Arctic Freezer 13 Pro

Hatodik évét tapossa már az Arctic Cooling Freezer hűtőcsaládja. Azóta a gyártó nevéből elmarad a Cooling utótag, elkezdett a hűtők mellett sok mással is foglalkozni, de a régi ágazat megmaradt. Idén novemberben lesz hat éve, hogy nálunk járt az első Freezer 4, amit még Pentium 4 processzorral nyaggattunk. Most sokadik utódja, a Freezer 13 Pro áll előttünk. Jól látható rajta, merre haladt a hűtők evolúciója. Lényegében a forma nem változott, de minden nagyobb lett. A 80 milliméteres ventilátort 120-as váltotta, a hőcsövek száma megduplázódott (kettőről négyre), a hűtő súlya pedig a kétszeresére nőtt, és még az árra is ez jellemző. Ahogyan annak idején a Freezer 4, a Freezer 13 Pro ma is a nagyfiúk, ha nem az igazi óriások közé tartozik.

Jellemző az Arcticra, hogy mindig valami érdekes trükkel dobja fel termékeit. Tesztalanyunk viszont elsőre egy eléggé unalmas, tucatmegoldásnak tűnt, legfeljebb a ventilátor műanyag keretes felfogatását lehetne kiemelni. Aztán tüzetesebb szemlélődés után kiderült, az Arctic most sem hazudtolta meg magát: a lamellasor alatt, a talapzaton egy kicsi, 50 milliméteres ventilátor csücsül. Arra jó a csöppség, hogy az alaplap síkja fölött kicsit megmozgassa a levegőt, ami különösen jót tesz az északi hídnak (bár ennek szerepe mára már lecsökkent) és a feszültségszabályozó áramköri elemeknek.

Maga a lamellasor nem különösebben érdekes. Ma már a négy hőcső hallatán nem kapják fel a fejüket az extrém tuningosok, ráadásul ezek kialakításával sem nagyon trükköztek az Arcticnál: hagyták őket szépen egy sorban. Ha jobban szétszórják őket a lamellákon, akkor egyenletesebben terítenék a processzor hőjét. Ahogy illik, oldalt meghajlították őket, ezzel irányítva a légáramlatot, rendszerint a ház elejétől a hátulja felé.

Komolyabb hűtőkön ritka, hogy gyárilag előpasztázzák őket, de az Arcticnál ez régóta bevett szokás. Közkedvelt MX-4 pasztájukból kapunk egy réteget, ami akkor kényelmes és praktikus, ha csak egyszer akarjuk feltenni a hűtőt, és utána nem tervezzük többet levenni, hiszen újabb pasztázáshoz már nincs tartalék. Tesztelés után letöröltük a hővezető anyagot, alatta éppen hogy csak fényezett rézfelületet találtunk. Az elit hűtőknél egyrészt jobban kifényezik, másrészt valamilyen felületkezeléssel (rendszerint nikkelezéssel) látják el. Azért célszerű bevonni a rezet, mert felülete idővel oxidálódik, ezzel veszt hővezető képességéből.

Egyedi, felfogatóval egybeépített keretet kapott az Freezer 13 Pro 120 milliméteres ventilátora. Addig nem lesz vele gond, amíg zajosodni nem kezd, mert csereventilátorunknak minden bizonnyal kénytelenek leszünk egyedi rögzítést eszkábálni. Mindenesetre az elhasználódás valószínűleg sokáig várat magára, ugyanis folyadék felületén sikló csúszógyapágyat használtak, ami alacsony zajszintje mellett nem nagyon hajlamos a kopásra. A jó csapágy mellé elég volt egy kisméretű, kis teljesítményű (0,23 amperes) motor, így a kilenc fehér lapát felületét megnövelhették, akárcsak a Scythe Slip Stream ventilátorainál, amiket múltkor a Mugeneken láttunk. Az Arctic a teljesítmény helyett (vagy mellett) az alacsony zajszintre gyúr, ezért a Freezer 13 Pro ventilátora legfeljebb percenként 1350-et pörög.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!