Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teleszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszert lementés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag nagyon hasonló eredményt ért el, illetve az 1-2 másodperces eltérés itt még éppen a mérési hibahatáron belül lehet; igaz, a leggyorsabb Vertex 3 és a V200 között már 3 másodpercet láthatunk.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyek hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy eléggé hasonló eredményt mutatott fel az öt meghajtó. Ez a teszt sokkal jobban támaszkodik a processzora, mint az SSD-re.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is viszonylag közel vannak egymáshoz, bár az első három leggyorsabb és a Kingston meghajtója között itt már 4 másodperces differencia van.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek. A V200 itt már jobban szerepelt, amivel a Crucial M4 és a Vertex 3 közé ékelődött be.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. A Kingston 64 GB-os SSD-je itt hozta az elvárható szintet.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már merevlemezes cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami korlátozhatja a művelet sebességét. Ez jelen esetben nem mutatkozott meg annyira, ugyanis a hibernálás a V200 esetében alig volt gyorsabb a Seagate merevlemezünknél látottnál.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!