Sony VAIO Z

Van néhány olyan notebookgyártó, amelyiknek valamilyen oknál fogva nem kell olyan szorosan követnie a konkurencia diktálta irányvonalat. Sőt, ezek a gyártók – mint például az Apple vagy a Sony – gyakran követettekké válnak. Gondoljunk csak bele, mennyi fehér notebook született az első ilyen színű Macbook megjelenése után, vagy milyen divatos lett mostanában az elkülönített, szigetszerű gombokkal szerelt billentyűzet, amit sokan az Apple-nek tulajdonítanak, pedig a Sony már évekkel korábban használta. Mai tesztgépünk a Sony VAIO notebookjai közé tartozik, melyeket egyfajta misztikum leng körül, különösnek számítanak. Vajon tényleg azok?

Külsőre a VAIO Z-ről nehéz megmondani, melyik méretosztályba tartozik. Látszik rajta, hogy viszonylag kicsi, tehát szubnotebook, de a 12,1”-os kijelzővel szerelt gépek kisebbek, a 13,3 hüvelykesek viszont nagyobbak nála. A 314 x 210 mm alapterületű, másfél kilós laptopnak egyedi, 13,1”-os kijelzője van. Formája letisztult, fedelén csak a méretes VAIO felirat fényes (fémes), a többi rész kellemes tapintású, matt műanyag. Pontosabban csak műanyag, és nem fém.

Szemből nézve, a felső és a valamivel világosabb alsó rész határáról meglehetősen nagy illesztési hézag köszönt ránk vissza. A két elem találkozását szándékosan alakították így, mert nyitószerkezetként funkcionál – szerintünk elég jól. Kicsit lejjebb LED-ek sorakoznak, középen pedig emeletes kártyaolvasót találunk. Ez nem véletlen, hiszen egy Sony gépnek nemcsak a szokásos SD és MMC kártyákat kell támogatnia, hanem a gyártó Memory Stickjeit is. Az olvasótól jobbra található a Wi-Fi ki/bekapcsoló retesze. Csatlakozóktól mentes a hátsó, világosszürke rész, itt csak az akkumulátor látható.

Oldalt, a billentyűzet fölött is jó nagy az illesztési hézag. Ha a laptop mellett a táskánkban apróbb dolgokat is szállítunk, azok akár be is csusszanhatnak a monitor és a klaviatúra közé. Balra, teljesen előre kerültek a hangcsatlakozók, ezeket egy mini FireWire és egy USB aljzat követi. Érdekes, hogy a Sony megtartotta az analóg modemet, melynek konnektorát egy kis fedél takarja. Utána jön a Kensington zár nyílása, mely használat közben minden bizonnyal blokkolja majd nemcsak a modemet, hanem a szorosan utána következő ExpressCard aljzatot is. Ezt egy közepes méretű szellőzőnyílás követi, majd egy újabb kis fedél alatt az Ethernet hálózati csatlakozó. A sor végén, krómos díszkeretben trónol a tápcsatlakozó. A másik – jobb – oldalra már kevesebb minden jutott. A hely nagyobb részét az optikai meghajtó foglalja el, részben alatta található a HDMI, amit egy USB és analóg monitorkimenet követ. Ezen az oldalon a bekapcsológombot ültették a krómkeretbe.

Csinosra szabták a VAIO Z zsanérját. Valójában egy átlagos megoldásról van szó, de úgy néz ki, mintha a hátsó, krómkerettel zárt hengeren fordulna el. Kellemesen, finoman jár, de a vékony és hajlékony fedél miatt furcsa a gép kinyitása, és pehelysúlyúnál nehezebb tárgyakat sem mernénk rárakni zárt állapotban. Sötét környezetben némileg zavaró, hogy a krómkeretes bekapcsológomb működés közben zölden világít.

Kellemes belső fogadott bennünket a VAIO Z fedele alatt. Örvendetes, hogy a kijelző matt, és csak egy centiméteres kerete van. A fekete, matt felső és grafitszürke, enyhén csillogó alsó rész között szerintünk jól mutat a világos, henger alakú átmenet. Természetesen a VAIO-nak elkülönülő, szigetes billentyűzete van. De ez nem olyan megoldású, mint mondjuk az Asusnál, ahol a gombok továbbra is egy kiszedhető alapon vannak, csak az alakjuk más. Itt, az Apple gépeihez hasonlóan, közvetlenül a gép borítása alól kandikálnak ki a gombok. Alattuk egy kis ívet vetve jön a szálcsiszolt fém látszatát keltő, de valójában ismét csak műanyagból – szerencsére jó minőségűből – készült csuklótámasz. Közepén mintás touchpadot találtunk két vékony gombbal és köztük ujjlenyomat-olvasóval.

Nem feledkeztek meg a Sonynál a magasabb felhasználókról. A kis Z-s VAIO kellően nagy szögben nyílik ahhoz, hogy ölbe véve ők is kényelmesen, görnyedés nélkül használhassák.

Sajnos, azt nem tudtuk megnézni, hogyan fér el belül a teljes Centrino 2 platform a diszkrét grafikus alrendszerrel, 2,5 hüvelykes merevlemezzel, optikai meghajtóval és ExpressCard foglalattal együtt. Alul csak a két memóriamodul fedelét találtuk, és az akkumulátort.

Mögötte feltűnt a jobb mobil gépek kötelező tartozéka, a beépített 3G modem SIM kártyájának beillesztő nyílása. Sajnos tesztgépünkben ez csak egy vakablak volt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!