Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

A V200 ebben a tesztünkben is gyengén muzsikált, amivel bő három perccel tovább tartott neki a telepítés, mint márkatársának, a V+100-nak.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott sem volt túl nagy, de azért a V200 itt is az SSD mezőny legvégére szorult.

Végszó

A korábban rendkívül szimpatikus, 96 GB-os V+100 után a 64 GB-os V200 csalódás volt számunkra. Az talán még a kisebb probléma, hogy SATA 6 Gbps támogatásának ellenére sincs túl sok köze a meghajtónak az eddig nálunk járt leggyorsabb SATA szabványnak megfelelő SSD-k sebességéhez. Ez ugyanis egyelőre leginkább csak a szekvenciális műveletek esetében látható és használható ki, ami egy rendszermeghajtó esetében nem elsődleges szempont.

Sokkal nagyobb gond, hogy a meghajtó szinte leblokkol, ha egy erősebb, kisebb fájlokat is tartalmazó írásából álló műveletsort kap. Ahogy a Photoshop telepítésnél láttuk, akár egy szimpla installálásnál is megmutatkozik a probléma, amivel a merevlemez szintje alá süllyed a sebesség. Ez szerintünk így 2012 elején elfogadhatatlan. Egyszerű lenne az alacsony írási IOPS teljesítményre fogni mindezt, de a V+100 IOMeter alatt még gyengébb eredményeket produkált, viszont valós felhasználás során ez már különösebben nem ütött vissza. A V200 ezen felül a leginkább olvasásra támaszkodó tesztekben sem remekelt.

Egyelőre nem sikerült kiderítenünk, hogy az általunk tapasztalt problémát mi okozhatta. Nem zárjuk ki, hogy valamiféle firmware-gonddal találtuk szembe magunkat, bár újabb verziónak egyelőre nyomát sem láttuk. Mindezek tükrében a kizárólag meghajtót tartalmazó kiszerelés 26 000 forintos kiskereskedelmi árát egyelőre nem adnánk oda ezért az SSD-ért. Olvasóinknak jelen állapot szerint azt javasoljuk, hogy inkább válasszanak olyan modellt, ami tesztejinkben jobb eredményeket produkált, még ha egy pár ezrest hozzá is kell tenni az árhoz. A teszt számunkra is tanulságos volt, ugyanis bebizonyosodott, hogy továbbra sem érdemes csak úgy "vakon" SSD-t vásárolni, ergo még mindig él a mondás: nem mind arany, ami fénylik.

Oliverda

A Kingston SSDNow V200 64 GB SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.