A Nikkei Asia egy friss riportban számolt be arról, hogy Kína egy olyan speciális szervezet létrehozását tervezi, amelynek segítségével megpróbálnak menekülőutat adni maguknak az USA szankcióival szemben. Mint ismeretes az Egyesült Államok igen erőteljesen elvágta a stratégiailag fontosnak számító kínai cégeket a nyugati technológiáktól, amire Kína nagyon nehezen tud rövidtávon reagálni, hiszen nincsen meg a szükséges hátterük az élmenő gyártástechnológiák biztosításához. Ezek kifejlesztése pedig időbe kerül, nagyon-nagyon sok időben, tehát a nagy mennyiségben rendelkezésre álló pénz sem segít túl sokat.
Kellő humán- és anyagi erőforrás birtokában a fejlesztéseket Kína is le tudja folytatni, viszont az átmeneti időszakra is reagálni kell, és itt már érdekesebb tényező a hogyan. Ezen a ponton jön képbe az idei év első felében induló "cross-border semiconductor work committee", azaz határokon átívelő félvezető munkabizottság, amelynek a célja a kínai és a külföldi félvezetőipar közötti együttműködés erősítése. Ez része annak a kínai tervnek, amely független chipgyártásra fókuszáló ellátási láncot építene ki az országon belül, amihez nyugatról származó fejlett gyártástechnológiákat vethetnének be.
Mindezt elméletben úgy érnék el, hogy különféle segítséggel ösztönzik a külföldi és kínai vállalatok, illetve kutatóintézetek közötti együttműködés kiépülését. Ez azért kulcsfontosságú, mert ilyen formában Kína anyagilag ösztönözni tudná a külföldi cégeket a Kínán belüli gyártásra, és azzal próbálnák maguknak megszerezni a modern nyugati technológiákat, hogy a nyugati gyártók anyaországát érdekeltté tennék ezek licencelésében.
A Nikkei Asia információi szerint olyan cégeket céloznak, mint az Intel, az AMD, az Infineon, illetve az ASML-t birtokló holland ipari csoport. Ezeken túlmenően a főbb kínai vállalatok is érdekeltek beleértve az SMIC-t, az AMEC-et, illetve a Xiaomi, de befektetési alapok is részt vehetnek.
Az egész azért érdekes mert az USA tiltólistája általánosan nem tiltja meg, hogy a listán nem szereplő kínai cégek az Egyesült Államokban bejegyzett vállalatokkal üzleteljenek. Ez persze bármikor változhat, de ha egy nagyobb amerikai chiptervező részt venne a fenti kínai projektben, és lekötnének egy fix gyártókapacitást egy megadott, igen modern gyártástechnológiára, amihez Kína segítene gyárat is építeni, akkor az USA számára egy esetleges szankció meggondolandó lenne, mivel a saját chiptervező cégüket is erőteljesen sújtanák majd vele. Ez lehet a friss koncepcióban a trükk.
Kína számára a cél egyértelmű, kezelni kell azt az alapproblémát, ami miatt az SMIC nem tud egyszerűen hozzájutni EUV litográfiát alkalmazó berendezésekhez, és ez reménytelenül nagy hátrányba hozza az ország gyártástechnológiai hátterét a TSMC-hez és a Samsunghoz viszonyítva, de lassan az Intel is használni fog EUV-t alkalmazó node-ot. EUV nélkül pedig nincs lehetőség modern eljáráson gyártani, és egy hasonló technológia kifejlesztése rengeteg pénzt, illetve időt venne igénybe. A fenti projekt azonban lehetőséget adna technológiák megosztására, és egy ilyen együttműködési platform esetlegesen utat is nyithat az SMIC-nek az EUV berendezésekhez. Ez ugyanakkor bizonyosan egy képlékeny terület, és nyilván a nyugati országok is figyelni fogják, hogy milyen megállapodások születnek majd. Már csak a technológia potenciális ellopása miatt is fontos szemmel tartani a történéseket.
A törekvésnek abból a szempontból ütközhet kisebb vagy nagyobb falakba, hogy a nyugati országokban is egyre inkább látják a gyárak jelentőségét, és az USA, illetve az EU is arra törekszik arra, hogy modern gyárak építését segítsék elő a saját határaikon belül. Ráadásul az ilyen irányú projekteket nem félnek nagyon komoly anyagi háttérrel megtámogatni. Végeredményben ez az egész felfogható egy helyezkedési versenynek, a globális chiphiányban jelentősen felértékelődtek a gyárak, és minden nagyhatalom, valamint gazdasági és politikai egyesülés próbálja a lehető legjobban pozicionálni magát.
