Bevezető, külvilág I.

Még mielőtt beleugranánk az elemzésbe, fontos megjegyezni részünkről, hogy a gépet a jelenleg elérhető legfrissebb, azaz 1.10-es firmware feltöltése után vettük használatba.

Mikor a FujiFilm X100 első kémfotói kikerültek az internetre, szinte hallani lehetett, ahogy világszerte felkiáltanak a szakik. Ki örömében, ki kárörömében, de olyan nem volt, aki közönnyel ment volna el az új klasszikus mellett. Anno az Olympus kezdte a sort azzal, hogy egy 50 éves mítoszt élesztett fel: az E-P1 futótűzként söpört végig a fotós világon. A retró láz pedig azóta is tart, sőt egyre több áldozatot szed, de eddig úgy igazán még egyetlen gyártótól sem érkezett olyan gép (a Leica M9 kivételével, de az egy más történet), amely minden kritériumnak megfelelt volna.

Az Olympus E-P1 ugyan megfelelt a „valami kicsi, könnyű, szerethető, moduláris, bárhova elvihető” szerepkörnek, sőt klasszikus külseje a mai napig párját ritkítja, de mégsem lett az az igazán retró gép, amit a filmes világban nevelkedett, nem ritkán távmérős géppel alvó-kelő fotós szeretett volna. Hiányoztak róla a régi masinákon megtalálható vezérlőtárcsák (záridő, expozíciós korrekció), a beépített kereső a bal felső sarokból és a teljes váztestet borító fekete műbőr bevonat.

Kinézet szempontjából telitalálat lett a FujiFilm X100, hiszen az előbb felsoroltak mind megtalálhatóak rajta. Még egy beépített vakunak is szorítottak helyet – ennek hiányát gyakran emlegették fel az Olympus gépénél. A kereső maga megér egy misét, egy igazi unikum, hiszen nem csak egyszerűen egy átnézeti „optikai lyuk”, hanem egy olyan hibrid megoldás, amely kétféleképpen használható: alapesetben nem a TTL, hanem az átnézeti képet látjuk, amelyre az elektronika rávetíti a kompozíciós keretet, az expozíciós értékeket (rekeszérték és záridő), az érzékenységi értéket, az AF mezőt és az expozíció helyességét.

A másik módja a keresőnek immár teljesen elektronikus és TTL képet adó. A kereső módjai között a fényképezőgép előlapján található kis kar működtetésével válthatunk:

De nem csak a keresőt használhatjuk képeink megkomponálásához, hanem a 2,8”-os kijelzőt a hátlapon, amely 460 000 képpontos felbontásával az elkészített fotók visszanézésére is elegendő. A kereső és az LCD között nyomógombbal válthatunk, de a képváltást rábízhatjuk arra az érzékelőre is, ami a VF mellett jobbra található.

A FujiFilm X100 optikája nem cserélhető, hanem fix 23 mm (ekv. 35 mm) gyújtótávolságú. A gyártó elmondása szerint azért döntöttek emellett a megoldás mellett, mert így egyrészt érzékelő és optika teljes mértékben egymásra lehet hangolva, a szenzor nem koszolódik objektív cseréjekor, és nem utolsósorban a hibrid kereső is csak így volt megvalósítható. A lencserendszer rekeszértékét az azt körbeölelő tárcsa segítségével állíthatjuk F2.0 és F16 között teljes FÉ értékenként. Ha kisebb mértékben (1/3 FÉ) szeretnénk csökkenteni vagy növelni a fényáteresztést, akkor azt a masina hátoldalán látható kis billenőkapcsolóval tehetjük meg (hüvelykujj mellett, jobb felső sarok), vagy záridő-prioritásos módba állítva a gépet úgy, hogy a rekeszgyűrűt „A” állásba tekerjük.

Az objektív elején egy védőgyűrű alatt menet található, amelyre adapter csavarható. Erre az adapterre szűrőket vagy külön megvásárolható árnyékolót tekerhetünk.

Az X100 hátlapja elég zsúfolt: az LCD mellé balra és jobbra egyaránt kerültek nyomógombok. Jobb oldalt egy multifunkciós tárcsa is található, amely nemcsak forgatható, hanem négy irányban nyomkodva külön-külön szolgáltatást indít el. Ennek közepére helyezték el a menü/ok gombot, ami csak nehézkesen, körömmel nyomható be. Próbálkozásaink során nem egyszer előfordult, hogy egy nem kívánt szolgáltatás közepén találtuk magunkat. A problematikus kezelőszervek listája azonban még folytatódik:

A készülék bal oldalán látható tolókapcsolóval állíthatjuk az élességállító rendszer működési módját (egyszeri AF, folyamatos AF, manuális fókusz). Itt sajnos a leggyakrabban használt mód (egyszeri AF - AF-S) került középre, s ha egyszer másik állásába kapcsoltuk a kapcsolót, akkor nehéz visszakapcsolni középre; az esetek (próbálkozások) túlnyomó többségében túlszalad a középálláson az ember keze. Megoldás lehetne a problémára, hogy az MF és az AF-S módok kerüljenek a tolókapcsoló két végállásába.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!