Új hozzászólás Aktív témák

• #25 Ed3r_X_ nagyúr huskydog17 #23

  Új Válasz 2018-05-19 11:30:52 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Ed3r_X_

  nagyúr

  válasz huskydog17 #23 üzenetére

  Szubjektív, kinek mi a jó. A Witcher 3-mat is agyon lehet dicsérni, nekem mégse tetszik.

  “Songbird, Songbird, see him fly, drop the children from the sky. When the young ones misbehave, escorts children to their grave. Never back-talk, never lie, or he'll drop you from the sky!”

• #54 snecy20 veterán huskydog17 #53

  Új Válasz 2018-05-21 13:44:32 #54

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  snecy20

  veterán

  válasz huskydog17 #53 üzenetére

  The Vanishing of Ethan Carter valóban az egyik, vagy talán a legjelentősebb ilyen független produkció az elmúlt 4 évből.
  Már csak a hangulata miatt is jó évente 1-2x végigjátszani.

  Az Oroszországnak küldött iráni drónszállítmányok csak elnyújtják a háborút.

• #55 simauser tag huskydog17 #53

  Új Válasz 2018-05-21 13:48:46 #55

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  simauser

  tag

  válasz huskydog17 #53 üzenetére

  A SOMA valahol félúton van. Nem olyan elmebeteg bújkálás, mint az Outlast, hanem sokkal lazább, ha figyelsz a szörnyek szabályaira (ami elhangzik, és sulykol is picit), nem jelentenek problémát, legalábbis nem volt akkora félelem-faktor, mint az Outlastban . . . és nincsenek is mindenhol, azt hiszem, minden második szakaszban van 1-1 (gondolom, unalomcsökkentés miatt) de az atmoszféra, a történet, ami ebben a játékban van, eszméletlen.Javaslom, hogy próbáld meg még egyszer, mert már van benne "safe mode", ahol a szörnyek benn vannak, de nem támadnak (nem ölnek meg), ami könnyebbé teszi (az egész történetben 1-2 rész van, amikor az igazán idegölő kerülgetést megoldja). Meg is lehet nézni őket, végigvittem így is, hogy tényleg bejárhassak mindent (összesen vagy 3x nyomtam végig, nekem ez az etalon a mostani évekből), talán jobban állt a szőr a hátamon némelyiktől, mint normál módban De ízlések és pofonok.

  Az Ethan Carterrel lehet, hogy teszek még egy próbát. Néha elkapja az embert a hangulat, néha nem, és olyankor nem jön be. A Rapture szerintem gyönyörű, bár a végétől picit húztam a szám én is, mert bár kielégítő volt, de tőlem annyira idegen az az üzenet, amit sugall, a morális konklúzió, hogy csak na. De hogy gyönyörű befejezés volt, az biztos. Eszméletlen az a játék.

  Jah, és a Solus Project is jó.

  Van egy pár a listámon, ami érdekel: az emíltett The Station, Narcosis, Kholat (a Djatlov-incidens miatt, ami a konteóblogon érdemes elolvasni), Kona, Virginia, Dear Esther, Serena. Van, ami hosszabb, van, ami rövidebb.

  Így végigolvasva a címeket (és tudva, hogy mind kb. rétegdolog, és hány van belőlük, és a legtöbbje aránylag új) a "haldokló single fps műfajjal" kapcsolatban a South Park őserdős része jut eszembe, amikor a kígyó (aki a tanárnő szerint jobban fél a gyerekektől, mint ők tőle) megeszi az idegenvezetőt, és Cartman benyögi: na ezt jól megijesztettük

  [ Szerkesztve ]

  Are you threatening me, Master Jedi?

Új hozzászólás Aktív témák