Csiszolgatás...
A Beatman kimondottan imádnivaló kis szerkezet, de azért nem tudom megállni, hogy ne említsem meg néhány szívfájdalmamat. Elsőként a mini CD-k elterjedtsége, pontosabban el nem terjedtsége komoly gond. Míg írható CD-t szinte már a sarki zöldséges is árul, addig írható vagy újraírható mini CD-t eddig sehol nem láttam, és gyanítom az ára is ennek megfelelően hátborzongató lehet, ha sikerül találni. Ennek ellenére érdemes körülnézni, és egy 5-10 darabos újraírható kollekcióval vígan el lehet lenni, figyelembe véve a gyors adatfeltöltést.
Ahogy a Creative DAP tesztjénél, itt is úgy érzem, hogy kicsit el lett nagyolva az eszköz kialakítása. A Beatman szerencséjére talán fajlagosan jobban sikerült, mert legalább a funkcionalitás nagyon megnyerő, méretileg mégis túlságosan nagyra sikeredett. Persze nem óriási, de ha figyelembe vesszük, hogy a klasszikus walkmanek és discmanek gyártói milyen minimálisra tudták csökkenteni eszközeik méretét a felhasznált médiához viszonyítva (most a dizájntól és a felhasznált anyagoktól is tekintsünk el), a Beatman erősen túlsúlyosnak tűnik. Ez annak következménye lehet, hogy a Beatman valószínűleg a Freecom egyéb eszközeiből kölcsönöz alkatrészeket, azaz a lehető legtöbb meglévő elem felhasználásával tervezték. Ez érthető is, mert teljesen újat fejleszteni drága és nem feltétlen kifizetődő, főleg egy úttörő terméknél, amelynek piaci sikere felől még gondos tervezés esetén sem lehet biztos a gyártó, ellenben így minimális kockázattal és jó áron tud megjelenni ebben a szegmensben is.
A rázkódásvédelem céljából egy 8 másodperces pufferrel rendelkezik a Beatman, de a mai memóriaárak mellett úgy érzem jóval nagyobb cache-sel is elláthatták volna, és akkor nem kellene folyamatosan pörgetni a CD-t, hanem akár több számot is memóriába tölthetne, így valószínűleg csökkentve a fogyasztást. A dokumentáció szerint 7 órát bír a készülék, én annyit tudok mondani, hogy két pár akkumulátorral egy napig jó eséllyel lehet sétálgatni. Kedves gesztus lett volna néhány nagykapacitású akkumulátor mellékelése a Beatmanhez, ahogy azt a Creative tette a DAP esetében (nem mindennapi, 1800 mAh-s monstrumokat adtak, ami a beépített notebook merevlemez hatalmas áramfelvétele miatt volt elengedhetetlen).
A többi CD-alapú készülék egyre jobban orientálódik a digitális médialejátszó szerepkör felé, azaz audiófájlokon kívül akár videó vagy fotó CD-t, netán lassan DVD-t is lejátszanak képernyőre, ráadásul néha Dolby Surround vagy AC3 Digital hangzást is támogatnak. Ezek a funkciók túlmutatnak a Beatman koncepcióján, bár kétségtelen tovább növelnék amúgy sem kicsi használati értékét. S ha legalább álló helyzetben, mondjuk nyitott állapotban vagy a fedél leemelésével egy teljes méretű CD-t is le tudna játszani, akkor az szinte maga lenne a tökély.
Konklúzió
A Beatman talán legszimpatikusabb tulajdonsága az, hogy nem akar több lenni, mint ami. Reméljük, nagy sikere és folytatása is lesz, ami még "ütősebbre" sikerül. Akinek megfelel az egység funkcionalitása és kiváló hangzása, valamint akár barátságosnak is mondható, bruttó 40 ezer körüli utcai ára, az minnél hamarabb zsebeljen be egyet!
