Hirdetés

HTC Vive – álomból valóság

A rendszer működése

A HTC Vive a jelenlegi legkomolyabb virtuálisvalóság-rendszer. A maga nemében szintén egészen elképesztő Samsung Gear VR-ra mérföldeket ver, minden szempontból egy egész más kategória, de a forradalmat kirobbantó Oculus Riftnél is komolyabb eszköznek tűnik, igaz, abból a végleges verziót egyelőre nem tudtuk kipróbálni, úgyhogy ezt a fejlesztői rendszerek által nyújtott élményre alapozva tudjuk csak kijelenteni.

Hirdetés

Itt már nem csak egy virtuálisvalóság-szemüvegről, hanem egy komplett rendszerről beszélünk, a Vive ugyanis többek között amiatt több az említett megoldásoknál, hogy lehetővé teszi a térben való mozgást és kezünk használatát. Magyarán itt nem csak arról van szó, hogy ülünk egy székben és nézelődünk (Google Cardboard, Samsung Gear VR), esetleg ugyanezt a számítógép előtt tesszük és döntögetjük is a fejünket (Oculus Rift). Itt szó szerint bejárhatunk egy virtuális világot.


[+]

Egyszerűbben megfogalmazva: a HTC Vive pozíciónk követését is megoldja, méghozzá egy zseniálisan egyszerű megoldás használatával. A rendszer része két darab Lighthouse névre hallgató fekete doboz, amelyek kapcsán nem az a döbbenetes, hogy követik a mozgást, azt kamerákkal, karácsonyfaizzókkal és ezer más módon is meg lehetne oldani. A HTC megoldásában az a nagyszerű, hogy mindössze két darab, viszonylag olcsó hardver segítségével válik lehetségessé a mozgáskövetés, ugyanis maguk a Lighthouse-ok nem tartalmaznak kamerákat, csak LED-es fényforrásokat és lézereket, a pozíciónkat a szemüveg és a kezünkben tartott kontrollerek követik, a dobozok csak viszonyítási pontokat jelentenek.

A Lighthouse-okban másodpercenként ötvenszer villan fel egy-egy LED-es fénysor, amelyekkel együtt egy-egy szabad szemmel nem látható lézernyaláb is végigpásztázza a területet horizontális és vertikális irányba is; a visszaverődéstől függően ez másodpercenként száz megjelenést is jelenthet. Ezzel együtt a szemüvegben és a kontrollerekben található szenzorok érzékelik a villanást, majd elkezdik számolni, hogy mennyi idő telik el addig, amíg meglátják a lézersugarat is, miközben arra is figyelnek, hogy melyik szenzor kapja a fényt. Innentől már csak matekról beszélhetünk, az információk alapján könnyedén és nagyon pontosan ki lehet számolni nem csak a pozíciónkat, hanem azt is, hogy a szemüveg és a kontrollerek milyen irányba néznek.

Ezek az úgynevezett Lightboxok
Ezek az úgynevezett Lighthouse-ok [+]

A rendszer tehát sok komponensből áll. A Lighthouse-ok vezeték nélküliek, lévén nem kommunikálnak, csak fényt szórnak a szobába, viszont a lézerfényt mozgató motorok miatt hálózati áramról működnek, 12 voltos csatlakozón keresztül kell etetni őket (meg van micro USB is a szoftverfrissítéseknek), az adapterek és a kábelek természetesen a gyári csomag részét képezik, csak úgy, mint a falra való rögzítést lehetővé tevő tartók, de egyébként bármilyen szabványos menettel ellátott kamerállványra is fel lehet pattintani őket.

A kontrollerek szintén vezeték nélküliek, ezek már nyilván kommunikálnak is, de akkumulátorról működnek, szintén micro USB-n keresztül lehet etetni őket, egy töltéssel körülbelül négy órán át lehet őket folyamatosan használni. Gombokból elég sok került rájuk, alul van egy ravasz, a markolat két oldalán egy-egy nagyobb billentyű, felül két gomb (amelyek közül az alsó kvázi funkciógombként operál) és egy nagyméretű, kör alakú tapipad, ami játék közben akár négy gombot is helyettesíthet. Az ergonómiára nem lehet panasz, felnőtt emberek kezébe jól illeszkednek a kontrollerek, használatuk magától értetődő.

A kontrollerek vezeték nélküliek, gyerekek kezébe nem illeszkednek, túl nagyok
A kontrollerek vezeték nélküliek, gyerekek kezébe túl nagyok [+]

Maga a szemüveg viszont már kábellel csatlakozik a vezérlést részben megvalósító kis dobozhoz, amely egyébként Link Box névre hallgat. A szemüveg irányába menő oldalon egy szabványos HDMI és egy USB, valamint a szemüveg áramellátását biztosító csatlakozó található, a számítógép felé pedig ugyanezek vannak egy mini DisplayPorttal kiegészítve, amelyet akkor kell használni, ha nincs szabad HDMI a videókártyán, ehhez azonban külön kell megvásárolni a kábelt. A kábel használat közben zavaró tud lenni, mert hajlamos rálépni az ember, sőt néha a lába köré tekeredik, de megszokható a dolog.

A Nemesys Games szakértői szerint, ha nem is könnyedén, de meg lehetne oldani a vezeték nélküli működést is egy efféle rendszernél, de a HTC és a Valve céljai között ez valószínűleg nem szerepelt, aminek több oka van. Egyrészt a fejlesztés évekkel ezelőtt kezdődött, másrészt akármennyire is konzumer termék ez, amelynek mindenféle helyen működnie kell, valamennyire fejlesztői termék is, a fejlesztőknek pedig könnyebb dolguk van egy kábeles rendszerrel. A Nemesys Games csapata egyébként jelenleg pont a Vive-hoz hasonló, saját megoldásuk kábelmentesítésén dolgozik, de ők nem otthoni felhasználásra szánják, hanem virtuális játszóterek berendezésére, ahol több lehetőség van, az akkumulátor akár a felhasználókon lévő hátizsákokban is helyet kaphat, ami a Vive esetén idétlenül mutatna.


[+]

A rendszer telepítése közel sem volt olyan sok idő, mint azt elsőre gondoltuk, a Lightboxokat elég könnyen el lehet helyezni, körülbelül 2 méteres magasságban, 20-30 fokban lefelé megdöntve tökéletesen tették a dolgukat. A nagyobb feladat a szoftveres csomag telepítése volt, de ez is csak azért okozott kihívást, mert a telepítő kétszer is lefagyott használat közben. Így körülbelül másfél óra volt a rendszer összerakása, de bő fél óra alatt is meg lehetne lenni vele.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés