Megjelenítés, bevitel
Ha nem lenne az a fránya fényes felület, az Aspire One 751 11,6”-os kijelzője a gép legjobb összetevője lehetne. Kár, hogy már a netbookoknál is dívik ez a felület, melyről a Computexen a BenQ képviselője elmondta, hogy azért használják, mert nagyobb fényerőt, betekintési szögeket és élénkebb színeket lehet rajta kihozni, mint a matt modelleken. Ez valóban így is lehet, mert a tükröződéstől eltekintve a kis TN+film panel egészen jól teljesített. Szemből nézve szép, egyenletes volt a képe, oldalról és felülről szemlélve sem volt olyan rossz, láttunk már sokkal gyengébb megoldásokat.
Hogy a majdani vásárlóknak kedveskedjünk, és persze kíváncsiságból, megmértük a számunkra új, 11,6”-os monitor színhelyességét. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pr szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tole. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Ismét szokásos, 10 DeltaE érték körüli átlagos és közel 30-as maximális eltérést tapasztaltunk. A kalibrálás után 1,5 DeltaE környékére csökkent átlag és 4 DeltaE alatti maximum is szokásosnak mondható a kategóriában.
Homogenitásban megtette a magáét a LED-es háttérvilágítás. Szemmel nézve és műszerrel mérve is nagyszerűen egyenletesek voltak a színek. Egyedül az alsó régiókban volt számottevő bevilágítás sötét környezetben. Fényerőben 171 cd/m²-s maximumot mértünk, ami a 0,6 cd/m²-s minimummal elég magas, majdnem 300:1 kontrasztarányt ad. Nagy kár, hogy a kijelző láthatóságán – különösen erős fényben – sokat ront a fényes felület.
Kis kijelzőjük mellett a keskeny billentyűzetet szokták felhozni a netbookok gyengéjeként. Ezen a téren hatalmasat alkotott az Acer. Az Aspire One 751 gombjai egy kis optikai trükkel órásinak látszanak, mindemellett tényleg elég nagyok is. A MacBookokhoz hasonló, elkülönült, teljes felületükön azonos méretű (tehát nem lejtenek az oldalai) billentyűi vannak, melyek alapterülete és érintési felülete is durván 16x16 milliméteres. Ugyanekkorák a normál klaviatúra gombjai is, de azok felfelé 13x13 mm környékére szűkülnek össze. A többi notebookon legfeljebb 15x15 mm alapterületű, felül rendszerint 12x12 mm-es gombok vannak.
Önmagában a méret még kevés a sikerhez, legalább ennyire fontos a kiosztás és a nyomáskomfort. Kiosztásban egészen jó a 751, csak a fránya PrintScreen és Pause/Break gombok helyére kerülhetett volna valami fontosabb. A PageUp és PageDown elhelyezése a kurzormozgatók mellé jobb megoldás, mint ha csak Fn váltóval lehetne őket elérni, ahogyan a rájuk telepített Home, End párost. Magyar kiosztású klaviatúránkon csak az Ú és Ű, valamint a nulla volt szűkítve, a kurzormozgatók ugyan vékonyak, de a lehetőségekhez mérten elég szélesek.
Nyomáskomfortban az Acer Aspire One 751 messze a legjobb az általunk próbált netbookok közül. És ebbe beletartozik a majdani Asus és MSI konkurens, melyeket alaposan megnyomkodtunk a Computexen. Kár, hogy a tapipad már nem ennyire jó. Elődjéhez, a D150-hez képest ugyan méretben és oldalarányban is fejlődött, ráadásul az újabb Eee PC-khez hasonlóan multi-touch technológiájú, de lenne még mit fejleszteni rajta. Egybeszabott gombja például túl vékony, olcsó hatást keltve jár, és közepén túl nagy a lenyomhatatlan holttér a két billentyű között. Nem voltunk megelégedve felületével sem, ami rövid használat után olajos érzetű, tapintású lett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
