A tegnapi napon írtunk arról, hogy az Intel ebben a hónapban felvázolja a gyártás kiszervezésére vonatkozó tervét. Sok iparági szakember szerint ennek már nagyon ideje volt, de még mindig sok a kérdés az iránnyal kapcsolatban. Ráadásul némi befektetői bizalmatlanságot is kelt, hiszen a bérgyártókhoz való meneküléssel az Intel gyakorlatilag beismeri, hogy lemaradt a gyártástechnológiai versenyben, pedig még manapság is ragaszkodnak ahhoz, hogy náluk van a legjobb gyártási eljárás a nanométer elé írt nagyobb szám ellenére is. Erre konkrét marketinget építettek fel az elmúlt években, mostanság pedig a hangzatos nevekre apellálnak.
Valójában a helyzet rendkívül bonyolult, mert nagyon nehéz megegyezni a bérgyártókkal. A OEM-ek szerint a probléma onnan ered, hogy sem a Samsung, sem a TSMC nem kezelné az Intelt kiemelt partnerként, mivel saját gyárakkal is rendelkeznek. Mindkét keleti cég attól fél, hogy ha az Intelnek esetleg lesz egy jobban sikerült gyártástechnológiája (ez a lehetőség még nem zárható ki a csekély esélyek ellenére sem), akkor gyakorlatilag szükségtelenné válik a bérgyártóknál lekötött kapacitás, vagyis az Intelnek létrehozott gyártósorok nem feltétlenül tudják majd visszatermelni a kiépítésük költségeit.
Az egész egy rendkívül komplex probléma, mert az Intel nem mondana le a saját gyártástechnológiák fejlesztéséről, hiszen hosszabb távon az a céljuk, hogy minden termékük a saját gyáraikban készüljön. Így viszont a Samsung és a TSMC is óvatos, hiszen egy olyan cégért nem éri meg a meglévő és hűséges partnereiket hátrányban részesíteni, amely nem biztos, hogy 2025-ben még velük gyártat. Két röpke évért pedig egyszerűen nincs értelme az Intel igényeire extra gyártókapacitással reagálni.
Az OEM-ek szerint maga a vita hónapok óta tart. Információink szerint az Intel már egy éve megkereste a bérgyártókat egy esetleges komolyabb együttműködés lehetőségével, valószínűleg ekkor realizálódhatott, hogy a 7 nm-es eljárásuk nem lesz kész időben. A kezdeti tárgyalásokat egyébként Raja Koduri vezette, és úgy tudjuk, hogy a Samsunghoz még múlt év áprilisában látogatott el, ami bőven megelőzte az előbb linkelt bejelentét. A Samsung és a TSMC azonban anyagi garanciákat akar arra, hogy ha az Intel esetleg úgy dönt, hogy visszaáll a teljesen házon belüli gyártásra, akkor a számukra kiépített kapacitás anyagi terhét teljes mértékben állják. Ez nem igazán tetszik az Intelnek, hiszen egy átmeneti problémára keresnek egy átmeneti megoldást, ráadásul úgy, hogy az ne látszódjon meg nagyon a negyedéves nyereségen sem. Márpedig, ha a Samsung és a TSMC anyagi garanciákat követel, akkor az nagyon komoly pénzmennyiséget leköthet.
Az OEM-ektől megtudtuk, hogy rövidebb távon egy kompromisszumos megoldás születik majd. Ennek lényege, hogy az Intelt a vezető bérgyártók ki fogják szolgálni, de csak a reálisan kitermelhető szint erejéig. Ez a Santa Clara-i óriáscégnek így is elég jó, hiszen a lapkák egy kis részét átvihetik modern gyártástechnológiára, ami például lefedheti majd a szerverpiacot. Utóbbi a kritikus szempont, mivel jelentős lemaradásuk a konkurenciával szemben ezen a területen van. Persze felhozható még az asztali piac, ahol szintén lényeges különbség érthető tetten, de ez valójában nem stratégiai fontosságú. Az Intelnek többek között nincs jelentősebb baja abból, hogy egy ideje nincs versenyképes HEDT platformja, egyszerűen maga a szegmens szűk, és olyan sokat sem lehet rajta keresni. Az se olyan hatalmas érvágás, hogy a mainstream asztali piac felsőházába nem kínálnak alternatívát, mivel az eladások zöme úgyis a 500 dollár alatti processzoroknál realizálódik.
Tehát az Intelnek nem is feltétlenül kell jelentős gyártókapacitás a bérgyártóktól, a legfontosabb igazából az, hogy a kritikus piacokat részben vagy egészben kiszolgálják. Ilyen szempontból a szerverpiac, illetve a mobil szegmens egy halmaza lehet szem előtt, míg az asztali terület beáldozható.
