Az Intel nagyjából három évvel korábban árulta el a világ számára, hogy az akkor igen nagy újdonságnak számító, variálható frissítési frekvencia szempontjából a VESA Adaptive-Sync szabványát fogják implementálni. Ennek akkor sokan örültek, a gond ott kezdődik, hogy ebből azóta se lett semmi.
A problémás 10 nm-es node-on készülő, Cannon Lake kódnevű lapkából azonban van egy olyan, Core m3-8114Y jelzésű verzió is, csak éppen annyira kis mennyiséget tudja szállítani az Intel, hogy egyetlen notebookgyártó sem épít rá terméket. Ettől függetlenül a minták ott vannak a partnereknél és megtudtuk, hogy az Intel háza táján a Gen10 architektúrára épülő IGP kijelzőmotorja felel meg elsőként azoknak a követelményeknek, amelyek a VESA Adaptive-Sync technológiáját támogathatóvá teszik.
Ráadásul ez nem csak egy papírsárkány, konkrétan létezik rá meghajtó oldali szoftveres implementáció is, ami egyébként valószínűleg kihasználásra is kerülne, ha létezne konkrét végtermék, amiben az érintett IGP aktív lenne. Ebből a szempontból a 10 nm-es node problémái egyáltalán nem jöttek jól, fontos technológiák elérhetőségét akadályozza, ami kellemetlenül érintheti az Intelt.
Nagyon érdekes egyébként, hogy az Intel a partnerek felé FreeSync-nek hívja a variálható frissítési frekvenciát, ami abból eredhet, hogy licencelik az AMD-től a névhasználati jogot. Ez persze a Kaby Lake-G kapcsán nem akkora meglepetés. Ugyanakkor a teljesen saját fejlesztésű platformok tekintetében problémát jelent, hogy a piacon található, Adaptive-Sync szabvánnyal kompatibilis, több tucat kijelző kapcsán a monitorgyártók, nem a VESA, hanem az AMD implementációjának a nevét kommunikálták, azaz mára az egész rendszert FreeSync-nek ismeri a világ. Utóbbival az a gond, hogy az AMD szabadalma, vagyis hiába tekinthető maga az alaptechnológia szabványnak, a monitorgyártók folyamatosan az AMD márkanevét használják, amit ők a FreeSync hitelesítés megszerzése után megtehetnek, de például a konkurens, grafikus vezérlőket fejlesztő cégek már nem. Emiatt az Intel valószínűleg már nem is törné magát azon, hogy egy saját nevet erőltessen a piacra. Ennyi év hátrányból egyszerűbb beállni a FreeSync mögé, licencelni a névhasználati jogot, és megegyezni egy meghatározott pénzösszegben, amiért az AMD majd hitelesíti a megoldásaikat a kompatibilis kijelzőkkel.
A valóságban persze ez egész problémakor leginkább az Ice Lake-et érinti majd, hiszen a Cannon Lake aligha lesz értékelhető alternatíva a notebookgyártóknak, az asztali piacra pedig egyáltalán nem jön. Pedig érdekes lenne látni az új IGP-jét, illetve a variálható frissítési frekvencia leginkább egy olyan elgondolás, ami ezeknek a kisebb teljesítményű fejlesztéseknek kedvez.
