Acer Aspire One D150

Annak ellenére, hogy az Asus találta ki a netbookot, és sokáig egyedüliként uralta a piacát, az elmúlt év végére már az Acer prezentálta a legmagasabb eladási számokat. Egy szem Aspire One gépe a statisztikák szerint jobban fogyott, mint a kisebbet, nagyobbat, okosabbat és szebbet is felvonultató Eee PC-k hada. Minden bizonnyal azzal tudott nyerő lenni az alap A150, hogy a legjobb ár/érték mutatót produkálta. Ma utódjával, a D150-nel ismerkedünk meg, melynek már 10,1”-os kijelzője van a régi 8,9”-os helyett.

Első pillantásra nem sokat változott az Aspire One, bár ebben a kategóriában a konkurensek még jobban hasonlítanak egymásra, mint a nagyobb notebookoknál. Valamivel meredekebben emelkedik a fedél, de közte és az alsó rész között megmaradt a sötét betét. Bár több mint egy hüvelykkel nagyobb az új modell képátlója, alapterülete alig nőtt. Az előd 249 x 170 millimétere 260 x 185-re duzzadt, de a friss modell valamivel laposabb. Legalábbis akkor, ha a kisebb, háromcellás akkumulátorral szerelik fel. Nálunk a nagyobb hatcellással járt, ami a farát kissé, súlyát pedig jobban, 1,18 kilogrammról 1,33-ra emeli meg. Homlokzatán az elődhöz hasonlóan továbbra is csak a Wi-Fi retesze és néhány szellőzőnyílás látható. A hátsó traktust a méretes akkumulátor tölti ki. Most hagyományosabb zsanérkialakítást kaptunk, emellett hátul is folytatódik a felső és alsó rész közötti sötét sáv.

Oldalt eltűnt az Aspire One jellegzetessége, a két memóriakártyahely, van viszont helyette más egyedi részlet. Hátulra egy csepp alakú, fémkeretes, zöld díszt tettek Aspire felirattal. Szerintünk ez jobban sikerült, mint az Asus Eee PC-k krómkeretes köve. Kicsit eljátszottak a felső és alsó él illesztésével, a „csepp” környékén kiszélesedik a sötét sáv. Csatlakozók tekintetében maradt az unalomig agyonismételt standard, a három USB, két hangcsatlakozó, kártyaolvasó, analóg monitorkimenet, Ethernet aljzat, tápcsatlakozó és a Kensington zárhely.

A méretes, hátul kilógó akkumulátor csak pár milliméterrel emeli meg a gép fenekét, ennek köszönhetően ölben tartva sem akar hátrabillenni a masina. Mint fentebb írtuk, a gép tömege ezzel a teleppel is bőven másfél kiló alatt marad, de az 57,7 Wh (vagy 62,6 Wh?) jó hosszú elektromos hálózat nélküli üzemidőt biztosít.

Belül most már nemcsak a kijelző fényes kerete, hanem az alsó rész is fekete. Rossz hír, hogy a 10,1”-os, de továbbra is csak 1024x600 pixel felbontású monitor tükrös borítást kapott, ami világos környezetben sokat ront használhatóságán. Pedig a mögötte rejtőző, LED háttérvilágítású panelnek nagyon komoly fényereje van. Talán egy kicsit komor ez a sötét belső, amit egyedül a zsanér melletti díszítőelem vonalát követő, enyhén érdes felület és a bekapcsológomb zöld kerete dob fel egy kicsit. Lejjebb haladva szomorúan tapasztaltuk, hogy a szűkös szélességből további jó centiméternyit pazaroltak el a billentyűzet két oldalán. Elődjéhez képest javult a touchpad, melynek most már a jó oldalán – tehát alatta – vannak a gombjai. Méretén még lehetne egy kicsit fejleszteni.

Mint a legtöbb netbooknál, az Aspire One D150-nél is csak a zsanér ereje tartja együtt az alsó és felső részt (az viszont erősen), nincs külön zárszerkezete. Éppen emiatt kissé nehézkes kinyitni. Korábban a fekete betétnek olyan formája volt, hogy könnyen a fedél alá lehetett nyúlni, most már nehezebb ez a mutatvány. Kellően nagy szögben nyílik a D150, így a magasabb felhasználóknak sem kell majd túlzottan görnyedniük, ha ölbe véve használják az apróságot.

Ellentétben az MSI Windjeivel, az Asus egyes Eee PC-ivel, vagy akár elődjével, az Acer szabad hozzáférést enged az Aspire One D150 lényegesebb hardverkomponenseihez. Alul a legnagyobb ajtó alatt természetesen a 2,5”-os merevlemez rejtőzik, a kisebbek alá a memóriamodult és a vezeték nélküli hálózati egységet dugták. Minden itt található szellőzőnyílásban korrekt kis rácsos, portól és egyéb szennyeződéstől védő betét van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!