Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • dezz

    nagyúr

    válasz Attila_26 #28 üzenetére

    Látom, nem nagyon vágod a témát. :) A szemüveg sem csapja be a szemet. Legalábbis nem jobban, mint ez. Az alapja ugyanaz a kettőnek: Stereo-3D = 2db 2D-s kép, amik eltérő szögből, nézetből készültek, így ha az egyik szem csak az egyiket, másik a másikat látja (a neki megfelelőt, nem lehet felcserélni), az agyban összeáll a térhatás. A valóságban is ez történik, csak ott nem "fix fókuszos" képeket látunk, hanem szabadon fókuszálhatunk.

    A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy hogyan érik el, hogy az egyes szemek csak a nekik megfelelő nézeti képet lássák. Itt a megjelenítő más-más irányokba más-más képeket vetít, a szemüveges megoldásnál pedig a megjelenítő minden irányba vetíti mind a két képet és a szemüveg "választ" közülük. Az előbbi hátránya, hogy fix helyről kell nézni (hacsak nem több nézet van, mint kettő, mely esetben némi elmozdulást tolerál a rendszer), míg szemüvegben nagyobb a mozgástér.

    Az igazán jó majd a valós holografikus megjelenítés lesz, de az teljesen más alapokon nyugszik és sokára lesz belőle otthoni tévézés. Mellesleg ott sokkal nehezebben megvalósítható az "ablak hatás": hogy a megjelenítő ne csak egy bennefoglalt teret jelenítsen meg, hanem úgy nézzen ki, mint egy ablak, amin át hatalmas terekre lehet rálátni. Ilyen hologram nem létezik, de a Stereo-3D tudja ezt!

Új hozzászólás Aktív témák