Mint minden tesztünknél, a Kodak V1253-nak is két területen kellett bemutatnia tudását: egyrészt beltérben, mesterséges körülmények között, másrészt kint a szabadban napos időjárásnál.

Első körben a különféle érzékenységek mellett produkált zajszintre voltunk kíváncsiak. Ehhez megszokott tesztkörnyezetünket használtuk fel. Íme, az eredmények:

A szürke tónusoknál még az ISO 800 értéken keletkező zaj sem zavaró, a szűrő algoritmus azonban már láthatóan végzi a dolgát, s egyes részletek már kissé elmosódnak. Még ISO 1600 is használható, azonban itt már erős mosódást figyelhetünk meg.

Kicsit változik a helyzet a színes felületeknél. ISO 400 fölött a részletek összemosása tűrhető, ISO 800-on és fölötte azonban már zavaróvá válik. Főleg a piros és a zöld felület veszti el kontúrjait, s mosódik össze környezetével. A kapott eredmények annak tükrében, hogy kompakt kategóriáról van szó, jónak nevezhetőek. Világos környezetben a sötét képrészleteken is csak nagy odafigyeléssel és „pixelvadász üzemmódban” lelhető fel zajosodás.

A Schneider – Kreuznach „Variogon” optikától éles, részletgazdag képeket vártunk.

Mellékelten letölthető tesztképeken látható, hogy nagylátón (37 mm-nek megfelelő) nem jelentkezik hordózás, s 111 mm-es tele állásban sincs párnás geometriai torzulás.

37 mm-en a képek sarkaiban látható némi életlenség és a kép „elhúzása”, de ez nem ölt zavaró mértéket. Ami azonban alaposabb megfigyelésnél szembe ötlött, hogy (vízszintesen) 1/3-ánál és 2/3-ánál kicsit életlenebb a kép, mint középen. Erős oldalfényben nagylátón keletkezhet kromatikus aberráció és részletvesztés, valamint csekély becsillanás is.

111 mm-es álláson a kép felső harmadán látszott némi lágyság; „álomszerű”, „ragyogós” volt a kapott eredmény. Az optika – megfelelően szélsőséges fényviszonyok mellett – visszafogottan CA hajlamot mutatott.