Az RGB-mánia odáig fajult, hogy a szerkesztőségben is szeretjük egymást ugratni azzal, hogy ha egy új terméken nincs RGB világítás, akkor az meg fog bukni, nincs létjogosultsága ma már. Ám mi van akkor, ha a viccelődésen túllendülve kicsit komolyabban belemélyedünk ebbe a világba, és megpróbáljuk a ma már vallássá alakult világításmánia pszichológiáját felderíteni? Érdemes leszögezni már a téma elején, hogy ízlésről nem jó vitázni, hiszen mindenkinek más tetszik. Valaki jobban szereti, ha a PC megbújik egy sötét sarokban, ahol senki sem látja, más pedig szándékosan úgy építkezik, hogy az illeszkedjen az enteriőrbe, de akadnak olyanok is, akik kifejezetten kihívóra építik a masináikat, és a moddingot akkor még nem is említettük, ami inkább egyfajta művészet. Nyilván nem az utóbbi csoport esetében érdemes a témát feszegetni, hanem sokkal inkább az átlag felhasználókra vonatkozóan.
Azért volt honnan fejlődni, főleg a házi megoldások terén (forrás: Outlet PC)
Jó pár évvel ezelőtt kezdtek el egyre jobban begyűrűzni azok a termékek a számítástechnikába, amelyeken van valamiféle világítás – és most nem a HDD vagy egyéb állapot-visszajelzőkre gondolunk. Ha mást nem is, akkor legalább az embléma világított: az egyszerűbbek egyféle színnel, az ügyesebbek akár 3-4 színnel operáltak, míg az igazán profik azt is megoldották, hogy ezek között váltogatni is lehessen, így nem kellett a vásárláskor olyan súlyos döntéseket meghozni, hogy akkor most piros vagy kék világítást szeretnénk inkább. Manapság már ott tartunk, hogy ez a fajta egyszínű vagy néhány szín között váltogatható világítás már-már kötelező (és elvétve megjelentek már olyan perifériákon is, mint például a monitorokon, vízhűtők szivattyúházán, memóriákon stb.), sőt a vállalatok által sugallt marketingből gyakran érezhetjük ki, hogy amin nincs 16,8 millió színárnyalatú „RGB” világítás, annak már nincs is helye a piacon.
Mindenhol ott a világítás [+]
A színes világítás őrülete egyébként régmúltra mutat vissza, az ősidőkben egyesek a gépház LED-jeit cserélgették ki más színűre, erősebbre, majd jöttek a különféle fénycsövek, majd szépen, de biztosan eljutottunk a hidegkatód csöveken és világító ventilátorokon keresztül a mágnesen rögzíthető LED-szalagokig. A világítás népszerűsége egyébként mindig is ingadozott, nagyjából csak a tuningosok, valamint a modderek körében volt konstans menő, de soha sem volt kötelező, és az emögött húzódó marketing sem volt soha olyan erős, mint manapság. Nagyjából a tavalyelőtti és tavalyi Computex kiállításon robbant az RGB-bomba, amikor mindenféle rosszindulat nélkül, de nyugodt szívvel kijelenthettük, hogy a gyártók jó része a kreativitását a színes világítással pótolta, ugyanis egyre-másra jelentek meg újdonságként azok a termékek, amelyek eredetije már piacon volt, mindössze kiegészültek RGB világítással. Ez a trend mára kezd kikopni, hiszen a két-három éves termékek többsége már elavult ahhoz, hogy érdemes legyen újra feléleszteni egy ilyen egyszerű trükköt alkalmazva.
A Corsair nevéhez fűződnek az első Cherry MX RGB mechanikus billentyűzetek [+]
A gyártók minden bizonnyal abból indulnak ki, hogy az egyenkülsejű termékek korának vége, a bézs, ezüst és fekete szín hódítása után a legtöbb vásárló szeretne egy kis színt, egyediséget vinni a megvásárolt termékbe. Egy ház esetében ez még egyszerűbben kivitelezhető, hiszen jó esetben több színváltozatot is gyártanak, de ez ritka, és még ritkább, bár nem példa nélküli, hogy más termékkategóriában meglépik ugyanezt, bár a színvariációk száma elég korlátozott szokott lenni. A világítás beépítése egyfajta gyógyír erre a problémára, pláne mióta vannak oldalablakos, edzett üveg vagy akár teljesen nyitott házak is, igaz, hogy ez esetben a színeket csak az eszköz bekapcsolt állapotában láthatjuk többnyire.
Az RGB-nek hívott 16,8 millió színárnyalat meglehetősen széles választékot kínál, így képes kiszolgálni az egyéni ízlést, akár aktuális hangulatunknak megfelelően is választhatunk, változtathatunk, sőt ma már akár távirányítóval vagy telefonos alkalmazásból is vezérelhetjük, és nem utolsósorban a környezet vagy maga a számítógép egyéb komponenseivel is összhangba lehet hozni a színeket. Ez utóbbira egyébként a gyártók is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, és mára olyan rendszereket dolgoztak ki (ASUS Aura Sync, Gigabyte RGB Fusion, MSI Mystic LED), amelyek képesek szinkronba hozni az egyes komponensek és perifériák világítását mind színben, mind pedig effektben.
Az RGB világítás költségcsökkentő tényező is lehetne, hiszen nem kell többféle színváltozatot gyártani, raktározni, szállítani, és a kevésbé népszerű színváltozatok sem maradnak a nyakukon, hanem mindenki saját igényei szerint tud(na) választani a megvásárlást követően. Ugyanakkor mégis az a helyzet, hogy a cégek inkább áruba bocsátható extraként tekintenek erre a lehetőségre, így nem restellnek több pénzt elkérni érte. Igazuk van tehát azoknak is, akik csak pénzszerzési lehetőségnek tartják az egész RGB mizériát, és nyilván nem lehet senkit sem hibáztatni, mert nem érdeklik az olyan „badarságok”, mint a harmonizáló színeffektek. Az ő esetükben jogosan felmerülő kérdés, hogy miért fizessenek olyanért, amire nincs szükségük? Ám abban talán a legnagyobb ellenkezők is egyetértenek, hogy egy ízléses billentyűzet háttérvilágítás vagy egérvilágítás nem annyira haszontalan, mint a karácsonyfa-világítás minden színét és effektjét utánzó alaplap, még akkor is, ha eddig is elvoltak ezek nélkül.
A Bitfenix Prodigy M jó példa a színválasztékra, de még ez sem fedi le teljesen az igényeket [+]
A rossz hírünk az ellenzőkből álló tábor számára az, hogy az ellenállás jelenleg hasztalannak bizonyul, így azokat sem érdemes lenézni, akiknek a világítás tetszik. Valószínűleg jó ideig együtt kell tudniuk élni az RGB világítás meglétével és esetleges felárával, legfeljebb nem néznek oda, nem vásárolnak semmit, vagy ha mégis muszáj, akkor nem használják a világítás funkciót, vagy olyan terméket kell választaniuk, ami nem világít, noha ez egy bizonyos szint felett ez már nem egyszerű – legalábbis is akkor, ha billentyűzetről vagy egérről beszélünk, más termékkategóriákban azért még van remény.
