Képminőség
Az SX230 HS hátulmegvilágított CMOS képérzékelője a szokásosnál alacsonyabb zajszintet ígér, de szemfüles olvasóink már rég tudják, a képminőség nemcsak a zaj szintjétől függ, sőt. Mivel ez a masina a maga 14-szeres optikai átfogásával a szuperzoomok kategóriájába tartozik, ezért nyilvánvaló, hogy bizonyos kompromisszumokra kell majd számítanunk – már, ami az objektív optikai minőségét illeti. Általában olyan háromszoros-négyszeres zoomtartományt lehet még komolyabb optikai hibáktól mentesen (és viszonylag olcsón) megépíteni, e fölött mindig akadnak kisebb-nagyobb problémák, melyeket vagy sikerül korrigálni, vagy nem. A technológiák és a jelfeldolgozó processzorok egyre gyorsabb fejlődésével manapság már több lehetőségük van a gyártóknak az ilyen hibák kiegyengetésére. Míg régebben kizárólag az optikán belüli javításra hagyatkozhattak (így igen drága volt az objektívgyártás), mára már szoftveres úton is lehet számos hibát orvosolni úgy, hogy a fotós erről tudomást sem szerez fotózás közben (pl. nem lassul a gép).
Az ekvivalens 28 mm-ről induló gyújtótávolsági tartomány igen nagy valószínűséggel komolyabb hordótorzítással bír, de a fenti képen is látható, hogy mégsem mutatkozik látványosan a jelenség. Nagy valószínűséggel tehát szoftveres módon javították a képet, csakúgy, mint a majdnem 400 mm-es tele állásban, ahol pedig párnatorzításnak kellett volna fellépnie.
Becsillanásoknak szépen áll ellen az SX230 HS optikája, amint azt a fenti képen is láthatjuk. Igen radikális helyzet kellett ahhoz, hogy csekély mértékben mutatkozzon a jelenség. Próbánk során arra is fény derült, hogy a színi hibákat is ügyesen kiszűrik, de pár fotón azért látszik a turpisság, ahol a szűrőalgoritmus nem tudott kellően differenciálni a téma színe és a CA között (lásd lentebb képmintáinkon). A fotók sarkaiban látszik némi minőségromlás, de valóban nem vészes szinten. Zajos képeink előtt tekintsük meg képmintáinkat:
Képeinken a homogén, sötétebb felületek alacsony, illetve alap ISO értékeken mentesek a színzajtól; igazából nem is vártunk mást az SX230 HS-től. Az apró szenzor ugyan nem képes csodákra, a fényképező képi világának általános minősége azért jobb az ultrakompaktok megszokott szintjénél.
Szép eredmény, hogy akár ISO 800-ig bezárólag teljesértékűen használható a masina képe. Eddigi tapasztalataink alapján az egy kategóriával nagyobb szenzorok (1/1,6”-1/1,8”) sem minden esetben képesek ilyen jól teljesíteni. A fotók nemcsak zajmentesek, de a képi részletek sincsenek túlzóan elmosódva. Működni látszik a hátulmegvilágított szenzor és a nem túl agresszív zajszűrő algoritmus párosa. Az ISO 1600 és ISO 3200 sem használhatatlan, de érdekes módon az automata fehéregyensúly valamelyest elmászik a vöröses tartomány felé, és értelemszerűen egyre több részlet vész oda.
A Canon SX230 HS kellemes meglepetést okozott a fásultan „egyen-rossz” minőséget nyújtó kompaktok világában. Az optikai teljesítmény jó eredményt ad a digitális képjavítási algoritmusok munkájával kiegészítve. A lencserendszer felbontása megfelelő, torzításai és színi hibái pedig kordában vannak tartva. A szenzor kevés zajt visz fotóinkra, nem csak marketingszöveg az új érzékelő jó képe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
