MSI X-Slim kívülről

Amikor megjelent, mindenki le volt nyűgözve a MacBook Air formájától. Szinte biztos volt, hogy a konkurensek rövidesen ihletet merítenek légiességéből, ami nem csak nevére jellemző. Így is történt, az idei CeBIT-en és Computexen is több könnyű és vékony notebookot láttunk, néhány már a hazai piacon is kapható. A legfrissebb az MSI X-Slim termékcsaládja, mely máris kétféle konfigurációban érhető el, és további modellek várhatók. Igaz, hogy az X320 és X340 szemre szinte teljesen azonos, de az előbbi úgymond netbookos, az utóbbi inkább notebookos belsőt kapott.

Közös bennük a vékony, fekete ház, aminek a tetején – az ihlető MacBookhoz hasonlóan – világít a gyártó márkajelzése, vagyis az MSI felirat. Külsőre egy lényeges dologban különböznek az X-Slimek az Airtől: fekete vagy fehér műanyagból és nem fémből készül a borításuk.

Tesztlaborunkban egy atomos X320 és egy celeronos X340 tette tiszteletét, melyek vékony homlokzata és fara egyformán tetszetős, de unalmas volt. Egy fia csatlakozót sem találtunk itt, hátul csak a vékony táp két retesze tűnt némileg érdekesnek.

Oldalt már volt mit nézegetni. Sokan kifogásolták a vékony MacBook szűk csatlakozókínálatát, ezen a téren az MSI jobb. Balra, krómkeretbe foglalva analóg monitorkimenetet, Ethernet hálózati csatlakozót és még egy aljzatot találtunk. Ez az X320-on USB volt, az X340-en viszont HDMI. Előrébbre, az elvékonyodó részre került még egy kártyaolvasó. A másik oldalon egyforma volt a két MSI, itt a táp- és két hangcsatlakozó, valamint két USB aljzat sorakozott, tehát a Kensington zár kivételével netbookos kínálatot kaptunk. Nézőpont kérdése, hogy az X340 HDMI-je kárpótol-e a harmadik USB-ért.

Igényelt egy kis ügyeskedést az X-Slimek kinyitása. Sajnos egyre több netbookra és notebookra jellemző, hogy elfelejtenek normális nyitószerkezetet tervezni rájuk, így a felső és alsó burkolat közötti pici résben kell kínlódni. Nehéz pontosan megmondani, hogy a vékony MSI-k felső részét csak a zsanér ereje fogja-e az alsóhoz vagy a sarkokban két mágnes is, az viszont jól látszott, hogy a köztük lévő rés minimális.

Kinyitva a gépeket tovább folytatódott az „MacBook Air-zés”, bár több részletet másképp valósítottak meg az MSI tervezői. A borítás itt is műanyag, felül fényes, alul matt. Utóbbi ettől – különösen fekete színben – meglehetősen komornak tűnik. Már értjük, hogy egyes gyártók miért tesznek mintázott vagy texturált bevonatot erre a részre. Ugyan az Airnek is 13,3”-os kijelzője van, de az X-Slimeké laposabb, 16:9 oldalarányú, 1366x768 pixellel. Ahhoz már nem volt merszük a tajvaniaknak, hogy a billentyűzetet is lemásolják, így egy hagyományosabb megoldást kaptunk. Bátran vágtak a csuklótámaszba az MSI-nél, bár nem kanyarítottak ki akkora részt tapipadnak, mint az Apple-nél, és multi-touch sincsen.

Egy részletben alaposan felülmúlta az MSI az Apple-t. Az X-Slimek vékony kijelzője jó nagy szögben nyílik, így magasabb emberek is kényelmesen használhatják majd, nem kell görnyedniük, ha rendesen akarják látni a monitort. Szerencsére a gép teljesen kinyitva sem hajlamos az ölünkből hátrabillenni.

MSI X-Slim belülről

Feldobtunk egy érmét, és úgy esett le, hogy az X340-nek kellett a boncasztalra feküdnie. Mi tagadás, ez az érdekesebb belsejű gép, mert Atomot már láttunk eleget, az ULV-s Celeron 723 viszont most járt náluk először. Alul csak a akkumulátor nyílása látszott, ami alaposan belemar a fenéklemezbe. Nálunk a kisebb, négycellás járt, de van nyolcas is, ami minden bizonnyal kilóg az alsó burkolatból, több mint valószínű, hogy megemeli a gép hátulját. Érdemes megfigyelni még az elöl lévő szellőzőket, amik hangszórósnak tűnnek, de valójában más kimeneti nyílása nincs a 13,4”-os X-Slimeknek.

Seregnyi csavar kitekerése, majd a billentyűzet és az alatta lévő lemez eltávolítása után már elénk is tárult a belső. A vékony gépben minimális merevítést találni, a winchestert csupán néhány műanyag lemez védi. Szóval nem valami masszív gépezet az X-Slim, és bővíteni is csak garanciális szervizben vagy a jótállást biztosító matrica megsértésével lehet. Szerencsére nem is kell nagyon, mert merevlemeze 320 GB-os, memóriája 2 GB, Wi-Fi adaptere Draft N-es, van Bluetooth modulja, és opcionális 3G modemnek is készítettek elő helyet.

Érdekes volt a vezeték nélküli modul és a kimeneteket tartó panel kialakítása. Ezek speciális csatlakozófejekkel kapcsolódtak az alaplapra, a túloldalon, a winchester mögött elhelyezett Bluetooth modult pedig vezetékekkel kötötték be. Fura, hogy csak a jobb felső sarokban találtunk hangszórót, pedig meg mertünk volna rá esküdni, hogy korábban balról is jöttek hangok.

Összehasonlítva a MacBook Air nagyon kompakt alaplapjával az MSI megoldása kissé rendezetlennek tűnik. Az viszont kétségtelen, hogy az Apple-nél nem cserélhető a memória, kisebb a hűtés és a merevlemez, akkumulátorát pedig a fenéklemez mögé rejtették. Érdemes megfigyelni, hogy az ultraalacsony feszültségű Celeron ULV 723, mely az alábbi képen alul látható, lényegesen nagyobb, mint az Atom. Pedig szintén 45 nm-es gyártástechnológiával készül, igaz, másodszintű gyorsítótára nem 512, hanem 1024 kB. Fölötte a GS45 északi híd, a hűtés fölött pedig az ICH9M-SFF déli híd látható, vagyis az Intel aktuális alacsony fogyasztású platformja. Nagy kérdés, hogyan viszonyul majd fogyasztásban a Z sorozatos Atomból és Poulsbóból felépülő Centrino Atom platformhoz. Érdekes részlet még, hogy a bal alsó sarokban, közvetlenül a hűtés ventilátora mellett van a második hangszóró.

Platform – CPU, RAM, HDD

Igaz, hogy az MSI honlapján többféle variáció létezik, az X320 idehaza egyelőre csak egy konfigurációban kapható. Ennek alapja a kisebb fogyasztású, Z sorozatba tartozó, 1,60 GHz-es Atom Z530, ami alatt az egy lapkára integrált, Poulsbo kódnéven ismert SU15W chipkészlet dolgozik. A benne található GMA 500 grafikus mag hardveresen gyorsítja a HD videók lejátszását. Melléjük 2 GB memória és 320 GB-os merevlemez társul, a drót nélküli kommunikációt Draft N-es Wi-Fi vagy Bluetooth adapter intézi.

Ettől csak processzorban és chipkészletben különbözik a legkisebb X340, aminek egymagos, 1,2 GHz-es Celeron ULV 723 processzora, Intel GS45 északi, valamint ICH9M-SFF déli hídja van. Az előbbibe integrált GMA 4500MHD grafikus mag is gyorsítja a HD videók lejátszását, ráadásul az X320-szal ellentétben HDMI kimenete is van. A közepes X340-nek Pentium SU2700 processzora, 100 MHz-cel gyorsabb és dupla másodszintű gyorsítótára van, miközben TDP fogyasztási értéke a Celeronhoz hasonlóan 10 watt. Processzorban a kínálat csúcsát a Core 2 Solo SU3500 jelenti, ami továbbra is egymagos, de órajele 1,40 GHz, másodszintű gyorsítótára 3 MB, TDP fogyasztása viszont csak 5,5 watt.

Idehaza a leggyengébb és legerősebb MSI X340-et forgalmazzák. Kipróbálásra az előbbit kaptuk, mely 205 094 forintos árával nem sokkal drágább az atomos X320-nál, melyet 186 344 forintért kínálnak. A Core 2 Solo-s verzióért lényegesen többet, közel 250 000 forintot kell kiadni. Az X-Slim gépekhez Windows Vista Home Premium operációs rendszer jár, és kétéves garancia vonatkozik rájuk.

Különös kíváncsisággal fogtunk neki a szokásos tesztek futtatásának, mert végre izgalmas ellenfelet találtunk a nem túl erős, de többnyire azért elégséges, viszont cserében alig fogyasztó 1,60 GHz-es Atomnak. Fontos tudni róla, hogy támogatja a Hyper-Threadinget, ezzel szemben mai kihívója, a Celeron ULV 723 nem. Ráadásul lényegesen alacsonyabb, 1,20 GHz-es órajelen fut, viszont a nagyszerű Core 2 architektúrára épül.

Különösen vegyes eredményeket kaptunk az Everest 5.0-s verzióját futtatva. Ott, ahol profitált a több – virtuális – processzormagból, nyert az Atom, viszont sok helyen veszített. További – egy szálon dolgozó – tesztjeinkben tarolt a Celeron, viszont a kétszálas kitömörítésből ismét az Atom jött ki győztesen. Memóriakezelésben egyértelműen a Celeronnak állt a zászló. A valós alkalmazásokban nagyjából ugyanazt tapasztaltuk, mint a szintetikus mérésekben. Ha egy teljesítményéhes szál futott, akkor a celeronos rendszer fürgébben reagált, viszont több alkalmazásnál már az Atom került előnybe.

320 GB-os Western Digital az X320-ban és Toshiba az X340-ben

Amiben mindkét platform jó volt, az a HD videók lejátszása. Az Atom alatt dolgozó Poulsbóhoz egyelőre kevesebb olyan lejátszószoftver van, ami kihasználja a hardveres gyorsítást, ebből a szempontból a GS45-ös északi híd GMA 4500MHD-je jobb. Ha viszont megfelelő a szoftver, akkor az Atom H.264 kódolású, 1080p felvontású videók mellett is nyugalmi, 800 MHz-es órajelén unatkozik, 20-25% körüli terheléssel.

Megjelenítés, bevitel

Két azonos gyártótól származó, azonos méretű és felbontású kijelzőtől, amik azonos formátumú gépbe vannak szerelve, joggal várhatnánk el, hogy ugyanolyanok legyenek. Az X-Slimek kijelzőin viszont első ránézésre látszottak a különbségek. Mindkettő TN+film paneles, de más-más árnyalatok jelentek meg rajtuk ugyanazoknál a beállítási és fényviszonyoknál.

MSI X320

Az X340 színei alulról szemlélve szinte azonnal átfordultak, az X320 kicsivel jobb volt ebből az irányból, és oldalról nézve azt találtuk szebbnek. Átlagos látásélességgel a 13,4”-os kijelzőre rakott 1366x768 képpont kellemesen olvashatónak tűnt, igaz ez a paraméter a frissebb operációs rendszerekkel és szoftverekkel – melyek jól támogatják a dinamikus nagyítást – már nem olyan lényeges.

MSI X340

Méréssel is utánajártunk, hogy mennyire különbözik a két vékony MSI kijelzője. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

MSI X320

MSI X340

Kalibrálás előtt és után is nagyon hasonló volt a két X-Slim színeinek viszonyulása az optimálishoz. Először 10 körüli átlagos és majdnem 30 deltaE-s maximális eltérést mértünk, amit mindkét esetben sikerült 1 deltaE körüli átlagra és 3 körüli legnagyobb különbségre letornászni. Innen tölthető le az X320 színprofilja, innen pedig az X340-é.

MSI X320

MSI X340

További mérésekkel és szemrevételezéssel újabb eltéréseket fedeztünk fel. Az X320-nál felül és alul is volt egy kis bevilágításos sáv, a panel felső része a középsőnél világosabbnak, az alsónál pedig sötétebbnek bizonyult. Ezzel szemben az X340 feketéjén csak alul láttunk világosodást, de az nagyobb mértékű volt, mint az X320-nál. Hétköznapi használatban átlagosnak ítéltük a két notebook kijelzőjét. Tükrös felületük már mondhatni szokásos, fényerejükkel viszont meg voltunk elégedve. Az X320-nál 253, az X340-nél 245 cd/m²-es maximumot mértünk, ami a 0,9 cd/m²-es minimummal 275:1 körüli kontrasztarányt jelent.

Fontos tényező egy notebooknál, hogy milyen érzést kelt fizikai kontaktusba kerülni vele, milyen a tapintása, billentyűzete, érintőmezője. Hiszen a külső megjelenése után ezekkel találkozik a potenciális vásárló a boltok polcán, később ezekkel lesz napi kapcsolatban. Sajnos ezen a téren nem szerepel valami fényesen a két 13,4”-os X-Slim. Billentyűzetükön első pillantásra látszott, hogy hullámosak, ráadásul minden nyomásra horpadtak, különösen a felső sorokban lévő gombok. Emellett túl rövid úton járnak, túl laposak, érintésre olcsó hatást keltenek. Szerintünk ezt tovább fokozza a klaviatúrát keretező méretes, fekete műanyag lemez is. Talán valami minta, vagy tetszetős él, esetleg textúrázás jól mutatna rajta, feldobná kicsit.

Kiosztásában csak egyetlen bakit fedeztünk fel, ami visszatérő az MSI gépeknél. Az Í-t nem az egyébként méretes bal Shiftből vágták ki, hanem a szóköz bal végéből, elhelyezését ezért szokni kell. Kicsit viccesen hatnak a keskenyített kurzormozgatók és a fölöttük lévő szintén szűkített oszlop a hatalmas üres felület mellett.

Meglehetősen nagy méretű touchpad került az X-Slimekre, mely alatt egybeszabott gomb feszít. Szerencsére ezt nem krómozták be, így ugyan unalmas, de legalább illik a környezetébe. Nyomásra járhatna kicsivel finomabban, de idővel minden bizonnyal bekopik majd. Az érintőmező felülete teljesen sima, mi a kissé érdesítettet részesítjük előnyben, mert az kevésbé válik síkossá a szennyeződéstől.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Teljesítményben már megküzdött egymással az Atom és az ULV-s Celeron, most a melegedésen van a sor. Látva az MSI vékony gépének belsejét, arra számítottunk, hogy főként a csuklótámasz és az első rész alja fog melegedni. Nem is csalódtunk. Nyugalmi állapotban, 24 fokos szobahőmérsékletnél az elvileg kevésbé melegedő, atomos X320 tapipadján már 37 fokot mértünk, aljának középső része pedig majdnem elérte a negyven Celsius-fokot. Mindeközben a kis processzor 49 fokos volt, a hűtés pedig alig hallhatóan duruzsolt.

Meghajtva a processzort hőmérséklete azonnal tíz fokot emelkedett, és ezzel egyidőben bekapcsolt a hűtés második szintje. Még ekkor is nagyon halk maradt az X320, 20 dB körüli értéket mértünk. Nagyjából öt perc múlva további 3 dB-t erősödött a zajszint. Ekkor a CPU már két perce 68 fokos volt. További 25 perc alatt már csak két fokot melegedett az Atom, a zajszint pedig változatlan maradt. A félórás terhelés kezdetén a winchester hőmérséklete 35 fok volt, ami a végére csupán 2 fokkal lett magasabb.

Ahogyan a magasabb TDP értékből és nagyobb processzormagból számítani lehetett rá, a celeronos X340 már nyugalmi állapotban egy picivel melegebb volt az atomos rendszernél. Mindeközben hűtése pár decibellel hangosabban dolgozott, így processzorán csak 45 fokos hőmérsékletet jelzett az Everest.

Terhelve azonnal 50 fokosra melegedett a Celeron, és egy perc múlva már 57 volt. Nagyjából ekkor kapcsolt be a hűtés második, 24 dB-es szintje, ami érezhetően hangosabb volt, mint az X320-é, de notebookos viszonylatban az X340 is a halkabb modellek közé sorolható. További hosszú percek alatt már nem történt semmi érdekes. A harmincperces teszt végén 61 fokot mértünk a processzoron, a winchesteren pedig 36-ot, miközben a hűtés már nem hangosodott tovább. Ekkor a gép felületének több pontja is átlépte a 40 fokos hőmérsékletet, ami nem vészes. A nyári kánikulában valószínűleg majd jobban felpörög a hűtés.

Mind a két MSI X-Slimnek négycellás, 32,26 Wh-s akkumulátora és – a platformtól eltekintve – azonos hardveres felépítése volt, ezért nagyon jól összehasonlíthattuk fogyasztásukat. Nyugalmi állapotban még nagyon közel volt egymáshoz a két vékony gép. Az X320 kevesebb mint öt órás csúcsa netbookos viszonylatban nem nagy szám, de a vékony notebookok között már viszonylag jó eredmény. Az X340 pontosan 20 perccel, vagyis 7%-kal tudott kevesebbet. Videolejátszásban viszont óriásit változott a helyzet. Mindkét gépben a GPU végezte a feladatot, az atomos, poulsbós rendszer mégis majdnem másfél órát vert a celeronos GS45-re. Az X320 közel négy órás produkciója itt szép eredmény, az X340 alig több mint két órája viszont nem, ugyanis erős egyharmaddal kevesebb. Szinte hajszálra ugyanekkora mértékű volt az eltérés a teljes terhelésnél történt mérésnél. Itt az X340 alig több mint másfél óráig bírta, az X320 pedig majdnem egy órát vert rá. Érdekes, hogy töltésben picivel az X340 volt jobb.

Ismerve az akkumulátor kapacitását érdemes kiszámolni a gépek fogyasztását. Nyugalmi állapotban az X320 durván 6,8 wattot igényelt, míg az X340 majdnem 7,4-et. Videózás közben ezek az értékek 8,4, illetve 13,4 wattra módosultak, teljes terhelésnél pedig 13 és 21 wattra emelkedtek, tehát a Centrino Atom platform fogyasztásban lekörözi az olcsó Centrino 2 CULV-t. Az 5,5 wattos TDP értékkel rendelkező Core 2 Solo SU3500 valószínűleg jobban teljesít e téren, de a Z sorozatos Atomnak annál is 3 wattal alacsonyabb TDP értéke van.

Értékelés

Két részből áll mai tesztalanyaink értékelése. Egyrészt az a kérdés, hogy van-e létjogosultságuk a vékony, könnyű, de nem túl nagy teljesítményű notebookoknak. Szerintünk igen. Az ilyen laptopokból egy normál szubnotebookhoz képest csak az optikai meghajtót és az ExpressCard bővítőhelyet hagyják ki, no meg a teljesítmény egy részét. Az egyre nagyobb flashtárolók, az optikai meghajtó, a rengeteg integrált eszköz – Wi-Fi, Bluetooth, webkamera, kártyaolvasó, gyakran 3G modem – pedig az USB-k hiányát enyhíti. Kisebb feladatokra az 1,60 GHz-es Atom teljesítménye is elegendő szokott lenni, de alacsonyabb órajelen már gyakran túl lassúnak találtuk.

Egyértelmű előnyt jelent a vékony forma és a könnyűség. Így a notebook sokkal kisebb helyre elfér, könnyebb cipelni, tehát mobilabb lesz. Igaz, rövidül az akkumulátoros üzemidő, de ezt az egyre kisebb fogyasztású platformok ellensúlyozzák.

Második kérdésünk, hogy melyiket érdemes választani az MSI gépei közül, az X320-at vagy az X340-et, esetleg valamelyik konkurenst. Külsőre a két 13,4”-os X-Slim teljesen egyforma. Mindkettő csinos, karcsú, de alaposabb szemrevételezés után – műanyagjaik miatt – nem tűnnek igazán minőségi darabnak. Emellett viszont alapvetően jól össze vannak rakva, bár belsejükben kicsit fejetlennek véltük az elrendezést.

Használhatóságban is egyforma a két laptop. Monitoruk méretben, felbontásban és fényerőben is korrekt, azt pedig kénytelenek vagyunk megszokni, hogy tükrös felülete és 16:9-es oldalaránya van az új laptopok kijelzőjének. Billentyűzetben mindkét gép egyformán gyenge, jó lenne ezt a hullámos, horpadó megoldást valami komolyabbra cserélni. Talán az is segítene, ha masszívabb fémlemez lenne mögötte, vagy merevebb ház körülötte.

Pusztán a teljesítményt figyelembe véve nehéz megmondani, hogy az X320 vagy az X340 a jobb megoldás. Az 1,20 GHz-es Celeron ULV 723 egy szálon jobb az Atomnál, több alkalmazás egyidejű futtatásakor viszont nem, ráadásul most már egyre több operációs rendszer és alkalmazás használja ki a több magot. Ha viszont képbe jön a fogyasztáson keresztül az akkumulátoros üzemidő, akkor már egyértelműen az atomos X320 diadalmaskodik.

Az MSI (helyenként kissé túlzó) reklámfilmje az X340 notebookról

Egy picivel árban és hűtésben is jobb az X320, mint a celeronos X340, viszont nincs HDMI kimenete. A Core 2 Solo-s X340 minden bizonnyal jobban bírja akkumulátorral, mint a celeronos, de valószínűleg nem annyira, mint az X320, aminél viszont majdnem 70 000 forinttal drágább. Összefoglalva tehát: nekünk az X320 jobban tetszett, bár általános minőségérzetével nem voltunk megelégedve. Tovább gyengíti az X340 pozícióját, hogy a konkurens Acer Timeline 3810T Core 2 Solo SU3500 processzorral alig drágább a celeronos verziónál, miközben minőségérzete és billentyűzete sokkal jobb. Tehát van még hová fejlődnie az MSI-nek, és kell is, mert a konkurencia már most nagy, és még csak nagyobb lesz a könnyű és vékony notebookok kategóriájában.

További képek a z MSI X320/X340-ről a galériában.

MSI X320

rudi

Az MSI X320-at a SpeedShop.hu, az MSI X340-et az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.