséretére válik, hiszen ezzel együtt is a Samsungnál majdnem 80, az Asusnál pedig közel 120 grammal könnyebb. A pillekönnyű Sonynak viszont csak 22 wattórás az akkuja, így már nem számít olyan nagy eredménynek 426 grammos súlya.

Azon viszont alaposan meglepődtünk, hogy teljes terhelésen, Wi-Fit, Bluetooth-t, GPS-t bekapcsolva, maximális fényerejű kijelzővel és ordító hangszórókkal a Beach Buggy Blitz játékot futtatva a Sony üdvöskéje bírta a legtovább, átlépve a négyórás határt. Persze a többiek sem maradtak le sokkal, a Apple öt, a Samsung húsz, az Asus pedig harminc perccel.

Videolejátszásnál (kikapcsolt vezeték nélküli eszközök, feles fényerő, fülhallgatós hang) már visszaesett a Sony, valamivel több mint 12,5 órás ideje viszont így sem rossz. Az Asus a tabletben lévő akkuval egy órával, a Samsung két órával tudott többet, a nyertes pedig az Apple lett majdnem 15,5 órás videós üzemidővel. Mivel mind a négy tablet kijelzőjének fényereje szinte végtelenre csökkenthető, hardverük pedig tétlenség közben alaposan visszavesz a fogyasztásból, nyugalmi vagy ahhoz nagyon közeli állapotban szinte az örökkévalóságig bírják. Az Apple és a Samsung elérte a 24 órát, a Sony a kisebb akkuval 22 óráig, az Asus viszont csak 20 óráig bírta ilyen állapotban.

Ha viszont bevetjük az Asus billentyűzetében lévő akkumulátorát, akkor üzemideje minden menetben másfélszeresére nő, így már 333 perces maximális terheléses, húszórás videós és a harmincórás tétlenségi idejével nem tudják felvenni a versenyt konkurensei. Érdekes adat még az Asus kapcsán, hogy a leggyorsabban töltött. Egyórányi tápolással teljesen lemerült akkuja 44%-ig felment, az Apple 32%-ot, a Sony 25%-ot, a Samsung pedig 24%-ot tudott visszatáplálni ugyanennyi idő alatt.

Melegedés kapcsán semmi drámait nem tapasztaltunk. Igazán meglepő, hogy 24 °C-os tesztkörnyezetünkben a vékony Sony melegedett a legkevésbé, teljes terhelésnél legfeljebb 32 °C-ot mértünk gépházán. Az iPad Air és a Samsung versenyzője 35-36 °C-ig melegedett, és az Asus 39 °C-os maximuma is csak hozzájuk viszonyítva tűnik egy kicsit magasnak, egyébként az olcsó, lényegesen kisebb teljesítményű tabletek is felmelegszenek ennyire.

Szoftver

A nagy márkák tudják, hogy a tablet több egyszerű hardvernél, ezért alaposan megrakják saját alkalmazásokkal. Az iPad Air esetében ugye az operációs rendszer is saját, alapból viszont nem adnak hozzá túl sok alkalmazást, csak multimédiás tartalmak nézegetőit, alap naptárat, szervezőt, jegyzetelőt, térképet (ami mifelénk kriminális minőségű) és órát. Amikor viszont belépünk az alkalmazásboltba, felajánlja az Apple tizenegy tételből álló, ingyenes szoftvercsomagjának letöltését, ami igazán használható elemeket tartalmaz, irodai programokat, videó-, fotó- és zeneszerkesztőt, e-könyv olvasót és egyebeket. Általánosan igaz az iOS operációs rendszerre is, de a komoly ellenőrzésen áteső alkalmazások kiváló minőségérzetet adnak, így nem fordulhat elő, hogy gyenge minőségű alkalmazást töltünk le, ami utána csak bosszúságot okoz. Az iPad és iPhone termékek népszerűsége miatt pedig még mindig gazdagabb az igazán jó programok választéka, mint Android esetén.

Persze Androidon is egyre jobb a helyzet, ma már a standard kezelőfelület és alkalmazáskínálat is nagyon jó, térképben pedig egyértelműen jobb a Google. Az Asus nem sokban tért el a referencia felülettől, ezen a részen csak az alulról felugró minialkalmazások menüsora egyedi, viszont kapunk egy halom apró programot, melyek közül a Polaris Office irodai csomagot emelnénk ki, mely egész okos, illetve az alkalmazáslezáró (csak jelszóval indulhasson) és a szülői zár is hasznos lehet.

A Galaxy Note 10.1 2014 Edition kapcsán már említettük, hogy több S Pen szoftver jár hozzá, ezen felül megkaptuk a TouchWiz Nature UX 2.0 kezelőfelületet is, ami alapból egy kezdőképernyővel és két további kezdőlappal indul, amit megraktak nagyméretű, előtelepített, vásárlásra és tartalomfogyasztásra kihegyezett widgetekkel. Alaposan átdolgozták a beállítási menüt is, bár semmi olyat nem találunk majd, ami ne jelent volna már meg más Samsung készülékeken. A kezdő appkínálat egyetlen komoly tétele ezúttal is a Polaris Office, és nem tetszett nekünk, hogy számos Samsung appra vagy appcsoportra koppintva további telepítgetésre volt szükségünk – ennél az Apple egyben letöltős megoldása sokkal ügyesebb.

A Sony készüléke volt az egyetlen, ami a legújabb, 4.4-es Androiddal érkezett, a másik két modellhez tesztünk idején (június elején) még nem jelent meg frissítés. Az alap kezelőfelületet kaptuk meg öt kezdőoldallal, amiből kettő teljesen üres, és a többit sem pakolták meg túlzottan. Egyedül a Sony What’s new widgetje érdemel említést, amiben tartalomfogyasztási ajánlatokat kaptunk. A gyári appkínálatba ezúttal az Office Suite Pro irodai csomag került bele, kapunk egyedi médialejátszókat (zenek, kép, film), közösségi oldalakat kezelő appot, Xperia Link összekapcsolót további Sony termékekkel és néhány egyéb apróságot. Meglepő, hogy csak a Sony-nál gondoltak az FM rádióra, és bár a Samsungnak is van infra érzékelője, csak az Xperia Z2 Tableten van alapból távirányító app.

Összefoglaló

Tehát akkor mi a válasz arra a kérdésre, hogy utolérték-e az iPadet a konkurensek? Szerintünk az, hogy vannak az alternatíváknak érdekes trükkjeik, egyik-másik képességben lenyomják az Apple termékét, viszont összességében a prémium tabletek között még mindig az iPad Air a bajnok. Egyszerű és nagyszerű a megjelenése, nagyon igényesen össze van rakva, eközben különösen kompakt és hardvere is előremutató a 64 bites támogatással. Legalább ilyen lényeges a hardver és szoftver egysége, nem kell egy külön csoporttal vívni az egyes funkciók implementálásáért, és a fejlesztőknek is könnyebb a dolga az optimalizálással.

Megvan még a lépéselőny, ami abból adódott, hogy az Apple indította a tablet boomot, sőt mellette ugyanerre a hardver-szoftver alapra ott a sikeres iPhone okostelefon, így a fejlesztők is az Apple platformjára fókuszálnak. Ezen a téren sokat fejlődött az Android, de a szoftveres és hardveres széttagoltság mellett távolról sem egyszerű behozni a lemaradást. Hasonló a helyzet a kiegészítőkkel is: mivel az iPad diktálja az iramot, ehhez készül a legtöbb tartozék. Egyetlen téren előnyösebb az Android: ha a nem éppen tiszta tartalmakról van szó. Egy feliratos sorozatrész megnézéséhez például trükközni kell iOS alatt, míg a zöld robotos rendszeren ez sima ügy.

Mit tehet ilyen helyzetben a konkurencia? Nagyjából azt, amit az Asus, a Samsung és a Sony csinált, vagyis hogy rámennek egy-egy speciális paraméterre, amiben meg tudják fogni az Apple-t. Az Asus például Transformer vonalával gyárilag ad akkumulátoros billentyűzetet és nagyobb a képernyőfelbontása, így akinek éppen ez kell, és nem bánja a nagyobb súlyt (és nem akar mobilnetes verziót), jól járhat vele, mert kb. ugyanannyiért kapja meg azonos kiszerelésben, mint az iPad Airt.

A Samsung elsődleges fegyvere az S Pen digitalizáló toll, ami egy rajzoló, jegyzetelő, tervező ember számára egyértelműen a konkurensek, akár az iPad Air elé emeli a készüléket. És hogy biztos legyen a dolog, beletették az óriási felbontású képernyőt, jól helyezték el a hangszórókat, illetve egészen korrekt minőségű kamerát építettek be, árban pedig azonos kiszerelés mellett kicsit olcsóbbak tudnak lenni az iPad Airnél. Viszont a készülék se nem szép (a bőrhatású hátlap és krómhatású keret szerintünk egyenesen csúnya), se nem könnyű.

A Sony az első benyomásra helyezte a hangsúlyt. Aki beleszeret az Xperia Z2 Tablet vékony, légies formájába, azt nem fogja érdekelni, hogy törékenynek hat, hogy a kis súlyt elsősorban kicsi akkuval érték el, ami rövidebb üzemidőt jelent. A vízállóság is egy érdekes paraméter, azon pedig határozottan meglepődtünk, hogy a négyesből csak a Sony gondolt az FM rádióra és az NFC-re. Árban is egész jó a Sony, a Wi-Fi-s és a mobilnetes változatot is picivel a Samsung alá árazták, így tehát nem csak a legszebb, hanem a legolcsóbb is a négyesből.

Összefoglalva, úgy gondoljuk, hogy az általánosan feltett „Melyik csúcs tablet a nyerő?” kérdésre a válasz az iPad Air, de ha tovább finomítjuk követelményeinket, akkor nagyon könnyen megeshet, hogy a választás mégis a billentyűzettel integrált Asusra, a tollas Samsungra vagy éppen a kecses Sony-ra esik majd. Kíváncsian várjuk, hogy a következő generációval nőni vagy csökkenni fog a távolság az iPad és üldözői között. Nálunk egyelőre az iPad Air kapja az ajánlott díjat, de három versenytársa is tetszett nekünk. Még annyit jegyeznénk meg a szerényebb pénztárcájú vásárlók vigasztalására, hogy szerintünk mezei tartalomfogyasztáshoz – amire a tablet igazán való – teljesen fölösleges az elit kategóriából válogatni.

Apple iPad Air	Asus Transformer Pad TF701 Samsung Galaxy Note 10.1 2014 Ed. Sony Xperia Z2 Tablet

rudi

Az Asus Transformer Pad TF701-t az Asus hazai képviselete, a Samsung Galaxy Note 10.1 2014 Editiont a Samsung hazai képviselete, a Sony Xperia Z2 Tabletet a Sony hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.