A harc folytatódik
Az AMD egy igen nehéz időszakon van túl, de még mindig nem ért véget a szenvedésük, ugyanis ellefelei nem tágítanak, és minden fronton megpróbálnak neki keresztbe tenni. A videokártyák piacán az NVIDIA szorongatja a nyakát, a központi egységek szegmensében pedig az Intel pofozza folyamatosan, a kérdés csak az, hogy meddig bírja még Hector Ruiz csapata a nyomást. A videokártyákkal kapcsolatos változásokról az elmúlt hónapokban rengeteg cikkünk jelent meg, de a processzorok piaca sem volt éppenséggel állóvíz. Az AMD tavaly szeptemberben indította útjára a K10-et először a szerverekbe szánt, Barcelona kódnevű chippel, amely a harmadik generációs Opteronok alapjául szolgál. Pár hónappal később, decemberben megjelent a K10-re épülő asztali processzor is Phenom néven. Az AMD-nek a natív négymagos chip bevezetésével komoly problémái adódtak, az órajelet nem sikerült kellően feltornászniuk, miközben mikroarchitekturális szinten azonos órajelen le vannak maradva, és az Intel már 3 GHz felett jár.
Ez a malőr azóta is rányomja bélyegét a CPU-k piacára, az Intel a gyorsabb és drágább processzorok szegmensében verseny híján befagyasztotta az árakat, miközben a Phenomokért elkért összeg rendkívüli mértékben lecsökkent, ezzel pedig az egy- és kétmagos processzorok feltorlódtak az alsóbb szegmensben; egy-kétszáz forintos különbséggel lehet venni 100–200 MHz-cel gyorsabb processzorokat. Ez idő alatt az Intel sem ült tétlenül, ugyanis 2007 végén bemutatta a 45 nm-es csíkszélességen készülő Penryn családot, mely minden tekintetben az AMD próbálkozásainak fordítottjaként definiálható: elődjénél olcsóbban gyártható, gyorsabb és kevesebbet fogyaszt. Az Intel először csak a szerverekbe és munkaállomásokba szánt Xeont frissítette fel az új chipekkel, ugyanis itt az AMD még mindig komoly ellenfél, viszont az asztali processzorok esetében nincs miért hajtania. A Yorkfield-alapú négymagosok közül csak két Extreme Editiont mutatott be mintegy erődemonstrációként, míg a hordozható gépek piacán a Santa Rosa platform frissítése még csak most kezdődött el igazán.
A Phenom bemutatását követően már sejteni lehetett, hogy az AMD a rosszul sikerült négymagos chipeket valamilyen módon felhasználja, hogy magasabb legyen a kihozatali arány, ennélfogva kevesebb legyen a „kidobni való” szilícium mennyisége, és ezt az elképzelést később pletykák is erősítették. Az elmúlt hetekben hivatalosan is megerősítést nyert, hogy a hárommagos Phenomok hamarosan piacra kerülnek, először PC-gyártók komplett konfigurációiba beépítve, majd külön részegységként is megvásárolhatóak lesznek. A hárommagos processzorokra az Intelnek nincs közvetlen válasza, ugyanis a nagyobbik gyártó csak egy- és kétmagos lapkákat gyárt, ezeket pedig nem lehet csak úgy összetapasztani. A kihívásra az Intel a tőle telhető legegyszerűbb megoldást választotta: úgy döntött, hogy a 45 nm-en készülő kétmagos CPU-kat dobja piacra magasabb órajellel, és így próbál meg versenyben maradni.
Core 2 Duo E8200 tálalva [+]
Ez meg is történt január elején, de Magyarországon csak mostanában vált elérhetővé a kétmagosok új generációja. Szerkesztőségünk hozzájutott egy Core 2 Duo E8200-hoz, ez jelenleg a legalacsonyabb órajelű Penryn-alapú kétmagos. Nem lett volna rossz, ha sikerül letesztelnünk a magasabb órajelű változatokat is, de a lényeg, hogy a magyarok számára legvonzóbb, legmegfizethetőbb típust sikerült megnéznünk. A benne lakozó mag kódneve Wolfdale (egy amerikai település után), és egy sor újítást vonultat fel a már jól ismert Conroe-hoz képest. Az üdvöskék 2,66 GHz-től 3,16 GHz-ig skálázódnak, a rendszerbusz órajele 333 MHz, a specifikált TDP pedig 65 watt, ahogyan a 65 nm-es processzorok esetében megszokhattuk. Az új processzorok elődeikhez képest három ponton térnek el lényegesen.
A processzor [+]
Először is, mint már említettük, 65 helyett 45 nm-es csíkszélességgel készülnek, ennek következtében a magméret kisebb lett, ezzel együtt a fogyasztás és a hőtermelés is csökkent. A Penryn család elődjéhez képest 50%-kal nagyobb másodszintű gyorsítótárral rendelkezik (3 vagy 6 MB), és támogatja az SSE4.1 utasításkészletet is. Vannak még különbségek, ezeket korábban megjelent cikkünkben részletesen végigvettük. Összegezve elmondható, hogy miközben a chip fogyasztása mérséklődött, az órajelenként elvégzett utasítások száma (IPC) növekedett, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Hűtés [+]
A kisebb fogyasztás ellenére az Intel nem sorolta alacsonyabb TDP-osztályba az új processzorokat, de hogy miért, azt nem igazán tudjuk, értjük. Tesztjeinkben a négymagos Core 2 Extreme QX9650 megközelítőleg annyit fogyasztott, mint az alacsonyabb órajelű, de csak kétmagos Core 2 Duo E6750. Ha az egyenlet egyik oldalára a négymagos Extreme processzor helyett egy kétmagos Wolfdale-t teszünk, akkor logikusnak tűnik, hogy annak fogyasztása megegyezne egy egymagos, 65 nm-en készülő Core 2 processzorral (ilyen persze nincs, legfeljebb Celeron 4xx néven találunk hasonlót). Ez komoly fegyvertény az Intel oldalán, miközben az AMD a K10-et az energiahatékonyság jegyében fejlesztette. A processzorhoz mellékelt hűtő is ennek megfelelően épül fel: az Intel ugyanilyen coolert ad az egymagos, Core-alapú Celeron 4xx széria tagjai mellé.
Méretek [+]
Készítettünk egy képet az egyes Intel processzorokhoz gyárilag csomagolt hűtőkről. Szembetűnő a különbség, a bal oldalon látható az egymagos, Core-alapú Celeron, illetve az új Core 2 Duo hűtője, magassága alig a fele a középen látható, NetBurst-alapú Celeron D-hez adott hűtőbordáénak. A jobb oldalon egy első generációs Core 2 Duo, az E6300 gyári coolere látható, rézbetéttel a közepén.
Core 2 Duo E8200 [+]
A Core 2 Duo E8200-at a legújabb CPU-Z már helyesen detektálta, a processzor feszültségét azonban valamiért alacsonyabbnak tüntette fel, mint amit a BIOS-ban beállítottunk (a gyári feszültség 1,225 V). A nálunk járt típus egy üzletből származik, tehát nem gyári mintapéldányt teszteltünk. Ennek steppingje C0 volt, ami az eddig nálunk vendégeskedő összes négymagosról elmondható; a rendszerbusz 333 MHz, míg a másodszintű gyorsítótár mérete 6 MB. Az L2 cache-nek nem csak a mérete változott, de az asszociativitási szintje is, hogy ez mit is jelent, arról szintén írtunk már. A magasabb asszociativitási szintű cache-ben magasabb a találati arány (cache-hit), viszont lassabb benne a keresés. A Core 2 Extreme QX9650-nel foglalkozó cikkünkben azt is kiderítettük, hogy bár nagyobb lett a cache, annak elérési ideje picit megnőtt, általában 1 órajel különbséget mértünk ki. Ezt valószínűleg egyesek nem veszik jó néven, de áldozatot is hozni kell: ha nő a gyorsítótár mérete, akkor az órajelnek hosszabb utat kell megtennie, tehát növekszik az elérési idő, ilyen egyszerű a magyarázat.
Most pedig térjünk ki a rivális lapkáira. Az AMD a már tesztelt Phenommal indul csatába az Intel négymagosai ellen, viszont egyelőre nagyon távolinak tűnik a K10-re alapozó kétmagosok megjelenése, miközben a K8-alapúak nem képesek elég magas órajelet elérni. Az AMD-nek tehát valami másra (lám, egy hárommagos processzorra) van szüksége ahhoz, hogy az Intel újonnan bevezetett kétmagosaival felvegye a harcot. Magyarországon még egy darabig nem lesz kapható a hárommagos Phenom, de egy kis trükkel már most képesek vagyunk „emulálni” azt. A jól ismert CPU-Z készítője a legújabb verzióba beépítette a Phenom processzorok adott számú magjának letiltását, így létrehozhatunk egy ál-hárommagos Phenomot.
Így is tettünk; a programmal csak az operációs rendszer előtt emulálhatjuk a magok letiltását, a harmadszintű gyorsítótár, a processzorban található északi híd és más részegységek ettől még ugyanúgy működőképesek maradnak, mintha egy valódi hárommagosról lenne szó. Ezt fontos kiemelni, mert mint azt az AMD hazai képviselete is megerősítette, a tri-core Phenomban csak egyetlen mag lesz letiltva, a gyártó más változtatást nem eszközöl a processzorban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
