1 terás nagymenők
A merevlemezek piaca az elmúlt 2 évben első ránézésre másról sem szólt, mint a tárkapacitás növeléséről. A merőleges adatrögzítési eljárás kifejlesztése után a gyártók zöld jelzést kaptak, és sorra jelentették be nagyobbnál nagyobb tárolóikat. Korábban a méret növelésének egyetlen módja az volt, hogy a már meglévő fejlesztéshez "hozzácsaptak" egy újabb tányért, és így megszületett az új változat még nagyobb méretben. Mondani sem kell, ez a felhasználók számára nem kecsegtetett semmi jóval, hiszen a több tányér mellé több fejre van szükség, ezek együttesen pedig magasabb fogyasztást, hőfejlődést, zajszintet és rezonanciát eredményeztek. Az új eljárás segítségével azonban jelentős mértékben kitolható az egységnyi területen tárolható adatmennyiség mértéke, tehát kevesebb tányérból nagyobb merevlemezek készíthetők. A Hitachi volt az úttörő, a 7K1000-rel elsőként lépett a színre ezzel az új megvalósítással, akkor még igen fejlettnek tekinthető 200 GB-os tányérokkal. Azóta viszont a konkurensek is felzárkóztak, sőt egymást is fölülmúlták, a Seagate már kifejlesztette a 375 GB-os tányérokat tartalmazó 7200.11-et is. Jelenleg a másfél terabájtos meghajtók trónolnak a csúcson (pontosabban a Seagate egymagában), legalábbis, ami a méretet illeti. Az ár/teljesítmény, azaz ár/kapacitási arányt illetően azonban a 750 GB-os és az 1 TB-os meghajtók a legvonzóbbak. Előző tesztünkben négy különböző 750 GB-os meghajtót vettünk jobban szemügyre, most viszont elérkezettnek láttuk az időt az 1 TB-os merevlemezek bemutatásához; ezek jelenleg éppen annyiba kerülnek, mint bemutatásuk idején a 750 GB-osak. Kicsit visszatérve az új eljárás hozadékaihoz, a nagyobb tárkapacitású tányérokkal szerelt meghajtók nem csak nagyobbak, hanem hűvösebbek és halkabbak is, legalábbis elméletben, ráadásul gyorsabbak is, hiszen a nagyobb adatsűrűségű lemezeken a fejek kisebb mozgással több adatot képesek elérni.
Hitachi Deskstar 7K1000 és Seagate Barracuda 7200.11 [+]
A Hitachi a 7K1000 után bemutatta a nagyobb tányérokkal készülő E7K1000-et, de ezt sajnos nem sikerült beszereznünk, ezért a 750 GB-os bemutatónkban is szereplő 7K1000 1 TB-os verzióját teszteltük le. A 7K1000 még egy úgynevezett első generációs, merőleges adatrögzítési eljárással készült meghajtó (már ami a meghajtókat illeti, mert a PMR-nek már a második verziójával készül), ennélfogva jelen bemutatónkban a legrégebbi típus; 200 GB-os tányérjaiból 5 darabot találunk a meghajtóban, ezeket 10 fej írja és olvassa. Ami a teljesítményt illeti, a 7K1000-nek nincs mitől félnie, de az öttányéros felépítésből következően a melegedés és zajszint témakörökben már jelentős hendikeppel indul. A meghajtó 32 MB-os gyorsítótárral, NCQ-támogatással és Serial ATA II interfésszel rendelkezik, és a díszes "baráti" társaságban egyedüliként, utolsóként még hagyományos molex csatlakozót is tettek rá.
A Seagate lemaradt az 1 TB-os méretért folyó harcban, azóta viszont magára talált és a versenytársakat megelőzve mutatta be a másfél TB-os Barracuda 7200.11-et (a tizenegyedik Barracuda "család"). Tesztünkben nem erről lesz szó, hanem az 1 TB-os változatról. A 7200.11 már a gyártó második generációs PMR-technológiáján alapul, az 1 TB-os változat 250 GB-os tányérokból épül fel, ezeket 8 fej írja-olvassa (emlékeztetőül a 7200.10-ben 188 GB-os lemezek voltak). A Hitachi 7K1000-eséhez hasonlóan támogatja a SATA-300-as csatlakozást, illetve az NCQ-t, és 32 MB-nyi gyorsítótárral rendelkezik, éppen a 7200.10-ben található 16 MB duplájával. A nagyobb méretű tányéroknak köszönhetően a 7200.11 elvileg halkabb és gyorsabb elődjénél, utóbbira rásegít a gyorsítótár megnövelt mérete is.
Samsung Spinpoint F1 és F1 RAID [+]
A Seagate a merevlemezgyártás úttörője, de nagy hiba lenne a részükről, ha nem vennék komolyan a feltörekvő Samsungot. A koreai gyártó az utóbbi években komoly konkurenciát állított a riválisok elé, háttértárolóik minden szempontból versenyképesek. Már a Spinpoint T166 is - ami mégcsak nem is PMR-alapú - nagyon jól sikerült, de előző tesztünkből kiderült, hogy a Spinpoint F1 még jobb lett. Ez volt az első 334 GB-os tányérokkal szerelt winchester, ebből következően az első olyan típus, melynek 1 TB-os változata mindössze három lemezből épül fel. A Spinpoint F1-ben 32 MB-nyi gyorsítótárat találunk, ugyanakkor SATA-300-as csatolóval és NCQ-támogatással rendelkezik. A HD103UJ jelenleg az F1 széria topmodellje, és a versenyben részt vevőkhöz hasonlóan 7200-at fordul percenként. A Spinpoint F1 RAID-es változata a HE103UJ, amit kiszolgálókba és szerverekbe szántak, a specifikációk alapján egy picit többet fogyaszt asztali társánál, de ezt, illetve a meghosszabbított garanciális időtartamot (3-ról 5 évre) leszámítva megegyezik azzal.
Western Digital Caviar Green és Black [+]
Az 1 TB-os méretért folytatott harcban a WD futott be másodikként a célba a Caviar GreenPower (Caviar GP) merevlemezzel, majd fél évvel ezután a WD termékfejlesztési stratégiája is új szakaszába lépett, hiszen idén nyáron „színkódolttá” vált asztali számítógépekbe szánt, 3,5 hüvelykes merevlemezeinek kínálata. Percenként 5400-as fordulatszámon üzemelnek, ezért az átlagosnál halkabbak és kisebb fogyasztásúak a Caviar Green modellek, jelenleg 500-1000 GB-os kapacitással. A középmezőnyben helyezkednek el a 40-750 GB tárhellyel szolgáló, 7200-as fordulatszámú Caviar Blue egységek (ezek a korábbi Caviar SE16-ok átkeresztelkedve), míg a 7200 rpm-es kategória csúcsát az 500-1000 GB-os Caviar Black winchesterek jelentik. Tesztünkben egy Caviar Greent és egy Caviar Blacket vizsgáltunk meg, a Caviar Blue-ból egyelőre nem létezik 1 TB-os verzió.
A Caviar Green minden bizonnyal tetszeni fog a csendre vágyó felhasználóknak, hiszen a WD direkt nekik fejlesztette. A különböző hangzatos fejlesztések révén (IntelliSeek, IntelliPower stb.) elérték, hogy a meghajtó kevesebbet fogyasszon, kevésbé melegedjen és halk legyen. A kedvező fogyasztásról elmondható, hogy egy átlagfelhasználót nem különösebben foglalkoztat az a pár watt, hiszen nem a merevlemezek a fő energiafalók a számítógépben, viszont a melegedés és különösen a zaj csökkentése nagyon jól hangzik. Mindezért cserébe viszont a merevlemez lassabb lett, csak 5400-at forog percenként. Ezért is lett Caviar Green a neve, mert környezetbarát. A zöld WD-nek a még forgalomban lévő, 16 MB-os gyorsítótárral szerelt változatát teszteltük (WD10EACS), amelyben már 3 darab 334 GB-os tányér található, de egyes helyeken már megvásárolható a 32 MB-os verzió is. A boltokban figyeljünk, mert a WD10EACS-nak a 4 tányéros változata még kapható, ezen 00ZJB0-os kód látható.
A WD Caviar Black a Greennel szemben a maximális teljesítményt tartja szem előtt, és belsőleg is ennek megfelelően épül fel, 3 Gbps-os SATA interfészt, 32 MB puffert és az átviteli sebesség növelése érdekében megduplázott vezérlőchipet kapott. Az író-olvasó fejek sosem érintkeznek a lemeztányérokkal (NoTouch ramp load tech.), ehelyett egy oldalsó műanyag elemen parkolnak, ami segít megelőzni a letapadásból, kopásból vagy a szállítás közbeni rázkódásból eredő problémákat, ráadásul jól tűrik a vibrációkat is (StableTrac), vagyis elvileg az sem okozhat gondot, ha egy sok merevlemezt, ventilátort tartalmazó házba szerelve használjuk őket. A Caviar Blackből a WD1001FALS típusjelzésű változatot volt szerencsénk letesztelni, ez a csúcsmodell, ennél elvileg már csak a VelociRaptor gyorsabb.
A WD mellett a többi gyártó is rendelkezik különböző energiatakarékosságra utaló, hangzatosan elnevezett technológiákkal. Ezekkel mi külön nem szoktunk foglalkozni, mert szerintünk egy asztali PC-ben a merevlemez a fogyasztás szempontjából a legelhanyagolhatóbb komponens, nem nyom sokat a latban, hogy a HDD 5 vagy 7 wattot fogyaszt. Ebből a szemszögből oldalainkon elsősorban a videokártyák és a processzorok kapnak kiemelt figyelmet.
Résztvevők adatai, tesztkörnyezet
A résztvevők
