Intel Glenwood chipset

Intel lapkakészletekben sosem volt hiány, az utóbbi években a gyártó komoly gondossággal ügyelt arra, hogy a chipsetei köré épülő alaplapokat vásárlók mindig naprakész technológiákhoz jussanak hozzá – ez a gondosság azonban olykor megtévesztő is lehet. Az Intel új processzorgenerációihoz hasonló gyakorisággal (többször hozzájuk igazítva) ad ki friss lapkakészleteket. Ez a tendencia fokozottan jellemző az első LGA775 tokozású Pentium 4-ek megjelenése óta, melyek magukkal hozták a 925X-et és a 915P-t, illetve annak variánsait. Nem sokkal később megjelent a 925XE, mely elődjétől mindössze egy ponton különbözött: támogatta a 266 MHz-es FSB-t, vagyis a legújabb Extreme Edition processzort. Aztán megjelent a 955X és a 945P, melyek, bár hoztak néhány újítást az előző generációhoz képest, valójában csak a kétmagos processzorok támogatásában különböztek tőle markánsan.

Az Intel stratégiája különösen azok számára kedvezőtlen, akik akár alkatrészenként összerakott, akár egyben megvásárolt konfigurációjukat szeretnék oly módon továbbfejleszteni, hogy egy erősebb vagy nagyobb tudású processzor miatt ne kelljen rögtön alaplapot, memóriát, netán más komponenseket is cserélni. A 925X/915 sorozat és a 955X/945 sorozat között funkcionalitásban, teljesítményben nem sok különbség van, mégis épp elég ahhoz, hogy szakadékot képezzen az egymagos és kétmagos processzorral szerelt rendszerek között. A megoldás az alaplap további kiadásokkal járó cseréje. Lassan három éve lesz, hogy megjelent az i875P, alias Canterwood, mely ugyancsak egy új processzorhoz volt köthető, ugyanis az Intel akkor adta ki az első 200 MHz-es FSB-vel rendelkező és Hyper-Threading technológiát támogató Pentium 4-eket. A 875P-ről elmondható, hogy akkoriban egyszerűen tökéletes chipkészletként lehetett jellemezni, hiszen rengeteg újítást hordozott magában, és mellé még gyors is volt. Azokban az időkben bizony a chipsetek még a sebességüket, vagyis a memóriakezelést tekintve is különböztek egymástól (gondoljunk csak a PAT-re).

Most, három évvel később az Intel elkészítette a 975X-et, kódnevén a Glenwoodot, mely a 75-ös végződésű elődjéhez méltatlanul mindössze egyetlen processzor miatt jelent meg – a Pentium Extreme Edition 955 kiszolgására termett, még ha természetesen más modelleket is támogat. A történelem megismétli önmagát? A 925XE csak azért indult útjára, hogy támogassa a 266 MHz-es FSB-vel rendelkező Extreme Editiont, most pedig a 975X került piacra ez okból. Vagyis csak majdnem, mert a 975X azért még egy ponton eltér a 955X-től. Rövid tesztünkben az új chipsetet mutatjuk be.

Intel 975X Express blokkdiagram [+]

A 975X chipset szinte teljesen megegyezik a 955X-szel, de attól eltérően a 82975X névre hallgató északi híd valamivel rugalmasabban kezeli a PCI Express sávokat, hiszen képes 16 sávot 1x16 elosztásban egy, illetve 2x8 elosztásban két videokártya számára elkülöníteni, tehát támogatja a CrossFire-t (az SLI-t még az NVIDIA drivere miatt – jelenleg – nem). A 975X ezenkívül semmiben nem különbözik a 955X-től, ennek megfelelően támogatja az összes 533, 800 vagy 1066 MHz-es rendszerbusszal rendelkező LGA775-ös processzort, és 8 GB DDR2 memóriát tud meghajtani. A memóriavezérlő támogatja az Intel Memory Pipeline technológiát is, ami a memóriaelérések idejének csökkentésével gyorsítja a rendszer sebességét (előző tesztünkből kiderült, hogy a 955X semmivel sem gyorsabb a 945P-nél).

A chipset második fele a déli híd, mely a 955X-nél megismert ICH7R. Az ICH7R támogatja az Intel Matrix Storage Technológiát (RAID 0, 1, 0+1, 5), az Intel Active Management technológiát és a High Definition Audiót. A 975X "újításai" ennyiben ki is merültek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!