Ó, a zene, a zene, a zene...

Miután mindent megfelelően beállítgattunk és meggyőződtünk róla, hogy minden csatlakozó a helyén van, belefogtunk az első tesztfázisba, a zenehallgatásba. Itt mindjárt leszögeznénk, hogy voltaképpen nem az X-Fi, sokkal inkább a hangszórórendszerek hangminőségéről győződhettünk meg eme teszt során. Ettől függetlenül mi mind az X-Fi – Gigaworks ProGamer G500, mind az X-Fi – Inspire T7900 párosról azt gondoljuk, hogy az elérhető árú, amatőr PC-s hangrendszerek mezőnyében nemigen akad náluk jobban kiegyensúlyozott összeállítás, vagyis aki X-Fi vásárlására adja a fejét, jó eséllyel eme két hangfalszett közül fog választani (feltéve, hogy nincs otthon egy jól bevált rendszere).

Nos, a hangrendszer nagyon meggyőzően szólt, de hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a zenehallgatás során különbséget hallottunk volna az X-Fi ExtremeMusic, vagy a papíron lényegesen jobb hangminőséget ígérő X-Fi Elite Pro között. Pedig nagyon igyekeztünk; bevetettük a CD- és MP3-gyűjteményünk legjavát, meghallgattuk a Creative saját DVD-Audio tesztlemezét, melyen különböző műfajú zeneszámok próbálják bizonyítani a 24 bites, 96 kHz-es, 5.1 csatornára kevert zene létjogosultságát, de még azt sem állítanánk, hogy a DVD-Audio és az elvileg lényegesen szűkebb dinamikatartománnyal rendelkező CD Audio között szignifikáns különbséget lehetett volna hallani. Gyorsan hozzátesszük, hogy a DVD-Audio mintalemezen található zeneszámokat nem állt módunkban meghallgatni CD-minőségben.

A DVD-Audio zene kétségtelenül dinamikusan és tisztán szólt, bármilyen műfajról is legyen szó, de a CD-s anyagok közt is találtunk olyant, ami nagyon szépen csilingelt vagy éppen dübörgött, ha olyan zenei részletekhez értünk. Mivel a hallható hang milyensége több tényező együtthatóján múlik, ezért az X-Fi kártyák hangminőségéről inkább a mért adatok tanúskodtak a számunkra. A kártyák hangminőségét a jól bevált Rightmark Audio Analyzer programmal mértük 16 bit/44 kHz-es és 24 bit/96 kHz-es beállításokkal. Az X-Fi kártyák eredményei mellett összehasonlításképpen feltüntettük egy Audigy 2 ZS hangkártya, illetve a teszthez használt MSI alaplap Realtek ALC850 kodek (csak 16 biten) esetében mért értékeket.

Fogalommagyarázat:

A frekvenciaválasz meghatározza, hogy az audioeszköz különböző frekvenciatartományokban mennyire pontosan tudja reprodukálni a jelet. Ideális esetben az adott frekvenciatartományon belül nincs mérhető eltérés a jel hangerejében; egy high-end audioeszköz által kibocsátott szignál hangereje jellemzően +/- 0,5 decibeles szinten belül ingadozik a 20-20 000 Hz-es frekvenciatartományban.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A minőségi hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű szignál kerül. Ekkor a hangképben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó zavaró részletek is megjelenhetnek.

A dinamikatartomány a hangrendszer által torzításmentesen megszólaltatott leghangosabb és leghalkabb jel különbségét takarja. A nagyobb dinamikatartomány általánosságban jobb, teltebb hangvisszaadást eredményez.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

A CD-Audio minőségű hanggal végzett mérések annak ellenére nagyon árulkodóak, hogy az X-Fi nem ebben a tartományban érzi igazán otthon magát. A mért adatokból jól kiolvasható, hogy az alaplapra integrált Realtek ALC850 labdába sem rúg a Creative kártyákhoz képest, az Audigy 2 ZS-t pedig ha nem is olyan jelentős fölénnyel, de megveri mindkét X-Fi kártya. Utóbbiak közül természetesen az X-Fi Elite Pro áll az élre, jóllehet a különbség itt már igazán minimális.

A 24 bites felbontás és 96 kHz-es mintavételi frekvencia mellett végzett méréseknél már csak a három Creative kártya van versenyben, és azt kell mondjuk, a végeredmény gyakorlatilag semmi meglepetést nem tartogatott számunkra. Az Audigy 2 ZS egyedül a torzítási mutatók tekintetében tudja elhanyagolható mértékben megszorongatni az X-Fi ExtremeMusicot, minden más mért adat az olcsóbbik X-Fi kártya oldalára billenti a mérleget. Végül jön a mindent verő adu-ász, az X-Fi Elite Pro, mely ebben a tesztben olyan mért eredményeket produkált, amilyeneket még egyetlen PC-s hangkártya esetében sem láttunk ezelőtt. Bár a mért adatok így is elmaradnak a Creative által kommunikált értékektől, le a kalappal a mérnökök előtt; a kommersz hangkártyák mezőnyében nehéz lesz egyhamar ennél jobb képességekkel rendelkező áramkört alkotni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!