Aktív témák

• #7 DcsabaS senior tag Spongya Bob #1

  2003-04-18 08:17:38 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DcsabaS

  senior tag

  válasz Spongya Bob #1 üzenetére

  Az FSB-nek (vagyis a CPU Front Side Bus-nak) van valamilyen fizikai frekvenciája. Ebből a frekvenciából állítják elő a CPU a belső frekvenciáját (többszörözéssel), illetve az AGP/PCI és más eszközök üzemi frekvenciáit is (többnyire osztással). A RAM működési frekvenciája többnyire megegyezik az FSB frekvenciával. Ennek az az oka, hogy a CPU a legnagyobb adatforgalmat mindenkor a RAM-mal folytatja.
  
  A legelső (tulajdonképpen underclock-olt) Pentiumoknál pl. az FSB megegyezett a belső frekvenciával, mindkettő 60 MHz volt, a PCI frekvencia pedig a szabványostól kissé alacsonyabb, 30 MHz. A 66 MHz-es verzióknál már a szabványos 33 MHz-en ketyegett a PCI. Később megjelentek a 90 és 100 MHz-es Pentiumok, amelyeknél a belső órajel már 1.5-szöröse volt az FSB-nek. Ahogy emelkedett a belső órajel, úgy használtak egyre nagyobb szorzó tényezőket, miközben az FSB értékét igyekeztek 66 MHz-en tartani. Az Intel még akkor is ragaszkodott a 66 MHz-hez, amikor már semmi akadálya nem volt a 100 MHz-es FSB-nek, illetve az ahhoz illeszkedő gyorsabb SDRAM-ok használatának.
  
  Az FSB háza táján az x86-os mikroprocesszoroknál az első lényeges újítást az AMD vezette be, ugyanis az Athlon processzor rendszerbuszához a Digital Alpha processzorához kifejlesztett EV6 buszt vették alapul. Ennek különlegessége, hogy egy órajel alatt 2-szer is tud adatot továbbítani, ezért ha a fizikai frekvenciája 100 MHz (a bit-szélessége pedig 64 bit = 8 Byte), akkor az átviteli sebessége nem csupán 100*8=800 MByte/s, hanem 2*100*8=1600 MByte/s. Ezt az órajelenkéti dupla átvitelt DDR üzemmódnak is nevezik (Double Data rate).
  
  Kisvártatva megjelent az SDRAM-ok között is ilyen DDR üzemódú.
  
  Amikor az Intel észrevette, hogy az AMD Athlon milyen jól profitál a magasabb FSB-ből, illetve annak DDR üzemmódjából, elhatározták, hogy ők is lépnek. A P4 mikroprocesszort úgy alakították ki, hogy annak rendszerbusza egyenesen QDR (Quad data Rate) üzemmódú legyen, vagyis órajelenként 4-szer is történjék adattovábbítás. Az első P4-eknél az FSB fizikai frekvenciája 100 MHz, az effektív adatátviteli frekvencia pedig 400 MHz. (Később áttértek 133/533 MHz-re.)
  
  A szakirodalomban keveredik, hogy FSB-n a rendszerbusz tényleges órajelét értették-e, vagy az impozánsabb DDR (Athlon) vagy QDR (P4) értéket. Minthogy az alaplapi BIOS-okban az órajel beállításakor a tényleges órajelre van szükségünk (hiszen azt szorozzuk), ezért ott az FSB-ként a valós fizikai frekvenciát szokták megadni.
  Amikor viszont átviteli sebességeket hasonlítanak össze, kényelmesebb az effektív frekvenciából kiindulni, vagyis amelyben már figyelembe van véve a DDR, vagy a QDR üzemmód hatása is.
  

Aktív témák