Asus O!Play TV Pro

Az Asus régi motorosnak számít az asztali médialejátszók piacán, az O!Play széria egyes tagjairól többször írtunk már. Azonban még egy ilyen nagymúltú vállalat sem üldögélhet kényelmesen a babérjain: a trendekhez igazodva fejlesztették ki Tv Pro névre hallgató új eszközüket. Ebben a technikai specifikációk szerint helyet kapott egy digitális tévétuner, építhető bele akár 3 terabájtos merevlemez, képes különféle netes tartalmak elérésére és a médiaformátumok széles körű támogatását ígéri. Érdemesnek tűnt kipróbálni.

Mi van a dobozban?

A kisbőröndre hasonlító dobozban a termék mellett helyet kapott a távirányító, a használati utasítás (magyarul is benne van az okosság), HDMI, antenna, USB (A-B típusú) és komponens kábel. Az adaptert két darab tápkábel (egy a hagyományos magyar, illetve az angolszász országokban használatos) kíséri, ezen kívül pakoltak még ide egy kisméretű, a földi sugárzású adók vételére képes antennát és a CD-t, amelyre a készülékhez tartozó alkalmazásokat égették fel.

Külsejében egyetlen korábbi O!Play rokonra sem hasonlít, leszámítva, hogy a kialakításnál a téglaformát vették alapul, viszont a finom, lekerekített éleknek nyoma sincs, itt a szögletes vonalak dominálnak. A ferdén előreugró elülső panel kifejezetten agresszív külsőt kölcsönöz neki. A frontfelület homogén síkját csak az ezüstszínű bekapcsológomb töri meg, aminek az is a funkciója, hogy elválassza egymástól a két lenyitható ablakot. A jobb oldali mögött kapott helyet a beépíthető, 3,5 hüvelykes merevlemez garázsa, a másik mögött pedig egy kártyaolvasót (4 az 1-ben: SD, MS, XD, MMC), két USB portot (egy 2.0 és egy 3.0) és egy PC-s csatlakozót (szintén USB) helyeztek el a mérnökök.

A hátuljára került egy antenna be- és kimenet, egy-egy HDMI, Ethernet, komponens és kompozit csatlakozó, 2.0-s USB port, valamint egy-egy koaxiális és optikai audiokimenet. Ide pozicionálták a ventilátor nyílását, illetve a ház mélyére rejtett reset gombot, amit tűvel lehet megnyomni.

A készülékház kopogós műanyagból készült, amelyről süt, hogy nem nagyon bírja a strapát, így nem tűnik jó ötletnek lelökni az asztalról. A fényes fekete borítás iszonyúan kényes: két perccel azután, hogy kivettük a dobozból, már tele volt ronda ujjlenyomattal. A termék aljára a csúszkálás megelőzése érdekében apró gumitappancsokat applikáltak, a merevlemeznek kialakított üreg alatt pedig további szellőzőnyílásokat vágtak. Az aktív hűtés első látásra egy picit riasztónak tűnt, de használat közben elégedetten konstatáltuk, hogy nem jelentkezik zavaró zajongás. Merevlemez nélkül 7,8 wattos fogyasztást mértünk, ami a belső HDD használata esetén 14,6 wattra nőtt.

Kezelés, fájlmenedzselés

Menürendszer és távirányító

A főmenü grafikus kezelőfelülete nagyon látványos a nagyméretű ikonokkal és az animációval, de azért benne van a pakliban, hogy ez néhány év múlva elavultnak fog számítani. 9 fő menüpont kapott itt helyet: innen indítható közvetlenül a különféle médiaállományok lejátszása, innen érhetőek el a NAS funkciók, a netes tartalmak, a beállítások, a fájlkezelő, illetve a digitális földi sugárzású tévéadások.

Amennyiben az ember valamelyik almenüpontban tartózkodik, és nincs kedve visszamászni a főmenübe, akkor a távirányító Menu gombjával előcsalhat egy gyorsmenüt, ami kevésbé látványos, cserébe gyorsabban használható.

A Beállítások alatt a megszokott módon az alap rendszerbeállítások mellett (nyelv (a modell tud magyarul is), idő, képernyővédő aktiválása, alvás funkció bekapcsolása stb. ) módosítható a képarány, a felbontás, bekapcsolható a digitális zajcsökkentés, és engedélyezhető a 24p lejátszás is. A hálózati beállításokat is itt kell keresni, éppúgy, mint a hangkimenet beállítását, a térhatású hangzásmód kiválasztását vagy épp a szoftverfrissítést. Utóbbit érdemes értelemszerűen a legelső bekapcsolást követően megejteni, hiszen ez hatással lehet az elérhető netes tartalmakra vagy a támogatott formátumok körére. A menürendszer felépítése logikus, az egyes paramétereket, opciókat hat nagy csoportba osztották, az eligazodást a szöveg mellett kis piktogrammok is segítik. Egyes modern médialejátszókba már bekerült az a funkció, melynek feladata, hogy a menüpontokra lépve rövid szöveges magyarázattal szolgáljon, esetleg tanácsokat adjon a helyes beállításokkal kapcsolatban, azonban innen ez kimaradt.

A távvezérlő egy szimpla darab, de kialakítása megfelelő, nem nyomja az ember kezét, és nem is csúszkál ki onnan. Innen a fontosabb funkciók közvetlenül is elérhetőek, hiszen a dedikált funkciógombok nem hiányoznak, ráadásul arra is odafigyeltek, hogy ezek színe, mérete eltérő legyen. Az anyagválasztás nem sikerült a legjobban, mert megintcsak az unalmas és kényes, fényes fekete mellett tették le a voksukat a döntéshozók. Ennek se kellett sok idő, hogy elborítsák a látványos ujjlenyomatok.

Fájlkezelő

Döbbenet, de igaz: ez a funkció arra szolgál, hogy a különféle médiaállományokat menedzseljük, azaz másolgassuk őket ide-oda, átnevezzük, listázzuk, rendszerezzük. Az egyszerű használat érdekében a források alapján hat nagy csoportot hoztak létre (USB, HDD, Kártya, Hálózat, UPNP, DVD), és ezekbe belépve épül fel a könyvtárstruktúra.

Háromféle nézet közül választhatunk: miniatűrök, lista, előnézet. Az első értelemszerűen a fotóknál jöhet jól, a második az általános feladatoknál használható, a harmadik pedig egy közepes méretű ablakban jeleníti meg a képet vagy videó esetén elkezdi lejátszani azt – vagyis nem kell külön elnavigálni a médialejátszó szekcióig, ha nem világos, hogy melyik fájl mit tartalmaz. Lehetőség nyílik az állományok típus (fotó, videó, zene), dátum és név szerinti rendezésére. Lejátszási listák is itt hozhatóak létre a képekből és zenékből, amelyek aztán később a médialejátszóban indíthatóak el.

Ezek az opciók egyébként egy külön ablakban megjelenő listából választhatóak ki, ez pedig a zöld vagy az Option funkciógombbal hívható elő. A könyvtárak és fájlok átnevezésénél használható külső USB-s billentyűzet, így nem kell szerencsétlenkedni a virtuális klaviatúrával és a kurzorgombokkal. Ha jelszóval védett adattárolóhoz szeretnénk csatlakozni, akkor képes megjegyezni azt, és nem kell minden egyes alkalommal bepötyögni. Az eszköz egyébként a FAT16/32, NTFS, HFS/HFS+, EXT3 fájlrendszerek kezelését támogatja.

Tévézés, rögzítés, EPG

Set-top box

A készülékhez jár egy mini méretű, mágneses talpú antenna, amely önmagában nem túl stabil, könnyen felborul. Pont ezért kár, hogy a készülékház műanyagból készült, hiszen elég logikus lett volna, hogy arra rá lehessen passzintani. Csak egy DVB-T tuner került a készülékbe, és a CI slotot is lespórolták róla érthetetlen módon, így a fizetős adásokat el lehet felejteni.

A csatornakeresés elsőre kulturáltnak tűnik, azonban meghökkenve tapasztaltuk, hogy Magyarország nincs a kiválasztható országok között. A csatornakeresést a rendszermenüből lehet elindítani, viszont a konkurens termékekhez képest lassú. Amíg egy tévé vagy egy középkategóriás céleszköz is lezavarja ezt 2-3 perc alatt, itt bő tíz percet kellett erre várni. A jelfeldolgozással nincs gond, a kis antennával is jól működött, de egy nagyobb teljesítményű, átlagos szobai eszközzel biztos a siker. A kép nem esett szét, nem pixelesedett be. Általában az ilyen jellegű eszközök lehetővé teszik, hogy rövid leírást kérjünk egy adott műsor tartalmáról, azonban ez a funkció érthetetlen módon innen kimaradt.

EPG és műsorrögzítés

A digitális tévéújság sem hiányzik, viszont egy meglehetősen alap verzió került ebbe a modellbe: egy képernyőn egyszerre csak egy adó egy napjának hét műsora látható – ez nagyon kevés. Ráadásul a műsorok stílusuk vagy típusuk szerint sem listázhatóak ki, viszont időzített felvétel beprogramozására van lehetőség.

Ebből következik, hogy biztosított a digitális tévé- vagy rádióadások rögzítése belső vagy külső merevlemezre. A felvétel természetesen akár közvetlenül is indítható a távirányító megfelelő gombjának megnyomásával, emellett működik a time-shift, azaz a csúsztatott tévénézés is.

O!Direct & O!MediaShare

A modell lehetővé teszi, hogy számítógépen, okostelefonon vagy tableteten található médiafájljainkat vezeték nélküli kapcsolaton keresztül küldjük rá a modellre. A két utóbbival való együttműködésre szolgál az O!MediaShare. Ezt egy alkalmazás formájában kell letölteni az adott eszközre, ezután a Media Pro már felismeri azt, és képes az állományok fogadására. A számítógépek esetén ugyanez a helyzet, csak épp az O!Direct nevű programot kell használni, ami a dobozban lévő CD-n is megtalálható. Ehhez szükséges, hogy a két eszköz ugyanazon az alhálózaton legyen, illetve gondot okozhatnak a tűzfal vagy a víruskereső egyes beállításai is. Mindenesetre ez egy remek kis szolgáltatás, amely azért egyes gyártók okostévéiből már jó ideje ismerős lehet.

Médialejátszó

A főmenüben kiválasztható, hogy mely típusú médiaállományokat jelenítse meg ömlesztve a készülék. Emellett a Fájlkezelő segítségével a könytárstruktúrában is barangolhatunk, és ilyenkor megvan az a lehetőség is, hogy az összes fájlt lássuk. A navigáció a kurzor segítségével történik, a lehetséges funkciógombokról pedig az alsó információs sáv tájékoztat. Többféle nézet közül választhatunk, és örvendetes módon ezek között akad olyan, amelyiknél kifér a fájlok teljes neve. Maga a grafikus felület nem túl kidolgozott, egyes elemei, például a piktogramok vagy zenelejátszó kifejezetten elavultnak tűnnek.

Zenék

A dalok rendezhetőek dátum, illetve ábécésorrend szerint, de emellett megoldott az albumok, előadók, műfajok és évek szerinti szelekciója is. Ebből következik, hogy a készülék képes kezelni az ID3 tageket, és természetesen ezeket meg is jeleníti. A virtuális kezelőfelületet lespórolták, így csak a távirányító segítségével lehet beletekerni a dalokba, megállítani azokat, aktiválni az átkeverés funkciót vagy bekapcsolni az ismétlést.

Érdekesség, hogy egy gombnyomással megoszthatjuk a Facebookon, hogy épp milyen dalt hallgatunk, ez az úgynevezett O!Capture. Ehhez természetesen működő netkapcsolat szükséges, és értelemszerűen be is kell jelentkezni. A lejátszó az MP3 és a WMA fájlok mellett megbirkózik a veszteségmentes tömörítésű APE és FLAC fájlokkal, amiért mindenképp taps jár neki. Vannak olyan készülékek is, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználók különböző, az épp megszólaltatott dallal kapcsolatos információkat szívjanak le a netről (borító, cikkek stb.), ám ez pont nem olyan.

Képek

A formátumtámogatásra a fényképek esetében sem lehet sok panasz, a JPG mellett ugyanis a TIFF, PNG és GIF állományokkal is elboldogul. Az viszont animgifek már megfektetik, ilyenkor ugyanis csak a legelső képkockát jeleníti meg.

A képek rendezhetőek név, dátum és méret szerint, illetve a lista mellett képes azokról miniatűr demóképeket is előállítani, ami eléggé megkönnyíti a válogatást. A zenékhez hasonlóan itt is van Facebook opció, csak itt azonnal ki is lőhető a felhasználó falára az adott fotó. Az I(nfo) gomb megnyomásával lekérhetőek az úgynevezett EXIF adatok (készülék, méret, fókusztávolság, ISO stb.). A diavetítés funkció alatt megadható a képváltás sebessége és hogy azt milyen effektek kísérjék. Pakolható kísérőzene is a fotók alá, illetve a különféle képbeállítások (kontraszt, telítettség, színezet, fényerő) is módosíthatóak.

Videók

A legegyszerűbb itt is a távirányítóval (akár 32x sebesség is belefér) beletekerni, ugyanis előcsalható az I(nfo) megnyomásával egy csúszka, azonban itt csak minimum egyperces időközönként lehet léptetni a videót. A virtuális fejezetekre osztás opció hiányzik, és a számokkal sem lehet pontosan megadni, hogy az anyag mely pontjától folytassa a lejátszást. A hangsávok és a feliratok a távvezérlőről és egy belső menüből is közvetlenül elérhetőek. Ez utóbbi lehetőséget ad a fotóknál már megismert képbeállítások megváltoztatására, sőt akár képarány is módosítható.

A feliratok (támogatott formátumok: SRT, SUB, SMI, SSA, ASS, TXT, idx+sub) mérete és színe is variálható, illetve a karakterek képernyőn elfoglalt pozícióján is lehet variálni. Az ékezetes betűk megjelenítésével nincs semmi probléma, és amennyiben gond lenne a szinkronnal, akkor századmásodpercenként el is tolható a szöveg. A látássérültek számára lehet kedvező, hogy a zoomolás funkció is működik, bár a nyolszoros nagyítás kicsit túlzásnak tűnik.

A támogatott formátumok vizsgálatához a már bevált Gyorsan elő is került a tesztpakkunkat vettük elő. Ezekkel különösebb gond nem volt, bár a TS fájl néha döccent egyet, viszont cserébe a Killa_sample-t is gond nélkül vitte. A hangok is rendben voltak, a színek sem csúsztak szét, akadozás sem zavart be, de azért az itt is igaz, hogy a képminőségért elsősorban a megjelenítő eszköz felel. Bár a kalózkodást mereven elítéljük, a vicc kedvéért kipróbáltuk Blu-ray és DVD ISO fájlokkal is, és tapasztalataink szerint bizonyos korlátok között ezeket is képes kezelni, bár a menüket nem jelenítette meg, de a film azért elindult.

A vállalat állítása szerint a készülék megbirkózik a legfontosabb térhatású szabványokkal, ennek ellenére a DTS HD Master Audio és a Dolby Pro Logic II nem tetszett neki, de tény az is, hogy a többivel boldogult. Kipróbáltuk a top and bottom és a side by side (half és full) formátumokkal, és ezután az is kiderült, hogy a háromdimenziós tartalmak megjelenítését is lehetővé teszi.

Smart és NAS

Smart funkciók

Nagyon úgy tűnik, hogy a gyártók szerint manapság már nem lehet eladni semmilyen szórakoztatóelektronikai terméket Smart címke nélkül. A Samsung, az LG vagy a Panasonic esetében ez egy komplex rendszert jelent, amely magában foglalja az összes elérhető funkciót, tehát egy olyan megoldást, amibe beletartoznak a különféle kapcsolódó szolgáltatások, a böngésző, az alkalmazások és a widgetek is. Mások ezzel szemben csak az utóbbi kettőt pakolják egy csokorba, és azt nevezik smartnak.

Az Asus is ezt az utat választotta. A Smart elnevezést a dobozon kívül nem is erőltetik, hiszen ezek az alkalmazások a főmenü Online Media menüpontja alól érhetőek el. Túlzásba nem vitték a dolgot, mindössze tucatnyi widget található meg az állítólag egyébként folyamatosan bővülő kínálatban. Az Asus mentségére legyen mondva, hogy a legújabb firmware-ben már megjelenik a nyílt böngésző is, azonban ez a tesztelés idején még nem állt rendelkezésünkre, így sajnos nem tudtuk kipróbálni.

A widget-ek között megtalálhatóak az elmaradthatatlan darabok, tehát a YouTube és Dailymotion videó-, illetve a Picasa és Flickr képmegosztó szolgáltatások, ellenben nem szokványos darab az Acetrax, ami egy online videotéka, ahol filmeket bérelhetünk vagy vásárolhatunk. Aztán ott van a teljesen felesleges RSS-hírek fiók, ahol elolvasthatjuk a BBC és az NPR aktuális híreit – ez amellett, hogy lassabb, még csúnyább is, mint ha számítógépet használnánk, cserébe viszont van mód arra, hogy saját ízlésünknek megfelelően további RSS feedekkel bővítsük a listát.

A Yahoo Finance bizonyos tőzsei adatokról szolgáltat információt, de mivel ehhez nem értünk, nem tudjuk megítélni, hogy ezt milyen színvonalon teszi. A Yahoo Weather időjárásjelentő alkalmazás, ám jóval lassabb és sokkal kevésbé használható, mint mondjuk a metnet.hu vagy az idozona.hu. Egy átlagembert ugyanis nem az érdekel, hogy mekkora a páratartalom vagy a légnyomás, hanem az, hogy honnan jönnek a felhők és milyen idő lesz egy óra múlva, öt óra múlva vagy holnapután. Márpedig ez azt nem mutatja meg.

A Podcast menüpont alatt különféle előre rögzített, alacsony felbontástú, konzerv videóanyagok tekinthetőek meg. Nem tudjuk elmondani sem, mennyire izgalmas párperces portugál vagy görög regionális híradókat végignézni, de a német ZDF reggeli hírműsora vagy a Rundschau című svájci magazin is karnevált varázsol a szobába. Rendben, van ezekből száz darab, lehet, hogy akad közte, ami tényleg szórakoztató, csak mi nem találtuk meg ezeket.

A Muzee viszont egy épkézláb dolog végre: itt az internetes rádiókat gyűjtötték össze, több száz darab közül válogathat a felhasználó. Ezek rendszerezhetőek stílus, népszerűség és földrajzi hely szerint is. És persze ott a Facebook is, amire az Asusék itt nagyon ráfeküdtek; bejelentkezés után megoszthatóak a nézett YouTube videók, feltölthetőek képek, illetve bejegyzéseket is lehet írni. Szerencsére használható ehhez az USB-n keresztül csatlakoztatott klaviatúra és egér (ez a többi alkalmazásra is igaz), ami jelentősen megkönnyíti a kezelést.

NAS

Az O!Play TV Pro büszkén hirdetett NAS funkcióját is kipróbáltuk. A belső, 3,5 hüvelykes, SATA tárakat fogadó helyre tálcán tolhatjuk be a winchestert, ami elegáns és nem is túl bonyolult megoldás, de egy külső, USB-s háttértár használata egyszerűbb, igaz, nem olyan mutatós.

A főmenüben külön NAS pontot találtunk, melynek tartalmától nem voltunk elvarázsolva, mert csak a Realtek chipes médialejátszóknál megszokott, négy kapcsolható tétel sorakozik itt: a Samba (sima fájlmegosztás a hálózatosn), FTP és iTunes kiszolgáló, illetve a BitTorrent kliens. Valamivel – de tényleg csak kevéssel – több lehetőségünk nyílt, amikor IP-cím alapján, számítógépről, webböngészővel léptünk a TV Próra. Ekkor megadhattuk a készülék hálózati és iTunes nevét, az FTP-hez egy felhasználót, és kezelhettük az alapszintű BitTorrent klienst.

Hiába várnánk az Asus médialejátszójától olyan extra NAS funkciókat, mint a RAID-kezelés, biztonsági másolat készítése, online elérés, esetleg komoly felhasználókezelés, de nem is a NAS a lejátsző fő funkciója. Viszont az sajnálatos, hogy a NAS rész sebesség terén sem áll a helyzet magaslatán. Mint a legtöbb Realtek hardverre alapozó megoldásnál, itt is be kellett érnünk 4-5 MB/s körüli olvasási tempóval, ami elég a legkomolyabb bitrátájú HD filmekhez, az írási tempó viszont ennek csak a fele. Jó hír viszont, hogy nemcsak a belső SATA állásban lévő, hanem az USB-kre kötött adathordozók is megoszthatóak a hálózaton.

Értékelés

Az asztali médialejátszókból kinövő smart boxok az idei év nagy slágerének számítanak. Rengeteg kisebb-nagyobb gyártó próbál részesedést szerezni a piaci tortából, és sokan közülük egyszerű, ám igen olcsó termékekkel csábítják a potenciális felhasználókat. Az Asus a jelek szerint nem kívánt beszállni az árversenybe, és inkább a több szolgáltatásra, a funkciók gazdagságára feküdtek rá. Jó példája ennek a szemléletnek ez a termék, azonban tökéletesnek sajnos még nem nevezhető.

A grafikus felület két-három éve még innovatívnak számított volna, de ma már ennél sokkal szebb menürendszerekkel is találkozhatunk – ám ezt leszámítva a kezelésbe nem nagyon lehet belekötni. Az elektronika kellően gyors, a struktúra logikus, és az is pozitívum, hogy képes kezelni a csatlakoztatott egeret és klaviatúrát. A Smart TV rendszerrel már más a helyzet, hiszen a tucatnyi alkalmazás és weboldal ma már kevés, ráadásul ezek közül alig néhány az, ami valójában hasznos. Ugyanakkor rendkívül jó hír, hogy a nyílt böngésző az újabb firmware-frissítésekbe már bekerült.

A fájlkezelő jól működik, és a NAS funkciók is használhatóak. A médialejátszó formátumtámogatására egy rossz szót nem lehet szólni, ráadásul biztosított a 3D állományok kezelése is, és még a lejátszási lista létrehozása sem ütközik akadályokba. Az O!Direct és az O!MediaShare, azaz a médialejátszás PC-ről, notebookról, okostelefonról vagy tabletről akár vezeték nélküli kapcsolaton keresztül, szintén jól működik. Ez tényleg egy olyan szolgáltatás, ami kiemeli a modellt a termékóceánból. Szintén hasonlóan nagy durranásnak szánja a vállalat az O!Capture funkciót, azonban nekünk kissé fura, hogy ennyire erőltetik ezt a Facebook-vonalat, egy médialejátszóban ezt nem valószínű, hogy sokan fogják használni.

A dizájn nem lenne rossz, de az igen kényes, fényes fekete műanyag felület rossz döntés volt, hiszen bármennyire is vigyáz vele az ember, igen hamar tele lesz ujjlenyomatokkal. A távirányítónál is alkalmazhattak volna matt színezést, de legalább a dedikált funkciógombok nem hiányoznak. Az tény, hogy a TV Próhoz hasonlóan sokoldalú termék nem sok szaladgál a piacon, és ez tetszett nekünk, viszont azt sem lehet tagadni, hogy 55 000 forintos árával egyértelműen a drágább modellek közé tartozik.

Asus O!Play Tv Pro

elefant

Az Asus O!Play TV Pro medialejátszós smart boxot az Asus magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.