Külvilág, ergonómia
Egy éve járt nálunk a Mju Tough sorozat akkori csúcsmodellje, a 8000-es, mely gyakorlatilag kihívó nélkül viselhette a "legkeményebb kötésű kompakt fényképezőgép" címet. A Mju Tough 8010 hozza az előd összes strapa-paraméterét, így ugyanúgy tíz méteres mélységig vízálló, -10 °C-ig bírja a hideget, két méterről leejtve sem megy tönkre, és akár 100 kilós terhelésnek is kitehető anélkül, hogy baja esne. A porállóság már csak mellékesen is természetes velejárója a páncélnak, amibe a gép lelkét rejtették.
Az elődmodell és az újonc felépítése első pillantásra nagyon hasonló. Mindkét készülék masszív fémházat kapott; az előlap első harmadánál a világító egység (vaku és LED lámpa), majd szemből nézve a jobb felső sarokban az optika ablaka látható, melyet áramtalanított állapotban egy kis fémlap véd. Az újoncnál is külön két csavarral rögzített kis díszlapon olvasható a gyártó nevének felirata, azonban ez a lapocska mára már csak esztétikai szerepet játszik. Az elődnél a fényképezőt markoló kéz ujjai még jól meg tudtak kapaszkodni a valamelyest kiálló lemezbe, kár, hogy a modellfrissítésnél ez az ergonómiai szempont már nem tudott érvényesülni.
A 8000-es és a 8010-es hátoldalainak felépítése már nem hasonlít annyira: az újabb kiadásról lemaradt a módválasztó tárcsa, azonban annak helyére került egy hangszóró, valamint a mozgóképek felvételének közvetlen indítását szolgáló nyomógomb. A 2,7"-os HyperCrystal III kijelzőt a 8010-es is megkapta, a kis fémes nyomógombokat szintúgy. Míg azonban ezek az elődnél határozott nyomásponttal rendelkeztek, addig a 8010-esnél például a zoomolást vezérlő két gombocska igen érzéketlenre sikerült. Ugyanez egyébként a kifogásunk a kioldónál, ahol a félállás elég nehezen tapintható, az exponáláshoz pedig igen nagy erővel kell rányomni a gombra.
A régebbi készülék csuklópántjának rögzítési pontja a váz baloldalán volt látható. Ez a 8010-esnél is ezen az oldalon van ugyan, de ez a fémhurok itt a hátlaphoz lett rögzítve az oldalsó nagy ajtó miatt, ami a memóriakártyát, az akkut és a csatlakozókat is védi. Ezt a csapóajtót két retesz kioldásával lehet csak kinyitni, melyek közül az egyik a biztonsági zár szerepét kapta.
A váz alján nézelődve meglepve tapasztaltuk, hogy a fényképezőgép állványmenete műanyagból készült.
Végül a gép tetején a kis bekapcsoló gomb, és a már korábban említett kioldó látható. A bekapcsoló mellett balra a mikrofon nyílása, tőle jobbra pedig az állapotjelző LED kapott helyét.
Az új Mju Tough 8010 bő 30 grammal nehezebb lett felmenőjénél, amely szintén pár dekával a kategória átlaga fölött járt. Ezzel nincs is gond, a fényképezőt kézbe venni kellemes érzés, tömegeloszlása is jó. A tartó kéz hüvelykujja körülbelül a hangszóróra és a zoombillentyűkre esik. Ennek ellenére nem kell attól félni, hogy akaratlanul mozgásba hozzuk az optika léptetőmotorját, hiszen - mint fentebb már jeleztük - a gombok igen határozott nyomásra hajlandóak csak munkába fogni. A kezelőszervek közelsége ellenére ahhoz, hogy zoomoljunk vagy a filmfelvételt elindítsuk, fogást kell váltani a masinán, ami egykezes használat mellett igen kényelmetlen - peches esetben ez a mozzanat a készülék elejtéséhez is vezethet (még jó, hogy törésálló). A fémfelületek simák és csúszósak, nedves vagy nagyon száraz kézből könnyen kicsúszhat a gép.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
