Bevezető

Az elmúlt hónapokban sok minden történt a processzorok világában. Leginkább szembeötlő újdonság az AMD új architektúrájára épülő processzorok bejelentése volt, de nem sokkal előtte az Intel is előrukkolt a továbbfejlesztett Core architektúrára épülő Penryn lapkáival. Tisztában vagyunk azzal, hogy az olvasók legfőképpen a Phenom processzorok képességeire kíváncsiak, és meg is értjük őket, de ezúttal rendhagyó módon a konkrétan a Phenommal foglalkozó cikkünk előtt előétel gyanánt egy a szokásostól eltérő elemzést is készítettünk. Ebben megpróbálkozunk az AMD előző három CPU-generációjának architekturális összehasonlításával, illetve ezeket összevetjük az Intel Core két „alfajával”, a Merommal és a Penrynnel (az Intel a mobil lapkák után nevezi el az egyes családokat).

Tesztünkben a szokásos alkalmazástesztek helyett főképpen szintetikus benchmarkokra támaszkodunk, ami tőlünk teljesen szokatlan, de ezúttal elsődlegesen arra vagyunk kíváncsiak, hogy az AMD mit alkotott az elmúlt nyolc évben (a K7 1999-ben jelent meg), és ezt benchmarkokkal lehet a legjobban kimutatni. Persze ha már ebbe belemerülünk, azt is megnézzük, hogy a Penryn miben és miért lett jobb, mint a Merom. Összegezve tehát ezúttal nem egy szimpla processzortesztet adunk közre, sokkal inkább a miértekre próbálunk választ adni. A cikk feltételezi, hogy az olvasó valamilyen szinten tisztában van az AMD és Intel architektúrák főbb jellemzőivel, ezeket egy korábbi cikkünkben már összegeztük, ugyanakkor megpróbáltuk minél érthetőbben, emészthetőbben és érdekesebben megfogalmazni a problémákat és megoldásokat.

Cikkünk négy fő részre osztható, először a cache-hierarchiával foglalkozik, a gyorsítótárak sebességével és tulajdonságaival. A cache a valós alkalmazás során nem választható el a memóriahasználattól, de mi ezúttal különvettük a kettőt, így cikkünk második fejezetében a memóriakezelést tárgyaljuk, amire a K10 új memóriavezérlője miatt van szükség. A harmadik rész a processzorok utasításvégrehajtásával foglalkozik, az egyes végrehajtóegységek sebességével, utasításkészletek implementációjának előnyeivel, hátrányaival, végül kipróbálunk pár olyan programot, melyek az architektúrák tipikus erősségeit/gyengéit fedik fel.

Tesztünk egyik érdekessége, hogy a programok többségét egy szálon teszteltük, ráadásul azonos órajelen (2 GHz), így ki tudtuk mutatni, hogy az adott feladat megoldásában az egyes architektúrák mennyit fejlődtek elődeikhez képest – gondolunk itt a K7–K8–K10 váltásra, illetve a Merom–Penryn duóra –, és azt is, hogy az AMD és Intel processzorok hogyan viszonyulnak egymáshoz. Azt ne feledjük el, hogy a K8, K10 és Core processzorok már többmagos működésre kihegyezve látták meg a napvilágot, tehát amikor egy szálon tesztelünk, nem biztos, hogy megmutatkoznak a többmagos struktúrák korlátai vagy éppen erősségei, ezért is csak elméleti jelentőségűként szabad az eredményeket felfogni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!