Előkészületek
Sokan úgy gondolják, az extrém tuning annyiból áll, hogy öntjük a kiválasztott alkatrészre a folyékony nitrogént, és egyre feljebb srófoljuk a kívánt paramétereket. Ha nagyon távolról nézzük a dolgot, így is van, dehát a százméteres síkfutás sem más, mint szaladni egyenesen a lehető leggyorsabban, mégsem említhető egy lapon a koca sportoló és a világbajnok. Az Asus jóvoltából egy úgynevezett tuning sessionön találkoztunk a hazai extrém tuningosok legjavával, és ki más tudná legjobban elmagyarázni, miről is van itt szó?
Alapvetően azért extrém az extrém tuning, mert különlegesen alacsony hőmérséklet elérésére képes hűtés segítségével olyan értékeket állítanak be, ami hétköznapi megoldásokkal nem hozható. És itt nem nulla vagy mínusz pár tucat fokra kell gondolni, hanem folyékony nitrogénre, ami -196 °C-os, ráadásul már a beszerzése és tárolása is komoly problémát és anyagi terhet jelent. Negyven liter jóféle anyagért durván 30 000 forintot kell fizetni, a tárolására használt speciális, Dewar tartályok ára pedig 200 000 forint környékén indul, esetleg használtan lehet olcsóbbhoz hozzájutni. És persze a különösen hideg folyadékot nem lehet csak úgy ráönteni a processzorra vagy más komponensre, hanem kell hozzá egy pot, ami újabb több tízezer forintos kiadást jelent. A pot lényegében egy tartály, aminek az alja érintkezik a hűteni kívánt alkatrésszel, tetején keresztül pedig beönthető a folyékony nitrogén. Ma már processzorra, grafikus kártyára, sőt memóriára vagy alaplapra is vehetünk potot.
Dewar edényből könnyebben kezelhető termoszba kerül a folyékony nitrogén
Igen, eddig rá lehetne mondani a dologra, hogy egy „sima” drága hobbi, aki megteheti, megveszi ezeket a felszereléseket, és neki is állhat a rekordok döntögetésének. Az extrém alacsony hőmérsékletek hatására kicsapódik a levegő víztartalma, és elég egy nem megfelelő helyre jutó csepp, máris keresztet vethetünk a drága processzorra, alaplapra, VGA-ra; ezért előbb szigetelni kell, mégpedig alaposan. El kell zárni a potenciális párakicsapódástól minden vezető alkatrészt, csatlakozót, forrasztást, és arra is oda kell figyelni, hogy a potból "kiforró", még mindig meglehetősen hideg gázt elvezessük a rendszertől, nehogy egyes részei megfagyjanak. Szigetelés terén minden tuningos másra esküszik, van aki háztartási törlőkendőket vagy különböző ragasztószalagokat használ, de a WC papír és a rizs is szóba jöhet. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy folyékony nitrogénnel dolgozni veszélyes tevékenység, egy kis figyelmetlenség gyorsan fagyási vagy égési sérülésekhez vezethet.
Kulcsfontosságú az alapos szigetelés...
Amikor elkészül a szigetelés és helyére került a pot, illetve a kiegészítő (rendszerint ventilátoros) hűtés és gázelvezetés, kezdődhet maga a tuning. Persze a jó extrém tuningos nem ugrik bele vakon a kapcsolgatásba, előbb alaposan tájékozódik az aktuálisan használni kívánt hardverről. Alapvetően fontos a CPU vagy GPU architektúrájának megismerése, hogy kiderüljön, a megcélzott benchmark programhoz milyen vasat érdemes használni. Legalább ilyen lényeges utánajárni a hardver tuningos viselkedésének: milyen hőmérsékletre érdemes lehűteni, hogyan skálázódik, nagyjából mennyi feszültséget bír, melyik BIOS-verziót érdemes használni hozzá stb. Ezekről rendszerint a nagy, nemzetközi tuningos oldalakon, jellemzően a HWBot és XtremeSystems fórumában lehet tájékozódni.
... de legalább ilyen jelentős a hardver és szoftver mélyreható ismerete
Akinek megvan hozzá a szaktudása, még bekapcsolás előtt egy újabb szintre tud lépni. Bele lehet nyúlni az alaplap vagy grafikus kártya feszültségszabályozó (VRM) rendszerébe, például azért, hogy nagyobb feszültség leadására kényszerítsék (Vmod), vagy feloldjanak egy lezárt paramétert. A hazai mezőnyben 04ahgy saját kútfőből végzi ezeket az átalakításokat; sok olyan grafikus kártyán hajtott végre Vmodot, melyekhez nem volt leírás az interneten.
VGA Vmod 04ahgy előadásában
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
