Működés
Mikor először meghallottuk, hogy az Olympus is érintőképernyővel adja új PEN csúcsgépet, kicsit megijedtünk, nehogy más gyártóhoz hasonló módon itt is a fényképezőgépből táblagép váljon. Szerencsére félelmeink alaptalanok voltak: az érintőképernyő élességállításra, fehéregyensúly beállítására és fénymérésre használható – ha akarjuk; nem navigálhatunk vele a menüben, de más, képalkotással kapcsolatos funkciót sem vesz el a dedikált nyomógomboktól, tárcsáktól. Egyedül képvisszanézéskor kap még szerepet, ahol egyes funkciók végezhetők vele (például lapozás a képek között). Az OLED kijelző képe még erős nyári napfényben is jól látható, a színek teltek, a fekete pedig valóban sötét. Sajnos a szép képnek nincs sok köze a színhűséghez; ez a kijelző is csak annyira használható az elkészült fotók gyors minősítésére, mint TFT-s társai.
Mivel jól ismerjük olvasótáborunkat, ezért nem húzzuk tovább idegeiket. Elsősorban úgyis mindenki a „világ leggyorsabb AF rendszerére” kíváncsi, ezért összeállítottunk két rövid filmet, melyek az automata élességállító rendszer sebességét mutatják be átlagos és rossz fényviszonyok mellett.
Az érintőképernyőt hívtuk segítségül, általa könnyebben és látványosabban lehet bemutatni a rendszer működését. Egy bökés, egy azonnali fókuszálás – így lehetne röviden jellemezni az automatika működését. Mivel nem láttuk értelmét a stopperórás mérésnek, ezért nem is próbálkoztunk vele, hiszen ehhez a sebességhez már komplex mérőműszer kellett volna. Arra a kérdésre, hogy valóban ez-e a világ leggyorsabb AF rendszere, csak annyi mondható, hogy az E-P3 valóban gyors, a gyártó mérnökeinek egyszer és mindenkorra sikerült elhessegetnie a régebbi PEN-ek mumusát, a lassú AF-t. Szerintünk egy belépőszintű dSLR váz AF sebességét mindenképp felülmúlja az Olympusé. Pontossága sem volt rossz, kellő fény mellett olyan 80%-ban jól élesített a masina. Gyenge fény mellett viszont gyakran nem talál kapaszkodót az AF, hiába a (kívánságra deaktiválható) segédlámpa (főleg akkor, ha nem az optikai középvonal mentén akarunk élesre állni, hanem mondjuk a kijelzőt használva valahol a keresőkép alján egy ponton).
Többek között az E-P1/2-ben is láthattunk képstabilizátort, amely szenzormozgatással próbálta kiegyengetni a fotós kézremegését. Tény, hogy ez a rendszer nem annyira hatékony, mint objektívekbe szerelt ellenfele, de a maga 2-2,5 FÉ előnyével nem ritkán lehet képmentő hatású. Az elődökhöz képest sem romlást, sem javulást nem tapasztaltunk.
Ha Olympus, akkor művészi szűrők. Az új, TruePic VI képalkotó processzornak is köszönhető, hogy az E-P3 immár kereken tíz olyan kreatív szűrőt használ, melyek nagymértékben ösztönözhetik (vagy túlzott használat esetén meggyilkolhatják) a fotós kreativitását. Örök kedvenceink a drámai hatás, a miniatűr hatás, vagy a szépia.
A sémák között túl sok újdonságot nem találtunk; amelyek mindenképp említésre méltóak, azok az e-portré (lásd fent) és a panorámasegéd. Előbbi azért, mert valóban szépen dolgozik, és a portréalany eltorzítása nélkül varázsol szépen retusált képet portréinkból, utóbbi viszont azért, mert nem csinál semmit. Vagy hibás még a tesztkészülék firmware-e, vagy szimplán semmi erőfeszítést nem tettek a fejlesztők annak érdekében, hogy olyan jól használható panoráma módot alkossanak, mint például a nemrégiben tesztelt FujiFilm X100-ban látható.
Az Olympus E-P3 egyéb működése gyakorlatilag megegyezik a korábbi E-P1-ével és E-P2-ével, ezért nem térünk ki rá újra. Próbánk során azonban azt vettük észre, hogy az E-P3 működési sebessége jobb, esetenként sokkal jobb, mint az elődöké; ez az érzés nyilván a jóval gyorsabb élességállításnak és a TruePic VI képalkotó processzornak is köszönhető, amely például a művész szűrők használatakor a sokkal rövidebb várakozási időkben jelentkezik.
- Az érintőképernyő könnyen, nagyszerűen használható, gyakorlatilag nem rendelkezik késlekedéssel, ha megbökjük, azt azonnali működés követi. Amit még a bécsi túra során tapasztaltunk, hogy hiába kapcsoljuk ki működését a rajta található ikonnal, nyakban hordva a gépet – ha az hasunkhoz ér kellő méretű felületen – nem ritkán újra bekapcsol (mivel az ikon felületét is megérintjük, ezért a masina azt érzékeli, „kapcsold be újra az érintéses vezérlést”) és a gép magától elkezd fotózni, ahogy hasunknak koccan járás közben a fényképező hátoldala. Aki nem akarja használni a képernyőt, egyszerűen deaktiválja az érintésérzékelését a menüben.
- A bekapcsolástól számítva 0,8 mp-en belül elkészül az első kép (RAW+JPEG) autofókuszt használva. Ez nagyon jó érték, gyakorlatilag nem maradunk le semmiről, amit le szeretnénk sebtében fotózni. Két kép között pedig csupán 0,6-0,65 mp a kényszerpihenő (szintén RAW+JPEG használata mellett).
- A nyomógombok funkciói inkább az E-PL2-höz hasonló kiosztásúak, így egy korábbi E-Px gépről áttérő fotósnak kell majd egy kis idő, mire újra megszokja a gép „vak" használatát. Minket leginkább az zavart, hogy az ISO érték módosításához a gyorsmenüt kellett igénybe venni (korábbi gépnél egyszerűen felfelé megnyomtuk a multifunkciós vezérlő kurzorát és már meg is volt az értékválasztás). Az E-P3 nyomógombjainak többsége viszont viszonylag szabadon kiosztható, így mindenki saját igényeire szabhatja a rendszert.
- Bekapcsolható az úgynevezett folyamatos AF, ami elvileg még gyorsabb automata élességállítást tesz lehetővé azzal, hogy még a kioldó félig történő megnyomása előtt „nagyjából” élesre áll, ha az optikát a témára szegezzük. Nagyon nem gyorsult a rendszer tőle, de cserébe több energiát emészt fel, ami egy fotószafarinál nem elenyésző tényező.
- Immár használhatjuk a vezeték nélküli vakuvezérlést is, ha rendelkezünk olyan villanóval, ami kompatibilis ezzel a rendszerrel (FL-50R, FL-36R, FL-300R). Összesen négy csatorna áll rendelkezésünkre, amely három csoportra osztva végezheti a dolgát.
- A közeljövőben kapható lesz majd más méretű markolathéj is a géphez. A gyári sem volt rossz, sőt a markolatrész teljes elhagyásával sem vált kényelmetlenné a masina kézbentartása.
- A művészi szűrőket kombinálhatjuk is egymással, egyszerre kétféle választható képünkhöz. Ha a módválasztóval ezek egyikét kiválasztottuk, akkor a gyorsmenüben még egy másikat is aktiválhatunk.
- Érdekes hatásokat hozhatunk létre a többszöri expozícióval, ami maximálisan két expozíciót enged egy képre.
- Képsorokat készíthetünk nem csak expozíciós érték szerint (2, 3 vagy 5 kép, +/-1/3, 2/3 vagy 1 FÉ eltolással), hanem ISO sorozat is készülhet.
Még egy apróság a végére: az E-P3 vakuját is illik legalább 2/3 FÉ-nyire túllőni, különben az alábbihoz hasonlóan alexpós képet kapunk:
Az Olympus E-P3 az elődök szolgáltatásai és funkciói mellett több újdonságot is felvonultat. Az egyszer biztos, hogy más gyártók felső középosztálybéli dSLR-jei sem mind tudnak annyi mindent, mint ez a kis masina.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
