Külvilág, ergonómia I.
Külsőre, azaz formavilágát tekintve, úgy néz ki a FujiFilm X-Pro 1, mintha a Leica M9 és a Contax G2 gyermeke lenne. Ezzel nincs is baj, mindkét említett fotómasina a legszebbek közé tartozik. Azonban a nagy retró láz közepette sosem árt odafigyelni arra, mennyire lesz kényelmes a gép használata. Mert hiába nagyon szép egy használati eszköz, ha használhatatlan. Lássuk hát, milyen is kézbe venni!
Ha fotózunk az X-Pro 1-gyel, azaz jobb kézzel a markolatot, bal kézzel az optikát fogjuk, s a kereső szemünk előtt van, akkor a legfontosabb gombok, tárcsák mind könnyen elérhetőek, tehát nem kell megszakítani a komponálást, nem kell fogásváltást sem alkalmazni, ha valamin változtatni szeretnénk. Még a váz elülső lapján található kereső-módkapcsoló is ujjra esik (középső ujj). Egyedül az expozíció-korrekciós tárcsáért kell kissé nyújtózkodni, ami nem különösebben súlyos hiba. A készülék fogását meglepő módon komoly mértékben javítja az amúgy hatalmasnak épp nem nevezhető gumimarkolat és a hátlap hüvelyktámasza. A váz „férfias” vastagsága is jócskán javít a foghatóságon.
A nyomógombok egyébként kiváló minőségűek, és méretük is pont akkora, hogy akár kesztyűben is könnyedén és biztosan elboldoguljunk velük. A tárcsák működése kellően könnyed, de mégis jól érezhető ellenállással, megfelelő visszajelzéssel bír a fotós felé. Külön említést érdemel a záridő előválasztója, ami „A” állásban reteszel. Ha innen el szeretnénk mozdítani, meg kell nyomni és nyomva is kell tartani a tárcsa közepén dudorodó kis gombot, miközben elforgatjuk a kapcsolót. Ha már egyszer egy adott záridő értéket beállítottunk, utána nem kell megismételni a kireteszelést, ha új záridőt szeretnénk választani.
Ami elsőre feltűnik az optikai keresőn, hogy nincs dioptriaállításra lehetőség. A hibrid kereső gyakorlatilag ugyanaz, mint az X100-ban: továbbra is fantasztikus. Itt azonban attól függően, hogy milyen gyújtótávolságú optikát csavarunk fel a vázra, változik a kompozíciós keret és a nagyítás 0,37x és 0,6x között. A gyártó honlapján olvasható a műszaki paraméterek közt, hogy a képfedés körülbelül 90%-os, ami szerintünk egy picit több a valósnál. Az elektronikus kereső képfedése természetesen (kb.) 100%-os, tehát érdemes ezt használni, ha nagyon pontos kompozíciót szeretnénk elérni utólagos vágás nélkül.
Dicséretet érdemel a tervezőbrigád, hogy a háromállású élességállítás-váltó kapcsoló két fontosabb módja (AF-S és manuális fókusz) a kapcsoló két végpozíciójába került, így lendületes váltáskor sem kattintunk túl a leggyakrabban használt módon (AF-S). Ráadásul a kapcsoló sem lineáris, mint az X100-on volt (és ott egyébként pont középre került az AF-S mód, így gyakran oda-vissza túlváltottunk rajta), hanem kör alakú.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
