Több weboldalon megcsodálhattuk már hetekkel ezelőtt az Olympus új jövevényét, mely elődeivel ellentétben szinte teljesen műanyag borítást kapott. (Az E-P1 és E-P2 ugyan szintén műanyag vázzal rendelkezik, de szálcsiszolt alumínium fedőlapot kaptak.) Képeken látva az újonc a már megismert E-P1/2-nél kisebbnek tűnt, ezért igen meglepő volt először élőben látni, megfogni. Szerkesztőink első reakciója egyhangúan az volt, hogy „hú, ez nem is olyan kicsi”. És valóban, az E-PL1 ugyan valamivel keskenyebb (szélesség 11,5 vs. 12,1 mm) elődeinél, ugyanakkor magassága 3 milliméterrel több.
Ducibb megjelenéséhez hozzájárul a hangsúlyos markolat is, ami nem volt jelen az E-P1/2-nél. Jó fogását, biztos(abb) kézben tarthatóságát a masina kisebb tömege is segíti.
Míg az E-P1 az m4/3 láz igazi elindítójaként a klasszikus PEN vonalat igyekszik követni, addig az E-PL1-gyel már csak folytatni kell a vásárlók érdeklődésének ébren tartását. Mindazonáltal az újonc is eléggé retró külsőt kapott, hiszen kialakításával a klasszikus Camedia fényképezőgép-vonalat idézi (például C-70 Zoom, C-2040 Zoom, C-3020 Zoom és társaik).
Nos, ha a dizájnban fellelhető különbségektől el is tekintünk, azért a két vonal (E-P1/2 – E-PL1) között akad még bőven eltérés, ami például a funkcionalitást illeti. Említettük ugye a vaskos markolatot, amelynek köszönhetően az E-PL1 fogása valamivel jobb; az E-P1/2 vonalon cserébe két paraméterező tárcsát is kapunk - no nem mintha ezek kompenzálnák a biztosabb fogás hiányát. És akkor ott van még az újonc beépített vakuja, amit még az E-P2 sem tud felmutatni.
Az E-PL1 az Olympus elektronikus keresőjével is bővíthető, a vakusaru alatt itt is megtaláljuk az ehhez elengedhetetlen aljzatot. S ha már a hátoldalon járunk, a két váz (fenti képeken az E-PL1 és az E-P1 látható) másik szembeötlő különbsége még az E-PL1 kisebb kijelzője. A különbség számszerűsítve nem nagy (2,7” vs. 3”), ráadásul mindkét LCD felbontása egyformán 230 ezer képpont. Működés közben nem tapasztaltunk eltérést a két kiegészítő közt, így sem sebességre, sem láthatóságra nem voltak különbözőek.
Az E-PL1 kapcsolói, kezelőszervei annak ellenére, hogy a gyártó ezt a készüléket a belépőkategóriába sorolta, mind elsőrangúak, csakúgy, mint maga az egész készülék kivitelezése - az Olympus magasra tette a mércét e téren. A módválasztó tárcsán itt is találkozunk a filmfelvételi ponttal, de ha gyorsan szeretnénk valamit mozgóképekben is megörökíteni, akkor egy dedikált, a felvételt azonnal indító gomb is rendelkezésünkre áll, ami nagy előny az elődökkel szemben.
A váz jobb oldalára egy kevésbé elegáns plasztik fedél alá került a fényképezőgép USB és HDMI csatlakozója.
Visszatérve röviden a vakuhoz: az E-PL1 villanója csuklós rendszerű mechanikájának köszönhetően meglehetősen magasra felnyílik, így a nyusziszemek viszonylag könnyen elkerülhetők.
A kis fényforrást egy manuális működtetésű retesz eltolásával lehet felnyitni akár a készülék kikapcsolt állapotában is. Ha a villanó visszazárásakor félúton megtartjuk azt ujjunkkal, akkor akár felfelé is lehet villantani. A megoldás ugyan nem olyan elegáns, mint a kétállású vakukkal szerelt gépeknél, de a célnak ez is nagyszerűen megfelel. Mindenképp jobban örülünk a gyártó ezen megoldásának, mintha az ultrakompaktokhoz hasonlóan a váz előlapjába passzíroztak volna egy kevésbé jól használható kis vakut.
A fémből készült állványmenet az E-PL1-nél sem az optikai középvonal alatt keresendő, ebben sajnos nem tér el a nagy elődöktől.
Végül, a váz tetején a szokásos kép, amit csak a felnyíló villanó bont meg. A vakusaru előtt a monoaurális mikrofon nyílása látható. Még a kioldó viszonylag apró mérete sem zavaró, jól teszi ez is a dolgát. Egy kissé lehetett volna előrefelé billenteni, akkor lenne igazán optimális a kezelhetősége.
Az E-PL1 menürendszere követi az E-P1/2 fényképezőgépekét. Alapesetben itt is egy egyszerű, könnyen és gyorsan beállítható rendszerrel találkozik a felhasználó, amíg be nem kapcsolja azt a menüpontot, amely a részletesebb beállítások kitárását aktiválja. Mint említettük, az E-PL1 a belépőkategóriába tartozik, ám ennek ellenére olyan paraméterhalmazt zúdít a fotósra, mint amilyet a legprofibb dSLR vázak. Szinte minden egyes apró funkció és szolgáltatás egyéni ízlés szerint alakítható - eltérés a komolyabb E-P1/2 vázak menüjéhez képest még az érték-tartományban sincs. Íme pár kép a főbb menüpontokról:
A teljes menürendszer végigjárása a következő kisfilmen tekinthető meg (csak a türelmeseknek, 6p 24mp!):
Természetesen ez a modell is rendelkezik gyorsmenüvel, amelyet a START/OK gombbal aktiválhatunk. Ez az instant elérésű rendszer olyan funkciókat tartalmaz, mint: színséma, fehéregyensúly, képsorozat, képstabilizátor, képarány, felbontás, vaku, expozíciós korrekció, fénymérés, élességállítás, arcfelismerés és ISO érték. Lásd erről a fenti táblázat utolsó két képét.
Természetesen az egész rendszer elérhető magyarul is, de ezen kívül még számos más nyelv közül is választhatunk.
Mivel a készülék elvileg egy az egyben az E-P1/2 gépektől örökölte a képalkotó rendszert (eltérések: némileg módosított TruePix V processzor, amely a gyengébb aluláteresztő AA szűrőre lett kihegyezve), így nem volt kétségünk afelől, hogy itt is nagyon jó teljesítménnyel találkozhatunk majd. És valóban, már a kitobival is nagyon jó minőségű képeket készíthetünk.
Zajos képeink sem mutatnak mást, mint az igen jó képminőséget. Még a maximum, azaz ISO 3200-as érték mellett sem tűnnek el a finom részletek. A fényképező zajának jellege legjobban a homogén felületeken jön ki: homokszerű, finom szemcsés, amely megtartja a képi részleteket.
Még ISO 800 is hibátlan, majd csak ISO 1600-on kezdődik a szemcséződés, amely azonban nem zavaró mértékű. A gyártó az E-PL1 legnagyobb érzékenységét ISO 3200-ban szabta meg ellenben az E-P1/2 ISO 6400 -ával. Szerintünk ésszerű érték az ISO 3200, az ennél magasabb érzékenységek inkább csak marketing- értékkel bírnak, hacsak nem kifejezetten a művészi hatásra gyúrunk (pl. magas érzékenység melletti fekete-fehér fotók).
Természetesen megmaradt a zajszűrő szolgáltatás, amely három fokozatban érhető el: gyenge, normál és erős. Míg a gyenge és a normál között csupán leheletnyi az eltérés, addig az erős szűrés már ISO 400-on is kissé elmossa a finomabb részleteket. Ha nagyon muszáj, akkor ISO 1600-ig a gyenge szintet érdemes használni, majd csak ISO 3200-on jöhet a normál szűrés. Az erős szint valóban kissé erős, és esetenként sajnos kompromisszumot kell kötni használatával (részletek kontra zaj).
A gyártó leginkább a kompakt és az ultrakompakt fényképezőgépekről továbblépni akaró felhasználókat célozta meg az E-PL1-gyel. Egyrészt adnia kellett olyan funkciókat, olyan képminőséget, amely vásárlásra ösztönzi a felhasználókat, másrészt el kellett vennie az újonctól, hogy ne sodorja veszélybe a prémiumkategóriás E-P1/2 gépek piacát. Összegyűjtöttük a pro és kontra pontokat, melyek az E-PL1-ért, illetve az E-P1/2-ért szólnak:
Miben gyengébb az E-PL1?
Miben jobb az E-PL1?
A hiányosságok közül a paraméterező tárcsák hiánya, a minimum 1/2000 mp záridő és a gyengébb képstabilizátor a legfájóbb. Ugyan meg lehet szokni a gombokkal való rekesz- és záridőállítást, sokkal gyorsabb lenne a közvetlen állíthatóság legalább egy tárcsával. Az 1/2000 mp-es záridő ugyan nem sűrűn fog akadályt jelenteni fotózás közben, de egy verőfényes nyári napon karcolhatjuk ennek az értéknek a határát (éljen az ND szűrő!). Az egy FÉ-vel gyengébbnek mondott képstabilizátor valóban kevésbé hatékony, ez az alábbi képen is látszik:
A stabilizátornak három módja van: automatikus, vízszintes és függőleges. Általában szabadkézből fotózva az automatikus módot ajánlatos használni, ez szokta a legjobb eredményt szolgáltatni, ám érdekes módon tesztünk során a vízszintes beállítással tudtunk bemozdulástól mentes képet lőni.
A beépített sztereó mikrofon hiánya csak a megszállott filmőrülteknek hiányozhat, de köszönhetően a bővítőaljzatnak (amihez az EVF is csatlakozik) a későbbiek során külső sztereó mikrofonnal orvosolhatjuk a problémát. A lassabb vakuszinkron idő, a dedikált AE/AF, ISO és WB gombok nemléte ugyan kellemetlen, de azért ezek nem elviselhetetlen hiányosságok. Az E-P1/2-ben megszerettük a virtuális horizontot, de bizony e nélkül is lehet teljes életet élni. A vezeték nélküli távkioldás néha jól jönne, cserébe ott az időzítő, az ISO 3200 pedig untig elég.
A hiányosságokat ellensúlyozza némileg, hogy az E-PL1 rendelkezik több olyan tulajdonsággal, amivel a két nagytesó nem, így például egyik elődnek sincs beépített vakuja. A hetes kulcsszámú kis villanó ugyan nem egy stúdióba való fényforrás, azonban gyakran jöhet jól derítési feladatokhoz, vagy ha minden kötél szakad, hát fővilágosítónak. Szerencsére nem a váz előlapjába lett belezsugorítva, hanem egy külön felnyíló egységet képez, így kis kézügyességgel alternatív módon is használható.

A 14-szeres nagyítás manuális fókuszáláskor igen jól jön, azonban továbbra is hiába minden erőlködés, sötétben így is borzasztóan nehéz a megfelelő élességet beállítani (pl. asztrofotózásnál). Az E-PL1 AF rendszere valamivel lassabbnak tűnt, mint az E-P1-é, és gyakrabban is hibázott. A dedikált filmfelvételi gomb előnyeit nagyon nem fogjuk ecsetelni, elég egyértelmű. A gyengébb low-pass AA szűrő a képi részleteknek tesz jót, már a kitobival is tisztességes teljesítményt kapunk.
Szolgáltatások:
Az E-PL1 működési sebessége hasonló elődeiéhez, egyedül az AF pontossága és sebessége marad el minimálisan az E-P1/2 gépekétől. A két paraméterező tárcsa hiánya érezhető, de aki eleve ezt a felhasználói felületet szokja meg, az nem fog hisztérikus rohamot kapni egy egésznapos fotózás után sem.
Az Olympus E-PL1 ugyan rendelkezik egy filmfelvételi móddal, amit a módválasztó tárcsával aktiválhatunk, de köszönet a dedikált felvevő gombnak, szinte feleslegessé válik. Filmfelvétel terén ugyanaz mondható el itt is, mint az E-P1/2 gépeknél. Annyi a különbség, hogy a felvett hang nem sztereó, hanem mono. Kis plusz, hogy mozgóképünk rögzítése közben állóképet is lőhetünk, ha lenyomjuk a kioldót. Egyébként a felvétel indítása és leállítása egyaránt a vörös pöttyös record nyomógombbal történik. (Bővebb részletek Olympus E-P1 cikkünknél).
Értékelés
A gyártó majdnem megteremtette a nagy előd E-P1 házon belüli konkurensét, ám sikerült mégis annyit elvenniük a szolgáltatásokból és funkciókból, hogy a hasznos - és az elődökből hiányzó - pluszok ellenére hosszasan gondolkodóba essünk, melyik készülék is most akkor a nekünk való. Ha nem lenne az 1/2000 mp-es korlát, ha hatékonyabb lenne a képstabilizátor, akkor határozottan ki lehetne jelenteni, hogy egyelőre hiányosságai ellenére is ez az a gép, amit egy kezdőnek érdemes megvennie, ami vele együtt fog fejlődni, s amiről majd pár év múlva egy komolyabb vázra át lehet térni.
Az E-PL1 képminősége nagyon jó. Megörökölte a nagyobb tesók képalkotó rendszerét, de közben csiszoltak is rajta még egy kicsit a mérnökök: a gyengébb aluláteresztő AA szűrő még élesebb és részletgazdagabb fotókat eredményez. A gyártónak több fényképezője híres arról, hogy eleve olyan minőségű JPEG-eket tol ki magából, amelyek szinte feleslegessé teszik a RAW fotózást, hiszen színviláguk és összhatásuk kimagaslóan jó. Valószínűleg az E-PL1 is ebbe a csoportba sorolható. A kis Olympus ára még egy picit magasabb a "vedd meg azonnal" kategóriánál, de ez pár hónapon belül jó eséllyel beáll majd egy nagyon is elfogadható szintre. Egyelőre az E-P1-nél valamivel komótosabb és valamivel gyengébb látású AF miatt csak az ajánlott plecsnit tudjuk odaítélni az Olympus E-PL1-nek.
| Termék megnevezése | Olympus E-PL1 |
|---|---|
| Jellemzés | Belépőszintű m4/3 fényképező az Olympustól. |
| Pro | + Nagyon jó képminőség, + nagyon jó minőségű felépítés, jó anyaghasználat, + jó fogású markolat, + konverterekkel szinte az összes optika használható vele, + modularitás, + opcionálisan kiegészíthető EVF-fel, + beépített vaku, + barátságos ár, ami hamarosan még kedvezőbb lesz. |
| Kontra | - Nincs paraméterező tárcsa, - gyenge képstabilizátor, - 1/2000 mp a legrövidebb záridő, - lassú és néha pontatlan AF. |
| Ergonómia | 85% |
| Képminőség | 92% |
| Ár/Érték | 86% |
| Összetett érték | 89% |

MLaca
Az Olympus E-PL1 fényképezőt az Olympus magyar képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.