Külvilág I.
A szuper-, mega- és gigazoom kompakt/bridge fényképezőgépek mindig is fontos szerepet töltöttek be a „fotós” egyedfejlődése során. Eleinte a szomszédság feltérképezése és közelebbi megfigyelése/megismerése biztonságos távolságból, majd később akár a természetjárás során kialakuló kíváncsiság a (távoli) részletek iránt lehet felbujtó erő a sokszoros átfogású optikával megáldott fotómasinák beszerzésére. Az Olympusnak már a kezdetek óta voltak olyan (digitális) fényképezőgépei, melyek nagy zoomátfogással rendelkeztek, azonban mostani cikkünk főszereplője, az SP-100EE több részletével is kiemelkedik e sorból.
Nos, az Olympus SP-100EE követi a bevált formavilágot: ugyanúgy dSLR vázra hajazó vonalvezetésű, mint kategóriatársainak döntő többsége. Ez azonban nem is baj, hiszen a nagy markolat (mély, de kissé vékony) és az optika tubusának jól tapadó gumibevonata nem kis mértékben növelik a stabil, biztos tartást, de emellett a kényelmes használatot is lehetővé teszik.
Elölnézetből az SP-100EE semmi különlegeset nem nyújt, a hatalmas objektív mellett csupán az AF segédfénye mered ránk. Oldalról azonban szinte azonnal feltűnik, hogy a beépített vaku a szokásosnál hosszabb „csőrű” lett.
Mielőtt ennek okára kitérnénk, nézzük tovább a fényképezőt. A hátoldalt egy fix kijelző uralja, ami dönthetetlensége mellett még csak nem is érintésérzékeny, azonban mellette jobbra maradt elég hely a többi kezelőszervnek, így ezeket legalább kényelmesen el lehet érni. A mély hüvelyktámasz is jócskán hozzájárul ahhoz, hogy a gép ne essen ki kezünkből, és a nagyobb gyújtótávolságokat is (valamelyest stabilabban) ki tudjuk tartani.
Az SP-100EE csatolófelülete egy HDMI és egy USB 2.0 aljzatból áll, melyeket közös gumifedél alatt találhatunk a markolat oldalán. A kissé puritán kialakítású fedél viszont jó védelmet nyújt szennyeződésekkel és a nedvességgel szemben – az egyszerűség és célszerűség ezúttal győzedelmeskedett az esztétika fölött.
Az akkumulátor és a memóriakártya ennél a fényképezőgépnél is közös otthonon osztozik, amihez a markolat alján férhetünk hozzá. A műanyag állványmenet viszont nem az optika középvonala alá került, s ráadásul túl közel van az akku/memóriakártya páros fedeléhez, így cseretalppal felvértezve egyik sem hozzáférhető/cserélhető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
