Platformok

Platformok jönnek és platformok mennek. Vagy inkább: platformok jönnek, majd újabb és még újabb platformok jönnek, a korábbiak pedig egészen addig köztünk maradnak, ameddig a kereskedők másképp nem döntenek. Így lehetséges, hogy bár mostanság a figyelemnek az ő középpontja leginkább a Pentium 4-et az Athlon XP-vel összekötő egyenesen izeg és mozog, aszerint, hogy épp a Northwoodról, vagy a 2GHz-es Palominoról érkezik-e több hír, tehát mindezek ellenére a boltokban még könnyű szerrel vásárolhatunk akár 200MHz-es Pentium MMX procit is; kérdés persze, hogy minek. Karácsonyfadísznek például minden további nélkül, bár tudom, ez kicsit elfogódott vélemény. A lényeg: még mielőtt bárki azt hinné, akár csak egy nanosecundum erejéig, hogy a technológiai vágtát lehetséges sétagaloppra fogni, íme két újdonság, azt bizonyítandó, hogy mindez csak hiú ábránd. Persze most is elmondható, hogy általuk csak még tovább épül és szépül a high-tech univerzum, és hogy velük csak nyerhet a user. Más kérdés, hogy ez a bizonyos ideális user az utóbbi egy évben hány darab ilyen és ehhez hasonló tanácsot kapott már..

Szerkesztőségünk persze a high-tech hadszíntér frontvonalában próbál talpon maradni, ahol a hagyománytisztelet, nem létező fogalom. Értsd: hiába a tavalyi hó, ha hidegsége már sehol sem fogható; bár ennél azért cseppet többről szól a mindig változó hardverpiac. Kalapunk tehát, amely már annyiszor levétetett egy-egy vas érdemeit elismerendő, most újra fent, és türelmesen várja a legújabb versenyzőket. Amelyek most épp két alaplap, két zsír új Pentium 4-es platform, méghozzá nem is akármilyenek!

Mint már eddig is annyiszor, most is az MSI jóvoltából kaparinthattuk őket kezeink közé, ami persze cseppet sem csökkenti a Kelly-tech Kft. érdemeit, merthogy ugye ők voltak a médium. Külföldi anyagokat is fogyasztó olvasóink persze részben joggal kérhetnék számon a csöppnyi csúszást, őket ezúton megkövetjük, mint cukrosbácsi Nellikét, mea meg culpa, de ez van. Ja, hogy a két lap felkonfja még hibádzik?

Jelen dolgozat a Pentium 4-es platform két legújabb inkarnációját, két különböző, ám egyként DDR SDRAM-mal fűthető chipsetet és a köribük épített két MSI lapot veszi górcsője alá. Egész pontosan egy SiS és egy Intel alomból való játékosról van szó, egyrészt a SiS645-ről, másrészt az Intel 845D-ről (Brookdale a lá DDR..), akarjuk mondani az MSI 645 Ultráról, valamint az MSI 845 Ultra-ARU-ról.

2008: "karácsonyfadísznek például"

"A P4-ek DDR-t (mármint DDR SDRAM-os lapokat..) vennének"; ezt már biztos mindenki tudja. Tudható ez legkésőbb azóta, hogy az AZZA P4X2 lapjáról mi is ódákat zengtünk. Az AZZA óta volt szerencsénk még pár P4X266-os laphoz (a teszt róluk késik, ám nem múlik..), de az élmény nem sokat változott: a chipset továbbra is versenyképes, ráadásul átlagos implementációi (Acorp, AZZA, ECS, Kobian, Shuttle, SOLTEK) mind úgy nettó 30e Ft magasságában foghatók; ez persze alapvetően a chipset olcsóságából következik. (és emellett már elkészült az "A" rev. is belőle, régi VIA-s szokás szerint..) Emellett az is tudható, hogy ha a P4 "jót akar", akkor nem vesz SDR-t (sima SDRAM-os lapot..); mert egyfelől drága a lelkem (a lap), másfelől meg a performance nem az erőssége. Ja, és a Rambus-szal is óvatos a "vásárló kedvű" P4, bár a jelenlegi (DDR) RAM-árak fényében hamarost ismét valós alternatíva lehet a jobb esetekben MSI 850 Pro5, ABIT TH7II (stb.) lapokba szerkeszthető RDRAM.

Kár, hogy az RDRAM PC-s jövője eldőlt; és ez akár szó szerint is érthető: az Intel még egy utolsót moccan ebbe az irányba, lásd Tehama-E (alias i850 + 533MHz QDR FSB), majd végleg magára hagyja a platformot. (érdekes lesz, hogy az RDRAM ekkor gyárilag 33%-kal lassabb kell majd legyen az FSB-nél; hiába, ezek még mindig ugyanazok a PC800-as holmik..)

RDRAM helyett azonban ideje visszatérni a DDR RAM-hoz, annál is inkább, mert többek szerint ennek a memóriatípusnak (PC266) az olcsóbbodása okán döntött úgy az Intel, hogy a Brookdale-D(DR)-t (845D) már nemcsak a PC1600-as, hanem a nagytestvér (PC2100) kezelésére is "alkalmassá teszi." Hozzá kell persze tennünk, hogy a konkurencia a csak PC1600-as DDR RAM-ok támogatásától már a kezdetekkor elzárkózott, így az Intel lépését akár az is kiválthatta, hogy csak így tudta biztosítani az új chipset versenyképességét. Másként nem lett volna valós alternatíva. Első körben persze a VIA, származását hivatalosan igazolni máig nem képes chipkészletével (P4X266) szemben. Annyit azonban elárulhatunk, hogy lesz második kör is..

Kicsit ugyan csavart a helyzeten, hogy a DDR RAM piac időközben magára talált: miután a Hynix és a Samsung is (övék a RAM-piac majd' fele..) megelégelte a nevetségesen alacsony, kvázi veszteséggel kalkulált árakat, a DDR modulok két hét leforgása alatt immár a duplájukat érik. Ez persze nekünk már nem feltétlen olyan jó hír.

El kell továbbá mondanunk, hogy az egész Intel-DDR hóbelevanc csak azután kap(hat)ott zöld jelzést, hogy 2002-t kezdtünk el írni, ugyanis csak ekkortól szabadult ki a chipgyártó a Rambus öleléséből, azaz ekkorra vesztette érvényét az a megállapodás, miszerint 1GB/sec feletti memória-sávszélességet (ez ugye a PC133 SDR-t jelenti..) megvalósító chipset csak Rambus DRAM támogatással dobható piacra.

De vissza a lapokhoz! Két (chipset) platformról lévén szó, nem árt, ha tételesen elővesszük őket.

DDR -- 1. tétel

SiS645

A SiS első DDR-es P4-es (aszinkron) chipkészlete, amely kapcsán legelőször talán a DDR333-as (166MHz DDR) RAM-okat szokás említeni. Mert ez a chipset már ezekkel a PC2700-as, tehát a jelenleg kapható leggyorsabb modulokkal is elboldogul.

Vérbeli (pl. Kingmax) DDR333-as RAM híján mi azonban csak jól bevált Micron moduljainkkal kínálhattuk meg a lapot, ám csalódnunk most sem kellett: ezekre a Micronokra nyugodt szívvel rá lehetne ragasztani a DDR333-as címkét! (erre a következtetésre jutott amúgy több külhoni site is..)

Ahogyan anno a VIA is ügyesen (és mindenekelőtt gyorsan) oldotta meg a P4 támogatást, tudniillik Pro266-os PIII-as chipsetjét toldotta meg P4-es rendszerbusszal, úgy a SiS645 sem előkép nélküli: a SiS nagysikerű 735-ös chipkészletéhez (lásd pl. ECS K7S5A) illesztett QDR FSB támogatást, valamint frissített a benne tanyázó, amúgy is remekül teljesítő memóriavezérlőn, így az immár PC2700-as RAM-okkal (DDR333) is elboldogul; mindezt azért, hogy még inkább rázoomoljon az elérendő célra, nevezetesen a 3.2GB/sec-es ideális (CPU-oldali, elvárt) sávszélességre. Továbbá kettéválasztotta a lapokon idáig egymagában árválkodó "chipsetet" (ahogy a tojást szokás..): a SiS645 ezáltal már jogosan nevezhető chipkészletnek, hiszen a SiS735-tel szemben itt már külön North (SiS645) és South Bridge (SiS961) teljesít szolgálatot.

Ez persze több kérdést is felvet. Amíg a SiS735 egyik erőssége épp az integráltságból adódó kompaktsága volt, addig az új chipset implementálása nyilván több odafigyelést vár el a lapgyártók részéről. Ezzel szemben kedvezőbb a SiS-re nézve, hogy chipkészletét eztán már komponensenként is tovább tudja fejleszteni, valamint a két híd egyenként sokkal letisztultabb szerkezetű lehet. A chipset implementációja egyébként épp a két híd lapon-összekapcsolása miatt nehézkesebb, amellyel korábban az alaplapgyártóknak ugye nem igen kellett törődniük.

Ha már nem emlékeznénk: a SiS735 esetén az egy chipbe integrált North és South Bridge összekapcsolása páratlan sávszélességgel zajlott, amelyről a MuTIOL (Multi-Threaded I/O Link) gondoskodott, nem kevesebb, mint 1.2GB/sec mellett! Erről ugyan most le kellett mondani, azonban még így is tisztességes, a konkurenciához képest pedig bőséges sávszélesség húzódik a hidak közt: összesen 533MB/sec. Ugyan egy irányba csak 266MB-ot tol a cucc, de ez még így is duplája a többiek által preferált Hub Link/V-Link vonalnak. A párhuzamos működés ráadásul remek alacsony késleletetésekkel kecsegtet, tehát e csatorna telítődése nem igazán szempont.

Mint említettük, a SiS645, DDR333-as RAM-okkal (166MHz) megtámogatva már egész közel jár a hőn áhított, Dual-channel PC800-as RDRAM-okkal már oly rég óta vígan és nevetve megvalósított 3.2GB/sec-hez: 2.7GB-os értéke mellett már nem is olyan sok a lemaradása. Ez a teoretikus sávszélesség azonban még nem minden. Félreértés ne essék: még véletlenül sem arról kívánunk szólni, hogy az RDRAM, bár már csak csekély sávszélességbeli többlettel bír, fel tudna mutatni valami pluszt, épp ellenkezőleg!

RDRAM-ok esetén mindig is téma volt a késleltetés (latency), amely ilyen szoros mezőnyben már perdöntő lehet. És nem csak lehet, az is: mint látni fogjuk, ezekkel a DDR RAM-okkal már túlszárnyalható az RDRAM-okból legjobb esetben előcsalható teljesítmény.

Latency dolgában az i850 egyébként mindig is csehül állt, most azonban már egyértelműen a sor végén kullog: mindkét mostani versenyző, de még a VIA üdvöskéje is jobb nála. Egyedül a memória olvasásakor őrzi még fölényét az első P4-es chipset, ez azonban már kevés.

A SiS645 egyik további, bár a RAM-kérdéstől nem teljesen függetleníthető tulajdonsága, hogy a chipset aszinkron, tehát a memória és a rendszerbusz sebessége külön-külön állítható, mégpedig (az MSI lap esetén) igen izgalmasan: ha az FSB 133MHz alatt van, az FSB:RAM arány az 1:1/3:4/3:5 beállítások egyikével adható meg (tehát +33%/+66%); míg a 133-160-ig terjedő sávban már csak az 1:1/4:3/4:5 beállítások érvényesíthetők (+/- 25%); 160MHz felett pedig az MSI lapja fix értékek alapján üzemel. (ezeket nem nagyon próbálgattuk, de feltehetőleg mind szinkron beállítás..)

Még egy érdekesség: bár a PC2700-as és PC2100-as DDR RAM-ok, hasonlóképp, mint a PC133-as és PC100-as példányok anno, elvileg láb-kompatibilisek (184-pin) egymással, a SiS645-ös chipset mégsem kezel le a két típusból ugyanannyit! PC2700-as modulokból csupán 4 banknyit hajt meg, míg a lassabb változat esetén 6 bankkal is elboldogul. Ez annyit tesz, hogy összességében 2(PC2700)/3GB-nyi RAM-ot tehetünk egy ilyesmi lapba.

A SiS645 fontosabb tulajdonságai után vegyük szemügyre az i845D chipsetet!

DDR -- 2. tétel

i845D

Az Intel low-end piacra szánt P4-es chipsettel először úgy fél évvel ezelőtt jelentkezett (akkor mutatta be, a hivatalos premierre csak szeptember 10-én került sor..), a Brookdale akkor A3-as revízióval és SDR SDRAM támogatással debütált. Azóta nagyot változott a világ, vagy inkább nem változott semekkorát: hiába az Intel és az OEM-ek lelkesedése, egy SDR-es chipsetre (főleg a P4 esetén..) hosszabb távon senki sem kíváncsi, így lehetséges, hogy az SDR-ből mostanra DDR lett, az i845-ből meg i845D. (bemutatója a napokban volt esedékes..)

Hozzá kell azonban tennünk, hogy amíg az Intel egyfelől engedi a DDR-t, addig az SDR-t sem engedi el teljesen: mint nemrég óta tudható, lesz még SDR-es chipkészlete a P4-nek, ugyan erre feltehetőleg már csak a nagyon-OEM OEM-ek lesznek vevők. (mi biztosan nem..)

A Brookdale tehát jelenleg itt tart. Állapotja persze most is csak átmeneti: amint megjelennek az első, immáron 133-as FSB-vel hajtható Pentium 4-esek, a Brookdale-D is búcsút int, és jön helyette a Brookdale-E.

Erről az iménti "itt"-ről túl sokat nem érdemes és nem is lehet elmélkedi, hiszen tényleg nincs egyébről szó, mint hogy a "jó öreg" i845-ben lustálkodó memória-kontroller eztán már a PC2100-as DDR RAM-okkal is elboldogul. (meg persze a PC1600-asokkal is, a pontosság kedvéért..) A chipset felépítése ezen a frissítésen túl semmit sem változott, maradt az Intelre amúgy is mindvégig jellemző dual-Bridge elrendezés, ahol "északon" az i845 MCH (Memory Controller Hub, B-step), "délen" pedig az ICH2 (I/O Controller Hub) teljesít szolgálatot; míg kettejüket a szintén nem mai csirke Hub Link köti össze, 266MB/sec sávszélesség mellett.

A következő bekezdésben pár gondolat erejéig azért mégiscsak elővennénk az i845-öt, csak hogy szó ne érje a site elejét..

A DDR-re váltás után és ellenére a Brookdale-széria továbbra is az Intel legmodernebb chipkészlete, ám ez nemcsak a 0.18 mikronos gyártásból, és az így igen aprócska North Bridge --korrekt hűtését/hűthetőségét garantáló-- Flip Chip BGA (FC-BGA) tokozásából, hanem olyan architektúrális finomságokból is következik, mint pl. az MCH-n helyet kapott write cache (egyfajta Level 3-as cache..), amelyet korábban Intel-részről csak a (0.25 mikronos) i850 és i860 tudott felmutatni, és amely alapvetően a memória hozzáférések optimalizációjában játszik szerepet. (igazán korrekt L3-as cache-re majd csak a 0.13 mikronos MCH esetében számíthatunk, ugyanis ott már lesz hely kellő nagyságú read/write cache-t implementálni..) De ugyanígy fontos architektúrális tartalék az MCH mélyen bufferezettsége (deep buffers), amely úgyszintén a memória optimális kihasználását hivatott elősegíteni. Egyelőre nincs is más piaci szereplő, aki az i845 esetén implementált 12 lépcsős IOQ (In Order Queue) depth-szel fel tudná venni a versenyt! (az i850 és a P4X266 is "csak" 8-as IOQ-val bír..)

De mert mindkét előbbi implement igazi arcát csak DDR memória mellett mutatja meg (bár nyilván ezért lehetett, hogy az SDR-es i845 sem volt dög lassú..), így az, hogy az i845 alapvetően DDR-es chipsetnek készült, eztán még azok előtt is világos kell legyen, akik ebben eddig esetleg kételkedtek.

DDR -- 2. tétel (tovább..)

Végezetül álljon itt egy táblázat, amely többek közt az előbbi két chipset tulajdonságait is összefoglalja, majd pedig következzenek a lapok maguk!

MSI -- először (SiS)

MSI 645 Ultra

Eddig még nem hangzott el, azonban le kell szögeznünk, hogy a SiS645 vélhetőleg inkább az olcsóbb lapokról (a 845D-seknél olcsóbb..) köszön majd vissza, ám ez nem csak a chipset ára okán sejthető. Elég, ha csak e mostani két lapot figyeljük, máris látszik, miként pozícionálja őket a gyártó. (ebből a szempontból külön szerencse, hogy mindkét lap MSI..)

Az MSI 645-ös lapja a 845-öshöz képest szerény csomagban érkezik, és az extrák tekintetében is halk szavú marad: se integrált IDE RAID-vezérlő, se bónusz USB-vezérlő, de még egy "komolyabb" hang-chip sem kerülhetett fel rá. És nincs is belőle több változat, míg a 845-ös ugye ebből a szempontból is "remekel". (látni fogjuk..)

Eddig a lap túl sok izgalmat tehát nem kínál; minket persze alapból nem is ezek az extrák nyűgöznek le, ha egyáltalán. Ami már érdekesebb, az most is belül van, illetve lesz, csak még előbb..

AMD-s rendszereknél általában ki szoktunk térni a CPU-foglalat tájolására, ami ott, az installálható hűtők hordái kapcsán igen fontos szempont. Ki szoktuk emelni, ha egy lap tervezésekor a majdani felhasználókra is gondol a gyártó, tehát a mobo mondjuk "elforgatott" foglalattal érkezik, megkönnyítve ezzel a hűtőbordák üzembe helyezését. Nos, a P4 esetén mindez szerencsére nem téma, itt minden gyártó ugyanazon a szabványos módon helyezi el az újabban már Socket 478-as foglalatot. A P4-ek hűtése egyébként szívünknek tetsző odafigyeléssel lett megoldva: a bordák rögzítése (bár ez helyenként elég birkózós ügy..) ugyanis a PCB-től (NYÁK) kellő távolságban zajlik, így a sérülés lehetősége szinte kizárt. Nem beszélve ugye a procik lesarkazhatatlanságáról, és itt ugye arra a bizonyos fém kupakra kell gondolni, ami a core-t védi.

A lapok kialakításánál maradva, akadnak persze hiányosságok is, mint pl. az mPGA478B-foglalat azon ügyetlen húzása, hogy adott esetben, mikor a "megfáradt" P4-es procit a megfáradt teszter megpróbálná kivenni a lapból, ez legtöbbször kérés nélkül is sikerül neki: a proci egyszerűen ráragad a hűtőborda aljára! Remek kis trükk, főleg, hogy a legelején maga a trükkmester is egész hitelesen képes meglepődni az üres foglalat láttán!

"kellő távolságban"

Visszatérve erre a mostani lapra: az IDE/FDD dugaszok könnyű használata az MSI-n ismét nem fog múlni, a mellékelt képeket figyelve látszik majd, miért. A tápcsati ellenben viszonylag semleges helyen virít, bár nyilván háza válogatja, hogy mennyire. Az AGP port immár itt is azzal az ügyeske rögzítőfüllel bír, amit egy ideje már látni itt-ott; praktikus, annyi bizonyos. Persze a DIMM-ek és az AGP slot közti távolság továbbra is elégtelen a korrekt RAM ki-berakosgatás szempontjából, de ezen már meg se lepődünk.

"csúnya mód összegányolta"

Kívülről legyen elég most ennyi. Beljebb haladva elsőként az AMI EASY BIOS 2.01A tűnik fel, majd rögvest utána mindaz, amit e holmi kínál. Ugyan az első dolog, amin megragad a szemünk, az az egyik menüpont alatt megbúvó "PC heatlth status" című opció, de ez még egyelőre nem szarvashiba. (lesz az is, érdemes velünk maradni!.. :) ) Nem utolsó szempont, hogy a lap működéséhez extra táp nem szükségeltetik, azaz a +12V-os csatlakozó csak a biztonságnak az ő kedvéért került fel mégis a lapra. Fontos kiemelni, bár erről is lesz táblázat, hogy az alaplap igencsak bőviben van használható FSB értékeknek: a skála 200MHz-ig terjed, aholis MHz-esével lépkedhetünk. Feljebb, a chipset kapcsán volt már szó azokról az aszinkron FSB:RAM beállításokról, amelyekre külön itt már nem térnénk ki, a tesztek kapcsán még úgyis előkerülnek.

Tapasztalataink alapján egyébként érdemes a SiS 1.08-as (vagy ha van újabb, akkor azt..) AGP driverét használni, mert nélküle, illetve korábbi verziók esetén a lap nem feltétlen olyan stabil, mint egyébként. Mert egyébként ez a lap hihetetlen dolgokra képes, a szó mindkét értelmében! Mondjuk nem árt, ha van hozzá egy megfelelő steppingű proci, mondjuk egy D0-s darab, amely legyen mondjuk 1.5GHz-es. Ennél amúgy már csak egyetlen jobb eset képzelhető el (persze ebben a mostani helyzetben..), amikor is D0-s CPU-nk 1.4GHz-es. (rajta vagyunk a projekten..)

Tehát, ezzel az 1.5GHz-es procival, nomeg kellően jó minőségű DDR RAM-mal (DDR Micronunk épp ilyen..) minden esélyünk megvan arra, hogy feltáruljanak a teljesítmény amúgy elérhetetlen mély bugyrai. Mert a D0-s stepping a 2GHz-es P4 steppingje, ami jelen esetben annyit tesz, hogy 1.5GHz-es példányunk előtt fényes jövő, tehát 2GHz fölötti végsebesség áll. Persze csak akkor, ha a RAM sem mond mást. És nem mond. És persze az is kell a sikerhez, hogy a lap is bírja. És bírja. Meddig is?

"beljebb haladva"

Ezzel a procival egészen (szinkron) 139MHz-ig, azaz 2085MHz volt a CPU vége! Aszinkron kicsit korábban elfogyott az szufla: 132/176MHz (1980MHz) volt a csúcs. Alig akartuk elhinni. Mert a RAM-ra nézve ez ugye már több, mint a DDR333-as specifikáció szerinti 166MHz! (jók ezek a Micronok..) És mindezen túl sokat az sem változtat, ha bevalljuk, Micronjaink ezen attrakciókat csak az alapbeállítások mellett (1T Command/Normal/CL2.5) abszolválták.

MSI -- először (tovább..)

Nos, ennyi dicsérő szó után épp ideje kicsit elverni a port ezen a lapon! Történt ugyanis, hogy miután a 132+33%-ot vígan és markába nevetve (úgy tűnt..) kipengette, eggyel magasabbra emeltük az FSB lécet. Hiba volt. Már elsőre is csúnya mód összegányolta a tesztpartíciót, de ekkor még sikerült visszaghostolni a cuccot a másikról. Ám a következő 133+25%-os próbálkozással már komolyan pórul jártunk: ekkor ugyanis mindkét partíció totál gallyra ment! Csak ültünk, majd csak álltunk, aztán valami elkezdett kaparni, úgy toroktájt, aztán káromkodtunk, sokat és cifrákat, törni és zúzni pedig kizárólag azért nem kezdtünk el, mert fogható közelségben csak TFT monitorok, illetve súlyos tíz-, esetenként százezreket érő vasak voltak.

Ha valaki még nem hallotta volna az Ontrack és EasyRecovery neveket, akkor most egyrészt hallja, másrészt jól meg is jegyzi: hálánk örök és sosem lankadó! Rövid önvizsgálat után pedig újabban külön tesztvincsesztert használunk. (no comment..)

A baleset persze könnyen a lapra kenhető, bár, hogy pontosan mivel is volt gáz.. A RAM-mal talán nem, hiszen 132+33% ugye több, mint 133+25%. A procinak az a +15MHz nem szabadott megártson, annál is inkább, mert még szinkron 139MHz-en is elfutott. Kérdés, a lap vajon hogyan osztja a PCI frekit, bár eddigi tapasztalataink alapján a 133 elvileg épp annyira stabil, mint a 100, hiszen míg az egyik négyes osztóval hoz ki 33MHz-et, addig a másik hármassal. A kérdés továbbra is kérdés marad.

140MHz-en amúgy csak azért nem nyilvánítottuk stabilnak az összeállítást, mert a Windows-újraindítás, mint olyan, másodjára már meghaladta a képességét. (valaminek..) Sebaj. A lap egyébként többé kevésbé konzekvensen "állt fel" egy-egy korábbi beállítással, midőn korlátjait meghaladó üzemre próbáltuk volna fogni. Ez persze egy ASUS/ABIT esetén evidens, de újabban érnek minket ezzel kapcsolatban másutt is kellemes meglepetések.

Összegzésképp elmondható, hogy az MSI és a SiS frigye igencsak sikeresnek tűnik; bár mindenek ellenére a platform 100%-osságát, saját, rossz tapasztalásaink okán mégsem merjük leírni. Nálunk még látszódott pár gyerekbetegsége, ami persze bőven lehet, hogy csupán azzal hozható összefüggésbe, hogy viszonylag "korán" kézbe foghattuk. PC2700-as (DDR333) RAM-jaival viszont egyelőre ez a platform áll(hat) legközelebb a P4 esetén ideálisnak mondható CPU-to-memory sávszélességhez; ez ugye még mindig azt a bizonyos 3.2GB-ot jelenti. A chipset memóriavezérlője is kitesz magáért (teszteredmények lejjebb..), ahogyan a lapon sikerrel izzítható FSB-értékek (akár extrém-aszinkron, a 100/166 pl. hibátlanul ment rajta..) is érett platformot sejtetnek. Ráadásul a lap nemcsak bő FSB-kkel keresi a tuningerek kedvét, hiszen Vcore-állításra is van mód. Végső konklúziót mindenképp csak az ár ismeretében vonnánk, ez azonban egyelőre még nem ismert.

MSI -- másodszor (Intel)

MSI 845 Ultra-ARU

Egy biztos: ha az alapján kéne győztest hirdetni a mostani mezőnyben, hogy melyik versenyzővel volt zökkenő mentesebb a munka, akkor ez a lap vinné a prímet. Ha az alapján, hogy melyiket gondolja komolyabban a gyártó, tehát melyik van inkább extrásítva, akkor is az inteles MSI kerekedne felül. (mert az extrásítás ugye értéket takar..)

Ám minden várakozások ellenére, ma itt nem lesz díjeső, egyik lap esetén sem, és ez nemcsak azzal függ össze, hogy az iménti előnyöket a SiS teljesítménye részben kompenzálja, hanem azzal is, hogy minden igyekezetünk ellenére nem sikerült azonos feltételek mellett letesztelni őket. Ez utóbbi lap ugyanis meglepetésszerűen került hozzánk, mindössze 2db nap (egy hétvége..) erejéig, és bár hihetetlen erőfeszítések árán, de sikerült karácsony előtt pár nappal CPU-t szerválni hozzá, az "csupán" egy C1-es steppingű P4-es volt, bár ugyanúgy 1.5GHz-es. Még jó, hogy általában bőséges teszteredményekkel zárunk egy-egy vas-mustrát, így természetesen akadnak majd közös pontok. De hogy az Intel chipsetje vajon stabil-e 139MHz-en? Erről semmit se mondhatunk. (nagy valószínűség szerint persze igen, már a sima SDR-es i845 is elment az égig, ASUS-ék lapján pl. 170MHz-en is..) Ezek a "közös pontok" persze alkalmat adnak majd némi épkézláb konklúziók levonogatására, de az ideális összevetéstől cseppet távol esnek.

"itt is voltak gondjaink"

A magyarázkodások után pár szót a lapról. Ahogyan a SiS-es board esetén is a BIOS volt a kályha, most is ez lenne a res in medias, ám holmi elírások helyett itten most egy jópofa kis bejegyzésről ejtenénk szót. Mint tudjuk, az Intel production procijai mind szorzó-zárral érkeznek. A BIOS-ok azonban ennek ellenére felkínálják a szorzó-állítást; persze édes mindegy, mit állítunk, a proci diktál. Akkor minek is az egész BIOS-beli kavarás? Tényleg, minek? Az MSI talán elsőként tette fel a kérdést, és válaszolta is meg: ez a lapjuk kerek perec közli velünk, hogy "Multiplier: Locked". Pont.

A BIOS egyébként példásan bő a különféle beállítások terén: mint a lap adatlapja is mutatja majd, az FSB/Vcore/VAGP/VDDR állítgatására mind lehetőségünk van. A chipset szintén aszinkron, ám messze nem olyan határokon belül, mint a SiS megoldása; a RAM-ra mindössze három beállítás érvényesíthető: Auto/200/266. (ezt most nem magyaráznánk meg.. :) )

Említettük, de most még egyszer elővezetnénk: a lap tényleg Kánaán mindazoknak, akik mindenből csak a legjobbat szeretik; összesen 8db USB porthoz férhetünk hozzá (4db USB 1.0 és 4db USB 2.0, -ARU), valamint lehetőségünk van ATA133-as egységeket is (Promise) RAID-be szedni, vagy csak szimplán csatlakoztatni. (-ARU) Egyébként a lapra pakolt PDC20276-os Promise-controller annyira friss, hogy még a Promise site-ja sem ismeri. A lap ráadásul szintén nem kér a +12V-ból, legalábbis nélküle is bírta a teszteket. Ja, az "A" (-ARU) még magyarázatra vár: ez jelezné a lap ATA133-as képességeit, bár ez némileg redundáns információ, tekintve, hogy ugyanaz a Promise chip felelős a RAID-ért és az ATA133-ért.

"értéket takar"

Az MSI 845D-s vezérhajója egyébként másról is (ha az előbbiek még ne lettek volna elegek..) felismerhető, ugyanis csak ezen a lapon dolgozik aktív hűtés a North Bridge-en, mégpedig egy Colorful venti (meg persze valami borda..) személyében. Más kérdés, hogy a 0.18 mikronos MCH nem feltétlen szolgál rá erre, értsd: kevéssé melegszik. Egy ilyen venti persze alapvetően csak bónusz zajforrás, mi nem is szeretjük őket.

Aki használt már RAID-es MSI lapot, tudhatja, hogy sok esetben nincs arra mód, hogy az alaplapi RAID-vezérlőt, ha nincs rá szükségünk, kikapcsoljuk. Az MSI K7T Turbo-R például rendszerint úgy 7-8 másodpercet vesztegel a RAID detektnél, ami roppantul idegesítő tud lenni. A KT266-os MSI esetén viszont már ki lehetett kapcsolni a RAID-et a BIOS-ból. Nos, erre itt is van mód, hála az égnek! Kezdetben ugyan meglepett, hogy az MSI-s full screen logo alján olvasható billentyűk (TAB, Del) nyomkodására semmi sem történik, ám végül minden a helyére került: ugyan először még csak az MBFASTRAK133-as vezérlő init-képernyője következett, ám az utána feltűnő POST screen már úgy fordult tovább, hogy rajta a kezdetben oly bőszen nyomkodott billentyűk hatása érvényesült.

Ez egyelőre csak a körítés volt, lássuk hát, mire is jó egy ilyen lap!

MSI -- másodszor (tovább..)

A szokásos bencsmárkok futtatására okvetlen, viszont ehhez előbb a hozzá kialakított környezetről ejtenénk pár szót. C1-es P4-esünk csak 1.7GHz-es belsőt tudott felmutatni, ezáltal végső értékei a SiS-es laphoz képest kicsit szerényebbre sikerültek. Nevezetesen a lap vége nekünk 121/160MHz-nél volt, ami ugye 1815MHz-et jelent a procira nézve. Ez kb. 9%-kal kevesebb, mint az előző esetben. Mondjuk nem az az eget rengető eltérés, mégis jobb lett volna, ha még ennyi sincs.

Ám kicsit pontosítanunk kell, ugyanis az elején írt zökkenő mentesebbséghez hozzá tartozik, hogy azért itt is voltak gondjaink. A rendszer ugyan 121MHz-en teljesen korrektnek tűnt, már ami a tesztek oda-vissza futtatását illeti, a gép minden esetben szépen felállt, jól tűrte a Windows restartokat is, de amint a resetre került sor, rendre elbátortalanodott, értsd: nem ment neki! 121MHz-en. De 120-on se. És 119-en sem. 118-on meg pláne nem. 117? 116? 115? Aha, na, itt végre történt valami, de hogy mi és legfőként miért, arról lövésünk se, de igazán. Ráadásul CL2-ben még 100-on se volt hajlandó meghajtani a RAM-ot (helyette végig SPD/2.5/3/3/7 volt a pálya..), amin igencsak csodálkoztunk, főleg azért, mert ezek a modulok a KT266A-s MSI-ben egészen 149MHz bírták a strapát CL2-ben. Ez van. Illetve nincs.

Nos, elmondható, hogy annak ellenére, hogy ez a vas is még mondhatni tűz forró volt, mikor kézbe vehettük, alapjaiban nem okozott csalódást. Hogy kerek legyen a kép: azért itt is voltak gondjaink, így egyelőre nincs túl sok jele annak, hogy az újdonságok egyre tökéletesebb formában debütálnának. Az is igaz persze, hogy mi is egyre hamarább kézhez kapunk dolgokat, tehát valahol nem fair az elvárás. Más kérdés, hogy ezek azért egyelőre nem pre-production lapok. De egy-egy BIOS frissítés ugye "csodákra" képes. Ahhoz meg idő kell. Az MSI 845D-s lapja minden földi jót a hátán hord, aki tehát befizet rá, jó lóra tesz. Mármint értékes lóra. Kár, hogy ára még neki sincs, sokat nyomna egy ilyesmi összevetés latjába. Ami a tesztek alapján (nekünk már..) világosan látszik: az Intel chipsetet nem kell félteni, hiába is a SiS "iszonyú" tunigpotenciálja, az i845 állja a sarat. Alaptétel ebben az esetben: ami a SiS-nél 133, az az Intelnél 121. Darab MHz, azaz amit a SiS 133-as FSB-n fut, ahhoz az Intelnek elég a 121. Ám csak szinkron üzemben. És ez sem utolsó szempont, hiszen a következő axióma szerint: ami az Intelnél 121/160, azt a SiS 132/176-ja 5-10%-kal is lelépheti. Persze az Intel chipset azonos órajelen nem méretett meg. A lényeg: a két chipset közel azonos teljesítményt ígér, ami a SiS esetében már önmagában is elismerés.

MSI -- kétszer (SiS vs. Intel)

Tesztüzem

Már annyiszor szó esett a tesztekről, sőt, az imént ugye már nem is sikerült megállni a cseppnyi konklúzióra ragadtatást, így most zárásként következzenek ők!