Aktív témák

• #2 Andie őstag

  2005-10-12 23:18:08 #2

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Andie

  őstag

  Muszáj volt lejönnöm megin a Vak Zongoristába. Megviselt az este. Hiába, nem vagyok már fiatal, de legalább holtig tanulok. Legalábbis ezt szoktam mondani mikor kérdezik.
  Az imént ment el ivó- és wareztársam, Fekete Bill. Hoty ennek mindég valami ügye van?! Szokásához hiven az ablakon gyött be, mer arra már nem volt ideje, hogy ajtót nyissak neki. Sietős lehetett a dolga, mert azt sem várta meg, hogy az ablakot kinyissam. Felhivtam a figyelmét, hoty amennyiben a jövöben is ilyetén módon kiván közlekedni meglátogatások alkalmával, ugyan válassza már mindig ugyanazt az ablakot. Ity lekalább csak 1 kitört ablakom lesz.
  Próbáltam megtudni miért siet annyira, de csak legyintett, majd miután felszedte a levert vázát, ennyit mondott : üzleti ügyek.
  Az üzlettársak ekkor rohantak el az ablak alatt, sipolva és szirénázva, de megkönnyebülésemre nem akartak egy még ép ablakon keresztül meglátogatni.
  Bill lecsapta az asztalra a fekete bőrtáskát, amit eddig a hóna alatt szorongatott, mint Bögyös Macát a Kicsit Bob. Kicsit Bobnak azért volt ez a neve, mert mikor az ivóból redszerint hazaért - vagy nem - , akkor nevelés cimén megdorgálta Macát. Szegény asszony már az évek során hozzászokott ehhez, ity semmi más kivánsága nem volt, csak hogy Bob kicsit üssön.
  Bill tehát felnyitotta a táskát, és egy laptopot vett elő, majd átszellemült mosollyal felkattintotta. Mosolya nem volt túl meggyőző, köszönhetően annak a 6 centis vágásnak, és kék-zöld véraláfutásoknak, amik jobb arcát diszitették. Gondolom kés és ököl által.
  - Erről kell kiirni. - mondta, majd heveny rángásba kezdett a bal arcával.
  - Mire? - kérdeztem vissza, hisz jól tudhatta, egy fia üres lemezem sincs, hisz az utolsó 25ös pakkot elkártyáztam. Mellesleg jogtalanul, csalással nyerte el a Vörös tőlem, de mikor ennek hangot adtam, és fel akartam ugrani, valaki suhi! nyakon vágott. A suhi elég veszélyes, mint tudjuk, órákig eszméletlen lesz az ember tőle. Egyetlen ellenszere van, ha az ember időben észleli, és durrbele. A durrbele olyasmi mint a suhi, csak nyolc napon túl gyógyul. Igy hát mire magamhoz tértem, a Vörös lelécelt, a lemezeimmel és a tisztességes kártyázásba fektetett reményeimmel együtt.
  - Hoztam! - kacsintott kedves barátom - úgy találtam egy bolt polcán.
  Erre már nem szóltam semmit, csak töltöttem. Sört. Magamnak. Később, miután Bill beigért két pofont, neki is. Jobb a békesség. Nomeg barátom viperával jár.
  
  Elkezdtük kiirogatni a laptopon található kétes forrásból származó anyagot a ''hozott'' lemezekre, közben Bill elszórakoztatott a nap eseményeivel.
  - Hazajött a Fecske! - újságolta, és úgy nézett rám, mintha ez lenne az év szenzációja.
  - Mit érdekel engem holmi költözőmadár passiója? - vetettem oda, majd rányomtam a Burn gombra. A gép kattogni kezdett, mire rájöttem, hogy elfelejtettem lemezt cserélni.
  - Hüje - nyugtázta barátom
  - Lehet - értettem egyet - ilyenkor? Rég Afrikában kéne lennie! - ekkor belémhasitott a felismerés. Egy pillanatra elakadt a szavam, Bill későbbi elmondása alapján késő őszi szineket vettem fel, majd felorditottam: Lucy!!!
  Történt ugyanis, hogy még tavasszal Afrika déli partjainál hajóztunk a kapitánnyal, és egy alkalommal kikötöttünk Port Elizabethnél. Ezt állitólag valami uralkodóról nevezték el, a kapitány szerint, de én nem hiszek neki. Itt egy kicsit iszogattunk a helyi söntésben, mert volt ünnepelni valónk. Volt ott néhány matróz, akik valami régi ügyre hivatkozva meg akarták verni a kapitányt. De ezt csak a nyolcadik rum után mondták, mikor már jókedvünkben voltunk. Igy miután felállitottuk az egyetlen épen maradt asztalt, és visszaültünk, megismertem a világ legcsodálatosabb nőjét! Lucy! Ó francia kecsesség! Ó mesztic bársonyosság! Ó vaditó szemek! Ó az a tetoválás a bal mellén, a szive felett : ''Csak ezt nem kapod meg''. Romantikus lélek... most is remegek, ha rágondolok - ugyanis megigértem neki másnap, hogy a kikötöben fogom várni, és elhozom magammal.
  Szegény. Remélem azóta rájött, hogy elfeledkeztem róla.
  - Fecske Bobby, a frakkos! - zökkentett vissza barátom a valóságba.
  - Ja az! És jött, vagy hozták? - ezt Bobbynál nem lehet tudni sosem.
  - Most megúszta annyival, hogy kitoloncolták Egyiptomból.
  - Mázlista.
  Bill elmerengett a képernyőn a zöld csikot bámulva, feldagadt arcához a hideg söröspoharat nyomkodta. Aztán szomorúan rámnézett, arcán - már amennyire a dagadás engedte - világfájdalmas ábrázattal. Felkészültem, hogy legalábbis mindkettönk életét hátrányosan befojássoló bejelentést tesz. Végérvényessen.
  - Elhagyott a Böbe. - mondta, majd felhajtotta a sörét.
  - A céda! - nyugtattam barátomat.
  - Azt mondta nem türi, hogy verem. De most mondd meg! Hát már az a néhány pofon is számit?? - kesergett tovább.
  - Meg talán a nőügyeid is kitudódtak - bólogattam együttérzően.
  - Melyik? - nézett rám döbbenten.
  Legyintettem, majd betettem a negyedik lemezt.
  - Van még? - kérdeztem
  - ööö.. hát még a kis Sofie.. de igazán csak..
  - Lemez te balfék! - torkolltam le.
  - Ja, nem, ez az utolsó.
  Barátom felkapta a lemezeket, és a bőrtáskát, majd kihajolt az ablakon, szétnézett, majd távozott, ahogy jött. Kivételesen ugyanazon az ablakon.
  
  Kitsit átirtam egy sort, mert belekavarodtam. Lehet nem kelett volna aszt a zuttolsó rumot megkinnom.
  
  [Szerkesztve]

  Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999

Aktív témák