Új hozzászólás Aktív témák

• #2 TheLázs csendes tag

  Új Válasz 2018-11-26 14:01:49 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  TheLázs

  csendes tag

  Nem tudom, hogy felnőttnek számítok-e, hiszen még egyetemista vagyok szüleim tápláló csecsein csüngve.

  Számomra a karácsony olyan, mint egy foghúzás, bár hála az égnek, még minden fogam megvan. Küzdelem az elemekkel, amire semmi szükség. Évek teltek el azóta, hogy végre tényleg örömet tudtam szerezni valakinek egy ajándékkal amit adtam. Apa elhagyta a rotring 600-asát amit már tinikora óta őrizgetett és persze minden nap használt, én meg lőttem neki egyet. Ez '14-ben volt.

  Persze mivel akkora sz*pás az egész, én sem tudom élvezni amit kapok. Többször mondtam már teljesen komolyan, hogy nem kellene ezt az egészet erőltetni, de hát nem én vagyok a család feje, nem az én szabályaim szerin játszunk.

  A rokonoktól kapott ruha és pénz ugyanakkor tök jól tud jönni, mert nem nagyon van időm elmenni vásárolgatni - és az árakat és a tömegnyomort elnézve kedvem sem - év közben magamnak cuccokat. Illetve műegyetemista révén folytonos anyagi küzdelem az életem, amit egyik oldalról a hitvány (5 egész körüli kreditátlagra adott kevesebb mint egy huszas) tanulmányi ösztöndíj, a másik oldalról a szüleim támogatnak, meg mellé néha pár napot én is beledolgozok, ha úgy jön ki a lépés.

  Ennek tetejére jön még, hogy az anyai nagypapa állapota (92/férfi) idénre igencsak leromlott, és félő, hogy pont az ünnepek alatt hagy itt minket. Akkor még - ez nagyon rosszindulatúan fog hangzani - az is itt lesz, hogy emelje az ünnepek fényét a családban az összes elkövetkező évben.

  "Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Új hozzászólás Aktív témák