Objektív külseje, torzítás
A Lumix G X Vario 12-35 mm F2.8 Asph. Power O.I.S. fókuszmotorját mozgóképfelvételhez optimalizálták, tehát hangtalan és gyors kell, hogy legyen. Mivel még nem végleges termékkel álltunk szemben (fizikailag igen, de a firmware még béta volt a tesztidőszakban), ezért sebességét illetően nem végeztünk méréseket, de nem túlzunk, ha azt írjuk róla, hogy talán ebben az objektívben van a m4/3 rendszer leggyorsabb fókuszmotorja. Az Olympus 12 mm F2.0 és a 45 mm F1.8 sem épp lassúak, de most itt a Panasonic jobbnak tűnik. A működése pedig valóban hangtalan, gyakorlatilag csak akkor lehet észlelni a fókuszálást, ha fülünket a tubus mellé tesszük (hangfelvételt a béta állapot miatt nem készítettünk).
A képminőségre vonatkozó vizsgálatokat azért végeztük el a béta állapot ellenére már most, mert fizikailag már nem várható módosítás a Lumix G X Vario 12-35 mm F2.8 Asph. Power O.I.S. lencserendszeren. A tesztelés során a Panasonic GX1 fényképezőgépet használtuk a legfrissebb firmware-rel; szoftveres oldalon a Raw Therapee 4.0.8.10.-es kiadásának 64-bites változatát nyúztuk, melynek segítségével a fényképezőgépen belüli automatikus „képegyengetéseket” akartuk megkerülni (az Adobe termékei automatikusan korrigálnak egy-egy képleképezési hibát). Megnéztük az optikai torzításokat, a becsillanás mértékét, a peremsötétedés mértékét, a színi hibákra való hajlamot, a központosságot a gyújtótávolsági tartomány egészén, a képstabilizátor hatékonyságát és a képminőséget az összes rekeszérték/gyújtótávolság pároson. Első körben nézzük, mit tud a stabilizátor!
A képstabilizátor használatával képesek voltunk akár 1/5 mp-es záridőket is megfogni az optika telefotó végén, ami azt jelenti, hogy körülbelül 3-3,5 FÉ előnyre tettünk szert általa. Ez egy jó eredmény, amit ettől az ár- és minőségkategóriától el is várunk. Következő lépésben az optikai torzítások mértékére próbálunk fényt deríteni. Vajon mennyire nagy a hordótorzítás ekvivalens 24 mm-en, és mekkora a párnatorzítás ekvivalens 70 mm-en, ha van egyáltalán? Első lépésben a fényképezőgép által automatikusan javított képek következnek:
Azzal számoltunk, hogy a lencserendszer telefotó végén nem lesz majd látható a torzulás, de a 24 mm-es állásban (azaz 12 mm-en) sem nevezhető komolynak a hordózás. Vajon mennyire nyúl bele a képekbe a GX1 automatikája? Lássuk a RAW konverziókat!
A gyújtótávolsági tartomány mindkét végén nagyobb lett a torzítás mértéke, de ekvivalens 70 mm-en ez még mindig minimális, míg 24 mm-en már jelentős. Azonban a hordótorzítás görbéje teljesen egyenletes, bármilyen (fejlettebb) képszerkesztő szoftverrel egy-két kattintással korrigálható. Következik a peremsötétedés (első kép a Panasonic GX1 saját JPEG motorja által létrehozott JPEG állományok, a második kép a Raw Therapee által mentett, korrekciómentes JPEG):
Míg a fényképezőgép már F5.6-on peremsötétedéstől szinte mentes JPEG állományokat gyárt, addig a nyersfájlokból felépítve látszik, hogy még F16 mellett is sötétednek a képsarkok. Szintén pár kattintással javítható jelenség, ráadásul nem kritikus a mértéke.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
