Múlt hónapban egy hír keretein belül már megemlítettük, hogy a thaiföldi áradások hullámait meglovagolva a merevlemezgyártók hatalmas profitra tettek szert, azonban a második negyedév lezárulásával még jobb képet kaphatunk a Western Digital és a Seagate „gazdasági stratégiájáról”. A tisztánlátás végett viszont érdemes a múltban kezdeni a vizsgálódást, ugyanis több évtizedes tendenciák vezettek a jelenlegi helyzethez.
A merevlemezek ára egy ideje már kifejezetten alacsony volt, és a gyártók között kiélezett verseny folyt, ezért a versenyképesség megtartása végett kénytelenek voltak kegyetlen árversenybe bocsátkozni. Persze a veszteséges működéstől még mindig messze állt a helyzet, azonban egy másik komoly problémával, a túltermeléssel is szembe kellett nézniük. Ez olyan méreteket öltött, hogy a pillanatnyilag legyártott adattárolóknak sokszor több mint egy évig kellett a roskadásig tömött raktárakban pihenniük, mire végre sikerült értékesíteni őket.
(forrás: Softpedia)
A szegmens erősebb versenyzői abban látták a megoldást, hogy felvásárlások segítségével megszabadulnak a piac kisebb szereplőitől, amivel persze részesedésük is nő. Így először a Maxtor megvette a Quantumot, majd jött a Seagate, és bekebelezte mindkettőjüket. A Seagate akciójára végül a Samsung tavaly megkaparintott HDD részlege tette fel a koronát, ezzel komoly pozíciót vívott ki a cég magának a piacon. Persze a másik óriás, azaz a Western Digital sem tétlenkedett, ők a Hitachi merevlemezeket gyártó részlegét szemelték ki maguknak. Ezzel a Seagate és a Western Digital páros 90%-ban uralja a HDD piacot, míg a maradékot a Toshiba teszi ki.
2011 őszén ebben az állapotban érte a gyártókat a thaiföldi áradás, amikor is a két gyártó úgy döntött, profitot kovácsol a piaci pánikból. Mivel a raktárak csordulásig voltak telve a készletekkel, fél éves termeléskiesés semmilyen hiányt nem jelentett volna, ennek ellenére az árak mégis kétszeresére, sőt háromszorosára emelkedtek. A vásárlók pedig naivan nem gondolhattak mást, főleg látva a vízben derékig álló gyártósorokat és a homokzsákokkal, szivattyúkkal tarkított képeket, hogy itt bizony tényleg baj van, ezért a magasabb vételárak. Utólag aztán kiderült, hogy a Seagate és a Western Digital ebben az időszakban végül rekordmennyiségű merevlemezt értékesített.
(forrás: Softpedia) [+]
Azonban a csinos bevétel mellett volt még egy húzás a tarsolyukban, ami hosszútávon is jó befektetésnek mondható: elkezdtek a részvénypiacon ügyeskedni. Jogosan azt hihetnénk, hogy egy cég, amelynek gyártósorai egy része víz alatt áll, részvényei meredek esésbe kezdenek. Viszont ha egy olyan márkáról beszélünk (Western Digital), amelynek zsebében ott lapul a HDD-piac fele, akkor a helyzet másként alakul. A mesterséges árfelhajtás miatt nemhogy csökkent, de nőtt a részvények értéke. Az elmúlt év októberében ugyanis 24 dollár volt a részvények árfolyama, de ez idén májusban 44 dollárra emelkedett, ezzel közel 100%-os ugrást érve el. A masszív javulásban természetesen az is közrejátszott, hogy eddig közel 604 millió dollár értékben vásárolták vissza részvényeiket.
A felvásárlások megszűnésével az ár valamelyest csökkenni fog, elemzők 34 dolláros szintet várnak, ami még mindig 50%-os növekedést jelent. A Seagate sem maradhatott ki a buliból, ők ugyanebben az időintervallumban 9 dollárról 32 dollárra tornázták fel a részvényeket, ezzel szerény 355%-os növekedést könyvelve el. Lényegében senki nem szabhat gátat a két óriás árazásának és piaci magatartásának, ha pedig mégis árkartellezéssel gyanúsítanák meg őket, akkor a Toshibára lehet mutogatni. Őket valójában csak ezért hagyták meg, illetve konkrétabban azért nem vásárolták fel, hogy legyen kivel takarózni, védekezni.
(forrás: Softpedia) [+]
Hogy mit tehetnek mindez ellen a vásárlók? Sajnos nem sokat. Ha a kapacitás másodlagos szempont, akkor például rendszerlemeznek 500 GB-os HDD helyett érdemes egy olcsóbb 64-128 GB-os SSD után nézni. Esetleg vissza lehetne térni az optikai adattárolókra való archiválásra is, de a kényelem, a biztonság és a sebesség olyan tényezők, amelyek a komolyabb felár ellenére is sokat számítanak, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb esetben úgysem lehet elkerülni a tányéros adattárolókat, mert fajlagos költségük még dupla-tripla áron is lényegesen kedvezőbb bármely más megoldásnál.
