Bevezetés

Minden bizonnyal már jó néhány, SSD vásárlásán elgondolkozó olvasónk fejében felmerült a kérdés, hogy megérné-e némi felárért cserébe két kisebb meghajtóból összeállítani a számára szükséges tárkapacitást. A merevlemezeknél látottakkal ellentétben a NAND flash alapú meghajtóknál sajnos a tárhellyel szinte lineárisan növekszik az ár, ami röviden az jelenti, hogy egy adott modellből a 128 GB-os verzió nem sokkal kerül kevesebbe, mint két 64 GB-os. Ennek fényében megpróbáltuk kideríteni, hogy van-e értelme egy egyszerű RAID 0 rendszerrel két kisebb meghajtóból összeállítani a kívánt tárkapacitást. Első lépés gyanánt kicsit frissítsük fel a RAID 0-ról szóló ismereteinket!

A RAID 0 az eredeti elnevezéssel (redundant array of independent disks) ellentétben semmilyen redundanciát, azaz biztonságot nem nyújt adataink számára. A RAID ezen módozatát csak és kizárólag az átviteli sebesség növelése érdekében lehet használni. A RAID 0 (striping) alapvetően az adatok párhuzamos feldolgozásán alapszik, ami a számítástechnika világában egyáltalán nem új keletű. Gondoljunk csak a többmagos processzorokra, a többcsatornás memóriavezérlőkre vagy a több videokártya sebességét "egyesítő" CrossFire-re és SLI-re, de felépítésükből eredően még bizony magukat az SSD-ket is ide sorolhatjuk.

A RAID 0-s tömbök sebessége azért magasabb az egyetlen egyedülálló háttértárolóénál, mert a RAID-vezérlő a felírt adatokat több kisebb részre bontja, majd szétteríti a rendszer elemei, azaz a háttértárolók (HDD, SSD) között. Ebből következik, hogy a RAID 0 tömb sebességét két faktor befolyásolja. Egyrészt a tömb elemeinek a száma, ami teljesen logikus, hiszen minél több elemből, azaz háttértárolóból épül fel a tömb, annál többfelé oszlanak a felírt adatok. Például egy két merevlemezből felépülő tömb elvileg lassabb, mint egy négy HDD-s tömb. A tömb szélessége, azaz a tárolók száma pénz- és toleranciafüggő.

SSD – 8 NAND chip 8 csatornára

A második fontos szempont az úgynevezett sávméret vagy csíkméret (angolul stripe size), ami meghatározza, hogy az adatokat a meghajtók között mekkora darabkákra "szelje fel" a vezérlő. Az alaplapi vezérlők esetében a csíkméret általában 4 kB-tól 128 kB-ig változtatható; ezt a tömb létrehozása során kell beállítani, később csak az adatok megsemmisülése árán változtathatjuk meg. Leegyszerűsítve: ha a sávméretet 4 kB-ra állítjuk, akkor a vezérlő egy 8 kB-os fájlt a két meghajtó között kétfelé oszt el (2 x 4), egy 1 MB-os fájlt viszont 256-felé (2 meghajtó, 128 db 4 kB-os csík). Ellenben ha a sávméret 128 kB, akkor a szóban forgó 8 kB-os fájl csak a RAID-tömb egyik elemére íródik fel (hiszen a 8 kB kisebb, mint a 128 kB), ugyanakkor egy 1 MB-os fájl 2 x 4-felé "oszlik" (2 meghajtó, 4 db 128 kB-os csík). Ebből látható, hogy a csíkméret komoly mértékben befolyásolja a teljesítményt, hiszen az első esetben a nagy, 1 MB-os fájl felírásához túl sok írási műveletre van szükség, míg a második esetben kis fájloknál elméletben még csak gyorsulásról sem beszélhetünk, hiszen csak egyetlen meghajtó dolgozik, legalábbis a felírásnál. Olvasásnál ugyanakkor általában egymás után sok kicsi, szétszórtan elhelyezkedő fájlt kell beolvasni, és ilyenkor jól jöhet a kettő vagy több, egymástól függetlenül dolgozó drive.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!