A Bloomberg információi szerint az Intel érdeklődik a SiFive iránt, és a szóban forgó chiptervező hajlandó is megfontolni egy ilyen üzletet. A Santa Clara-i óriásnak a felvásárlás akár 2 milliárd dollárt is megérne, ami nem kevés pénz lenne a RISC-V architektúrára szakosodott tervezőcégért, de hosszabb távon van ráció az üzletben.
Az egyik legfontosabb tényező, hogy az NVIDIA ARM-hoz való közelítése sokakat ellökött a RISC-V felé, és erre az architektúrára a legegyszerűbben egy meglévő SiFive dizájnt felhasználva tudnak átállni. Később persze tervezhetnek saját RISC-V processzort, de rövidebb távon ez nem realitás, tehát az ARM-tól menekülést mindenképpen átmeneti megoldásokkal kell megkezdeni. Ebből gyorsan hasznot lehet húzni, ugyanis a két érintett már március óta együttműködik, hogy a főbb SiFive IP-k könnyen hozzáférhetők legyenek az Intel gyártástechnológiáin. Ebből egyelőre mindkét vállalat előnyt kovácsol, hiszen gyorsan reagáltak az NVIDIA és az ARM akvizíciója elől menekülők igényeire.
A SiFive számára azonban az Intel jelenleg csak egy bérgyártó a sok közül, vagyis a licencelhető IP-ik többek között a TSMC-nél és a Samsungnál is elérhetők. Erre a problémára jelenthet megoldást az Intel érdeklődése, ugyanis egy felvásárlás után úgy tervezhetik meg a SiFive dizájnjait, hogy azok nagyon hatékonyak legyenek a saját gyártási eljárásaikon, így pedig a Santa Clara-i óriáscég ügyfeleket szerezhet magának a bérgyártó üzletágához, ami kritikus tényező. Ha az Intel valaha is kezdeni akar valamint a TSMC-t és a Samsungot technológiai előnyével, akkor ahhoz partnerekre van szüksége, méghozzá nagyon sokra. A SiFive bekebelezése ebből a szempontból reális alternatíva, mert a beágyazott rendszerek piacára rendkívül versenyképes dizájnokat kínálnak, vagyis jó eséllyel nyernének kellő számú megrendelőt is.
Ezzel a lépéssel az Intel az egyik legnagyobb problémáját kezelhetné, nevezetesen azt, hogy saját magukat leszámítva gyakorlatilag nincs kinek építeni több gyárat, ezzel az egyre drágább gyártástechnológiai fejlesztések költségeit a TSMC-nél és a Samsungnál lassabban tudják visszatermelni, vagyis eleve nehéz pozícióból kezdenek neki az átállásoknak. Ha viszont magukon kívül lenne még számos, relatíve nagy megrendelésekkel dolgozó partnerük, akkor sokkal bátrabban építhetnének több gyárat, így az egyes gyártástechnológiai befektetéseik hamarabb térülhetnének meg.
