Néhány teszt

Mint korábban említettük, a Nehalem architektúra integrált memóriavezérlővel érkezik, ezért nincs olyan korlátozó tényező (mint a rendszerbusz), ami miatt a processzor ne tudná kihasználni a magasabb elérhető memória-sávszélességet. Kimértük, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. A tesztek egy Asus P7P55D-E Premium alaplappal és egy Core i7-870 (alapórajele 2,93 GHz) processzorral futottak. A DDR3-1600-as órajelet lemértük CL9-es (9-9-9-24-72-1T) és CL7-es (7-7-7-22-72-2T) időzítések mellett is. A DDR3-2202-es beállítás mellé 10-12-12-31-100-1T-s időzítések, a DDR3-2360-as beállítás mellé pedig 10-12-12-31-108-2T-s időzítések társultak.

A memória-sávszélesség kimérését végző benchmark kimutatta a magasabb memóriaórajelek előnyét, mondhatni igen komoly eltérésekről számolhatunk be, az olvasás 32%-kal, az írás 36%-kal, a másolás pedig szintén 32%-kal kapott magasabb értéket. Végülis ahhoz képest, hogy csak a szorzót és a BCLK-t állítottuk át, nem rossz eredmény. A memóriaelérés sebessége is csökkent, közel 20%-kal.

Mindezek ellenére a memória elérésére, sebességére igen kényes tömörítők csak 6-11%-ot gyorsultak.

A kevésbé memóriafüggő alkalmazások, mint a Cinebench és az x264-es kódolás alig 1-3%-ot gyorsultak, viszont az Apache közel 8%-kal több kérelmet képes teljesíteni, ha megemeljük a memória órajelét.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!