Fogyasztás, PCIe 2.0-teljesítmény, audiominőség
Tesztünk második felében a fogyasztással és a CrossFire-rel foglalkoztunk. A tesztkonfigurációban változások történtek, ezeket a grafikonokon is feltüntettük.
Először is lemértük az alaplapok fogyasztását kétmagos processzorral és egy videokártyával. Némileg meglepő eredmények születtek, ugyanis mint kiderült, a chipset típusa nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott alaplap kevesebbet fogyaszt egy másiknál. A két X38-as alaplap (Asus és Gigabyte) teljesen eltérő eredményt ért el, és ugyanez igaz a két P35-ösre is (Asus és Gigabyte). Talán a kavarodás az Asus P5E3 Deluxe-on található EPU-nak köszönhető, hiszen éppen azzal mértünk a várttól jóval alacsonyabb értéket.
Második fogyasztásos tesztünkben elsősorban a CrossFire-ös adatokra voltunk kíváncsiak, elvégre csúcskategóriás hardverekről van szó. Mint látható, a P35 és a 975X közel ugyanolyan mértékben terhelte le a hálózatot, az X38-as tesztrendszer viszont picit (+8%) többet fogyasztott, mint a 975X-szel szerelt PC. Mondhatni az előzetes várakozásoknak megfelelő értékeket kaptunk. Hogy erre mi a magyarázat? Az Intel dokumentációi alapján a 975X TDP-je (266 FSB/DDR2-667 esetén) 13,5 watt, a P35 TDP-je 16 watt (333 FSB/DDR3-1066 esetén), ezzel szemben az X38 TDP-je 26,5 watt (333 FSB/DDR3-1333 esetén). Ez a komplexebb memóriavezérlőnek és a dupla akkora PCIe-vezérlőnek (kétszer annyi PCIe sáv) köszönhető. A 975X-ös északi híd 86 mm2, a P35 105 mm2, az X38 pedig nem kevesebb, mint 186 mm2, ami már egy jobbfajta processzor magméretével ér fel, igaz, a chipseteket még 90 nm-en gyártja az Intel.
Megvizsgáltuk, hogy az egyes chipkészletekkel a Radeon HD 2900 XT CrossFire (két VGA együtt) hogyan muzsikál. Ehhez négy játékot teszteltünk le 1920x1200-as felbontásban, 4x-es élsimítás mellett, hogy minél több adatot kelljen átmozgatni. Referenciaként bekerült a grafikonba egy egykártyás eredmény is. Ami azonnal szemet szúrt, az a P35 16+4 sávos, csonka CrossFire megvalósításának hátránya a többi lapkakészlettel szemben. A P35 lemaradása 8 és 24% között volt játéktól függően. Ezt a Gigabyte P35-ös alaplapjával mértük, ugyanis az Asus Blitz Extreme-en egyszerűen nem tudtuk bekapcsolni a CrossFire-t, az ATI meghajtóprogramja (Catalyst) nem ajánlotta fel. Pedig érdekes lett volna látni, hogy a Blitz Extreme-en szolgálatot teljesítő külső PCIe-vezérlő hogyan teljesít. Visszatérve az eredményekhez, az is jól látszik, hogy az X38 és a 975X között nagyon minimális a különbség, mérési hibának tudható be. Ez azért érdekes, mert az X38-ban a videokártyák nem kevesebb, mint négyszer nagyobb sávszélességgel gazdálkodhatnak, de akkor mi lehet a probléma?
A „titok” nyitja, hogy a használt videokártya (HD 2900 XT) PCIe 1.1-kompatibilis, tehát az alaplapon található PCIe csatlakozó hiába tudna több adatot átengedni, a videokártyán található csatoló ebben megakadályozza. Logikus, hogy ha a PCIe 2.0-ból profitálni szeretnénk, akkor PCIe 2.0-kompatibilis videokártyát kell használnunk. Mivel igencsak kíváncsi természetűek vagyunk, ezért a most bejelentett Radeon HD 3850 megérkezését követően az új csatolószabvánnyal kompatibilis videokártyát azonnal le is teszteltük. Az AMD azt állítja prezentációiban, hogy már egy kártyát használva is (tehát még csak CrossFire sem kell) 5–15%-os teljesítménynövekedésben lesz részünk a PCIe 2.0-nak köszönhetően. Tesztjeink nem ezt igazolják, ugyanis a PCIe 2.0 javára semmilyen előnyt nem tudtunk kimérni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
