Az AMD várhatóan a következő év elején mutatná be a Cezanne kódnevű SoC APU utódjának számító, Rembrandt kódnevű lapkát, amelyet meglehetősen nagy titkolózás övez, de a CES közeledte miatt egyre több gyártónál lelhetők fel információk az új fejlesztéssel kapcsolatban.
A Rembrandt SoC APU mobil szinten a Socket FP7, míg az asztali piacon a Socket AM5 tokozással érkezik. Bár az AMD magát a fejlesztést elsődlegesen a notebookok szegmensébe szánja, így eleinte ez kap majd nagyobb figyelmet, maga a lapka ugyanaz lesz asztali szinten is, ahogy azt korábban már megszokhattuk.
Az AMD a gyártáshoz a TSMC 6 nm-es node-ját használja, amelyre átportolták a Zen 3 magot. Ez végül a Zen 3+ jelzést fog viselni, de drámai változást nem kínál az eredeti Zen 3-hoz viszonyítva, pusztán optimalizálásról van szó. A lapkán belül marad nyolc a magok maximális száma, viszont a memóriavezérlő módosul, és támogatni fogja az LPDDR5, illetve a DDR5 szabványt is. A memóriabusz 128 bites marad, de a gyorsabb memóriákkal így is lényegesen nő az elérhető memória-sávszélesség. Információink szerint akár a 4,8 GHz-es effektív órajelet is képes elérni a rendszer, ami komoly előnyt biztosít az aktuális SoC APU határihoz viszonyítva.
A legnagyobb változáson az IGP esik át, ugyanis a Rembrandt SoC APU megkapja az RDNA 2 architektúrát, ennek is a 6 nm-es node-ra portolt felújítását. Itt megint nem szabad hatalmas változásokra számítani a jelenlegi RDNA 2-es GPU-khoz viszonyítva, pusztán optimalizálásról van szó, ami jobb energiahatékonyságot biztosít.
Az IGP felépítését is megkapták már a gyártópartnerek. Korábban már volt szó arról a pletykákban, hogy 12 CU lesz a dizájnon belül, amit meg tudunk erősíteni, és az RDNA 2 felépítése alapján ez ugye megfelel hat darab WGP-nek. Megtudtuk, hogy ezek egy shader motorba lesznek felfűzve, és a ROP blokkok száma négy lesz. Utóbbi részegységről már eleve ismert, hogy két pixelmotort tartalmaz, és egy pixelmotor 4 blending, illetve 8 Z mintavételező egységből áll. Ez a Rembrandt SoC APU IGP-jére levetítve összesen 32 blending és 64 Z mintavételezőt jelent. Infinity Cache ebben a fejlesztésben nem lesz, viszont az L2 gyorsítótár kapacitása megnégyszereződik az előző generációhoz viszonyítva, vagyis 1-ről 4 MB-ra nő.
A lapkán belül PCI Express 4.0-s vezérlőre alapoz az AMD, információink szerint maximum 24 sávval, de a notebookok esetében nem biztos, hogy mindegyik ki lesz vezetve. Az USB4-re viszont számítani lehet, ez egy lényeges újítása lesz a Rembrandtnak, ahogy az CVML kódnevű részegység is, ami többféle specializált gyorsítót rejt, és ezekkel jelentősen növelni lehet az egyes új eljárások teljesítményét, gondolva például a gépi tanulás dedukció szakaszára. Utóbbi állítólag a marketing szintjén majd HSP jelölést kap, egyelőre azonban a gyártók felé a kódneve van jelezve.
A teljesítmény tekintetében a Rembrandt SoC APU a CPU és az IGP alapján is jellemezhető. A processzorrész esetében nagyjából annyit tud a nyolcmagos 15 wattos TDP-jű variáns, amennyit a Cezanne SoC APU fel tudott mutatni 25 wattból. Itt tehát történt némi előrelépés, és valószínűleg ennek az előnynek egy része a 45 wattos osztályú lapkáknál is megmarad.
Az IGP tekintetében a fejlődés bődületesen nagy lesz. A kisebbik, 15 wattos TDP-jű variáns csúcsmodellje nagyjából hozza a Radeon RX 560 mobil verziójának a tempóját, míg a 45 wattos variáns teljesítménye hozzávetőleg félúton van a Radeon RX 560 és 580 mobil verziója között. Az aktuális Cezanne SoC APU IGP-jéhez viszonyítva az előrelépés két-, illetve két és félszeres.
Végül az üzemidőn is reszelt az AMD, és a 15 wattos TDP-jű Rembrandt SoC APU már 19-20 órát is képes teljesíteni olyan körülmények között, ahol a szintén 15 wattos TDP-jű Cezanne SoC APU nagyjából 17-18 órát tudott. Itt nagyon egyszerű tervezési koncepciót követ az AMD, annyira megközelítik az ARM-os rendszerek all-day élményét, amennyire csak lehet.
